Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-18 / 11. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ATTILA. N éhány év megdöbbentő magasságra nyúlik ki a múlt szürke ködéből. Óriás nevek, amelyek előtt remegve áll meg az ember. Mint dombok és mezők között hirtelen, égbe nyúló bércek: fajok dicsőséges kivirágzása, nemzeti álmok beteljesedése, nevek, melyekben egy nemzet él. Attila. Álmok, hősi legendák rajzanak, amint ez a név a szivünkbe vág. Nekünk, magyaroknak, édes kevés közünk van hozzá, ha a tudomány szavaira hallgatunk, de akár hogy hallgatunk is, mégis bóditó varázsa van ennek a névnek. Mindég is az volt. Valahogy mindég a magunkénak vallottuk őt. Különösen legendáink, régi krónikáink. Arany János, amikor a magyar hős időkből keresett tárgykört magának, nem csoda, hogy vissza ment a hun legenda körhöz. Itt talált nagy világtörténelmi távlatokat, régi idegen krónikák feljegyzéseit, magyar mondákat, történelmi tényeket: egy égbe nyúló hőst. Harminc évig foglalkoztatta Arany Jánost Attila eposza. Többféle vázlatot készített a nagy műről, melyet élete fő müvének szánt. Sajnos, hogy csak az első részt irta meg: “Buda halálát” — a többiből csupán töredékek maradtak. Egy amerikai magyar lelkész, Szabó László, akit ez a szám ünnepel, volt elhivatva, hogy befejezze a nagy alkotást. Hogy megérthessük müvét, ismernünk kell Arany János elgondolását és terveit. Először Arany János Csaba királyfiról akart írni, de Attila hatalmas alakjától nem tudott szabadulni s igy három részbe kristályosodott ki az eposza. Az első, amit megirt, a “Buda halála”, amely elbeszéli Attila testvérének, Budának irigykedését, fondorlatait hirneves bátyja ellen s a párviadalt, amelyben Attila megöli testvérét. A két feleség irigykedése, gyűlölködése, Detre álnoksága kikényszeríti az összecsapást. Buda meghal, de Attila is átok alatt marad. Testvérgyilkosságáért fizetni kell. A további terv szerint Krim- hilda, Attila tulajdon felesége, gyilkolta volna meg a nagy királyt, mert egy más feleségtől való fiának, Csabának jobban kedvezett, mint Krim- hilda fiának, Aladárnak. De ilyen áron nem győzhet senki sem s az utolsó részben Csaba királyfiban a költő a két féltestvér harcát számította megénekelni, amely harcban ugyan Csaba győzött, de menekülnie kellett a belső harcok alatt összeomló hun birodalomból. Menekülés közben Erdély határain őrszemekül otthagyta Csaba a székely népet. Ezzel a nagy világtörténelmi távlattal végződött volna az eposz: a székelyek várják keletről a testvér magyar népet, hogy azok visszafoglalják Csaba birodalmát. Attilának hatalmas alakja uralta igy az egész eposzt. Bűne miatt tönkrement világrengető birodalma, vérből vér fakadt s elseperte a diadalmas hun népet. Mert aki vért vet, vért arat s legyen bár olyan nagy, mint Attila, Isten porba zúzza s még a lába nyoma is eltűnik a földről. Dienes Barna. A “CSABA KIRÁLYFI” ELŐSZAVA. (Arany János emlékének hivatott és hivatásos ápolója a Nagykőrösi Arany János Társaság, amely évtizedek óta nagy kegyelettel és még nagyobb hozzáértéssel gyűjt és méltat mindent, ami a halhatatlan költőre vonatkozik és vele vagy műveivel bármilyen összeköttetésben áll. Csak természetes, hogy ők látták meg először a Csaba királyfit is. Nemcsak meglátták, hanem megszületésében is tevékeny részük van, amint az az alábbi bevezetésből is kitűnik.) H ÁROM ÉVE nagy meglepetés érte a Nagykőrösi Arany János Társaságot: egy amerikai pap-kölitő tollából megjelent Arany csonkán maradt hun eposzának folytatása, A Hun Király. Már a címe is felkeltette a figyelmünket, áttanulmányozva pedig meggyőződtünk róla, hogy nem közönséges müvei állunk szemben. Ismeretlenül is azonnal tagjaink sorába választottuk a szerzőt, aki mögött — mint ekkor kiderült — már szép költői múlt állott. Felkértük, hogy a befejező részt is készítse el. Elismerésünk csak fokozta a költő lelkesedését, s rövidesen testet öltött a Csaba Királyfi is. Társaságunk fényes ünnepség keretében mutatta be, melyen szellemi életünk számos kiválósága jelen volt. Magát a Buda Halála legkiválóbb esztétikusát, Mitrovlcs Gyula tiszt, tagunkat kértük fel a mü méltatására, amely —mint kellemes meglepetésként hallottuk magának a szerzőnek a bevezető szavaiból — éppen az Ö ösztönzésének a hatása alatt állott elő: még a sárospataki iskola padjain oltotta belé a vágyat Arany eposzának kiegészítésére. Társaságunk fenntartotta magának a mü kiadási jogát, örömmel adjuk most közre kitűnő esztétikusának értékes bevezetésével együtt. Nevük úgy is össze fog forrni az irodalomtörténetben. Úgy erezzük, nem helyezhetünk szebb, értékesebb hálaajándékot Arany halálának félszázados évfordulója alkalmából az emlékezés és hódolat oltárára, melynek magasra szálló füstje hirdesse Arany örök életét! Nagykőrösön, 1932. októberében A NAGYKŐRÖSI ARANY JÁNOS TÁRSASÁG ELNÖKSÉGE.
