Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-11 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGifAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN MÁRCIUS 12-ÉN? Jézus tanítványaival egy puszta helyre ment pihenni. A tanítványok itt akarták elmondani Jézusnak, hogyan munkálkodtak, mert Jézus elküldte őket kettesével prédikálni, tanitani és gyógyítani. De Jézus és tanítványai itt sem lehettek egyedül, mert nagy sokaság ment utánuk. Jézus tanitani kezdte őket. A tanítványok észre vették, hogy a nép éhes, és azt mondották Jézusnak, hogy küldje el őket olyan helyre, ahol enni kapnak. De Jézus ezt mondta nekik: “Adjatok nekik ti enni.” A tanítványok nem tudták elgondolni, hogy lehetne ennyi embert megvendégelni, mert a pénztárban kevés pénzük volt. Jézus parancsára meg kellett tudni a tanítványoknak, hogy mennyi ennivalója van a népnek. Megtudták, hogy csupán két kenyér és öt hal az egész. Jézus elvette a két kenyeret és öt halat, megáldotta azokat, és volt elég az ötezer embernek és még maradt is. Olvasd el figyelmesen a Márk evangélium 6 r. 32—44 verseit és felelj meg a következő kérdésekre: Mit érezett Jézus, mikor meglátta a sokaságot? (34 v.) Mennyi pénz kellett volna ahhoz, hogy elég ennivalót tudjanak venni? (37 v.) Mit csináltak a tanítványok a néppel? (39 v.) Mennyi ennivaló maradt meg? (43 v.) Mennyi volt a nép? (44 v.) Kik azok a mai időkben, akik ma is úgy tesznek, mint a tanítványok akartak tenni a sokasággal? Te segitettél-e már valakin valamikor? Most a depression alatt tettél-e már jót? Aranyige: “Az embernek fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Máté ev. 20 r. 28 v.) MISI A MÉZESFAZÉKBAN. Misi szorgalmas, jószivü fiúcska volt, de mert nagyon szeretett torkoskodni, mégis igen gyakran kikapott. Mindent zárni, dugni kellett előle, hogy innen is, onnan is el ne csenjen valamit. Az édesanyja, mint valami rendőr, folyton a nyomában járt, és vigyázott, hogy el ne felejtse elzárni az ennivalókat és az ebédlőszekrényt, amiben mindig volt egy kis édes tészta. Pedig Misi hányszor nyögött betegen! Hányszor elrontotta a gyomrát a sok össze-vissza evéstől ! De Misi mindebből nem tanult semmit, egészen addig, amig egyszer nagyon meg nem járta. Ez pedig történt a nagyapa születésnapján, amikor már reggeltől kezdve sütötték, főzték a jobbnál jobb süteményeket, tortákat a nagy ünnepi vacsorára. Az egyik asztalon csokoládét kevertek, a másikon habot vertek, azután citromot reszeltek, befőtteket bontogattak; egy helyen apró mogyorós süteményeket raktak el szépen egy üvegtálon. Misi persze állandóan ott settenkedett körülöttük és leste, hogy honnan csenhet el valamit. De nem volt szerencséje, mert nagyon vigyáztak a készülő finomságokra. — Mit lábatlankodsz itten?... Miért nem olvasod el még egy párszor a köszöntő verset? — kiáltott rá gyakran az édesanyja. — Gyereknek a konyhában nincs helye! De Misi, mintha nem is hallotta volna ezeket, csak nézegette a leányt, Marit, aki náluk dolgozott, aki valami rózsaszínű dolgot öntött bele egy cifra edénybe és a tetejére finom, apró, piros gyümölcsöt tett. Miisi mamája szólt Marinak, hogy a krémet (cream) vigye be a belső szobába, tegye jó magasra és nyissa ki az ablakot, hogy minél hamarabb kihűljön. Az ajtót pedig jól zárja bej Misi Mari után ment, Mari észre sem vette. Mikor Mari belépett a belső szobába, ügyesen elbújt, csak akkor bujt elő, mikor Mari elment ^s jól bezárta az ajtót. Egy pillanat alatt felment a szekrény tetejére, ahová Mari tette' az édességeket. Azután elvett a tetejéről egy gyümölcsöt, és mert az nagyon jól esett, elvett egy másikat, és mert három a magyar igazság, elvett egy harmadikat is. Mikor ezt megette, az egyik ujját jól belenyomta a krémbe és egy jó darabot kivett abból is. Maga is megijedt tőle, olyan nagy darabot vett ki. Azután ügyesen eligazította a tetejét. Azután egy másik helyen nyomta bele az ujját és egy másik darab krémet vett ki. Vigyázott arra, hogy a tetején ne lehessen meglátni, hogy valaki bele- nyulkált, ezért szépen elsimitotta. Amikor javában simogatta a krém tetejét, egyszer csak hallja, hogy valaki közeledik a szoba felé. A krémet gyorsan visszatolta a helyére és le akart ugrani a szekrény tetejéről, de megcsúszott és beleesett a szekrény mellé tett mézesfazékba. Nem volt menekülés! Beleragadt a mézbe! Valaki kinyitotta az ajtót. Mari volt. Összecsapta a kezét és kiabálni kezdett, hogy ja, jaj, Pali beleesett a mézbe!! Hogy ezután mi következett, azt mindenki tudhatja. A születés napi jó vacsorából neki csak a tányércsörgés jutott, ami elhallatszott a harmadik szobába is, ahol két szekrény között ott térdepelt nagy busán Misi, és sirva megfogadta, hogy többet nem fog torkoskodni. jó szolgálatot tesznek lapunknak, ha támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek s ha a vásárlásnál hivatkoznak lapunkra Csontos Béla
