Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-11 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. ISTENNEK AMA BÁRÁNYA. Ján. 1:29 EIŐIMA. Irgalmas Isten! Bűneinknek tőriből és sáros fertőjéből tehozzád kiáltunk. Jöjj ami segítségünkre, mert elveszünk. Szabadíts ki minket az örök halál és kárhozat karmai közül. Fogd meg jobboddal a mi kezeinket és vezess a megváltás utján a Golgota keresztjéhez. Ámen! TANÍTÁS. A Fiú megtestesülésében és vált- sághalálában Isten fenntartás nélkül tett eleget az emberi lélek szükségeinek. Hozzánk hajolt és megtette értünk azt, amire mi képtelenek voltunk. Kegyelmeiből felkínálta nékünk a bünbocsánatot, ami szól minden embernek, amit megszerezhet zsidó és pogány, nagy és kicsiny, gazdag és szegény — az Ur Jézus Krisztusban. Tehát tulajdonképpen Krisztust ajándékozta nékünk az Isten. És erre az ajándékra manapság igen nagy szükség van. Szükségünk van rá a templomokban: a szószékekben és padokban egyaránt ; a templomon kívül: a családi körben, a társas és politikai életben, a gyárakban és üzletekben. Az emberek ma őt akarják látni is, hallani is. Az emberek látása ma éles s elméjük metsző. Látják és észre veszik a különbséget Jézus és a torzkép között; az élettelen kép és az élő lélek között ; a rideg márványszobor és az érző kebel között ; az üres szavak és a túláradó szív között s rögtön felfogják, hogy mikor beszélsz a Jézusról és mikor okoskodol?! Az éhező lélek nem fogja elfogadni a követ, mikor kenyérre van szüksége. Jézus korának emberei éhezték az igazságot s ezt benne fedezték fel és tömegestől tódultak hozzá. És ez igy van' ma is. Ha felfedezik, hogy valahol ot't van a Krisztus: oda tömegestől jönnek az emberek, hogy őbenne elmerülve, az ő vérében meg- fürödve: bűneikből megtisztuljanak. Évekkel ezelőtt történt. Beteghez hívtak. Kívánta az Úrvacsoráját. Müveit, jobb módú, olyan középkorú asszony volt. Mielőtt magához verte volna a szent jegyeket, beszélni akart velem. Elmondotta élete történetét. A megszokott, régi dolog. Tele apró bűnökkel. Elmondotta, hogy ő soha sem tagadta az Istent, sőt hitt az Ur Jézus Krisztusban is, de csak mint emberben, mint a történelem legnagyobb erkölcstanitóiában. Krisztust, mint a világ Megváltóját, soha sem ismerte el. Én beszéltem néki az Ur Jézus Krisztusról, mint a világ Megváltójáról, aki azért jött, azért élt, azért szenvedett és azért halt meg, hogy a benne hívőket megváltsa a haláltól és. az örök kárhozattól. Beszéltem az Isten végeden irgalmasságáról is kimeríthetetlen könyörületességéről. És ő erősítette, hogy mindezt elhiszi most már, de valamivel többet szeretne tudni és igy szólt: “Azt szeretném én tudni, hogy ez az áldott Ur Jézus, akiről oly szépen beszél, van-é olyan nagy, olyan erős és szeret-é engem annyira, hogy levenné rólam a bűntudat terhét, hogy átvenné tőlem lelkiismeretem furdalását, mint a sajátját, hogy egy kis nyugalomhoz és egy kis békességhez jutnék?” Ez a kérdés, mint valami mennyei kinyilatkoztatás, nagyobb és fennségesebb tudományra világított rá, mint amilyet valamikor tudós tanáraimtól valaha is tanultam a megváltás titokzatosságával kapcsolatban. íme itt van egy bűneiben vergődő lélek, aki nyugalom és békesség után sóvárog. Én beszélek a bünbocsánatról s ez néki nem elég. Ő többet akar. Ekkor felnyitom a Bibliám és János 1:29-ből elolvasom: “Imé Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Azután felolvastam a 14-ik rész 27-ik versét: “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, se ne féljen !” Ekkor fölemelkedett ágyából és aszott, sovány karjait kitárva szólott: “Ez, ez kell nekem, ez után vágyik az én bűnnel terhes szivem! Óh én Uram és én édes Istenem, add nekem ezt a békességet!” Mikor másnap meglátogattam, úgy találtam, hogy iszonyú fájdalmai között is nyugodt s arca szinte átszellemült. Mosolyogva mondotta: “Most már tudom, ki a Jézus, most már ismerem. Megtaláltam benne üdvösségemet, nyugalmamat, békességemet. Legyen áldott mindörökké az ő szentséges neve!” Hát te megtaláltad-e már nyugalmadat és békességedet? Vagy te nem vagy beteg, nem a halálos ágyon fekszel? Mindegy, erre a nyugalomra és békességre neked is szükséged van. Nézd: az ő megtöretett testének és kiontatott vérének szent jegyei ki vannak téve a szeretet vendégségének asztalán. Ő maga mondja: “Jöjjetek én- hozzám, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket!” Ámen! UTÓIMA. Istennek báránya, áldott Jézus! Eljöttünk hozzád bűneink terhével. Könyörgünk néked: add nékünk a te békességedet, hogy ne féljen és ne rettegjen a mi szivünk, hanem találjon nálad és benned mennyei nyugalmat, égi békességet és napsugaras elégedettséget. Ámen!
