Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-02-25 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13 látogatás volt egyházunknál, amikor is egyház­megyénk elnöke Nt. Dienes Barna lelkész megje­lent közöttünk s az egyház múlt évi adatait fölül­vizsgálta. — Lelkész jelentésünkből a múlt évi presbitérium sorából egy név, Bertók János volt presbiterünk neve kimaradt, amit e helyen igazí­tunk ki. — 19-én, vasárnap délután a prebiterium és dalárdánk tagjainak nagy része közel 40-en tes­tületileg keresték fel Tóth Béla gondnokot a haj­lékában s 35-ik születésnapja alkalmával jókíván­ságaikat fejezték ki. A Dalárda énekkel, a pres­bitérium értékes ajándékkal tisztelte meg az ün­nepeltet e szép évforduló alkalmával. Dalárdánk köszöntését Czimmerman József tolmácsolta a sa­ját maga által készített nagyszerű versben. Donora, ,Pa. Pikar József, Balogh József és Pikor Béla elöljárók február 12-én tették le hiva­talos egyházi esküjüket. Ez akalommal külmisszi- ói vasárnapot tartottunk s a gyülekezet a persely­ből ?0 centet adományozott e célra. Monongahela, Pa. Ifj. Muntyán Sándor, Bod­nár József, Szűcs József és Muntyán Kálmán tiszt­viselőket újra visszaválasztotta a gyülekezet s az elhunyt Lukács János helyére Lénárt Károlyt vá­lasztotta meg a február 12-iki közgyűlés. A gyü­lekezet kümissziói perselye $1.90 volt. Úgy Dono­rán, mint Monongahelán a legközelebbi rendes is­tentisztelet most következő vasárnap, február hó 26-án lesz. Columbus, O. A Lorántffyak igen jól sikerült táncmuatságot rendeztek, melynek nemcsak erköl­csi, de anyagi sikere is figyelemre méltó. — Feb­ruár 26-án a Konfirmáltak Köre rendez előadást, gazdag és élvezetes programmal. — A konfirman­dusok tanítása folyamatban van. Az ifjú testvérek ünnepélyes fölvétele pünlcöst első napján fog meg­történni. CSAK KRISZTUSSAL. Igaz történet. Irta: Okos Gyula. (Folytatás és vége) Hála Istennek, voltak hü munkatársaim is, kiknek segítsége nélkül hiábavaló lett volna minden igyekezetem. A feleségem, a rektor bácsi, a jegyző, mindennap velem együtt fárad­tak, izzadtak, csakhogy tervem minél előbb megvalósulhasson. A gróf pedig, a ki kis egy­házunknak főgondnoka is, anyagilag oly hat­hatósan támogatott, hogy a sikert bizvást remél­hettük. A katonaság még két hónapig nyakunkon maradt. Felemésztett mindent itt-léte alatt. De a zavar még a környéken egyre tartott: hol itt, hol ott ütötte fel fejét. Lelketlen izgatok még most is jártak, s a hol az emberek szivét nem tudták lángra gyújtani, megelégedtek a házakkal, csűrökkel is! Két hónap múlva, hogy a katonaság kivo­nult, olyan lett a falunk, mint a temető. Min­den háznak volt halottja, a legtöbbnek élőha­lottja. Ott ültek már ezek Illaván, Szamos- ujváron, vagy Szegeden 4—5 évi fegyházra Ítélve, ki rablásért, ki gyújtogatásért, ki más vétekért. De még ha csak ennyiből állt volna a dolog! Ezután jött a perköltség, a katonatartás költ­sége s ez mind a falura rovatott ki. A szegény otthonmaradtak nem tudtak miből fizetni. Meg­perdült hát a dob, s a faluban alig maradt ház, alig maradt föld, melyre ki ne kiáltották volna: “Ki ad többet érte?” Az otthonmaradtak éhínség elé néztek. Jött a május, a gabonaérlelő junius, még napszá­mos sem volt a faluban, a ki legalább a régi földjén, napszámmal megkeresse télire a kenyér­nek valót. Menthetlen elpusztultak volna az ártatlan öregek, asszonyok, gyermekek, ha a grófot nem tudtam volna rávenni arra, hogy ő vásárolja meg az árverés alá kerülő földe­ket, házakat. Úgy is lett. Igv legalább a gazda szerencsétlen családja megmaradhatott lakó­nak saját házában. Abba is beleegyezett a gróf, hogy ezeket uradalmában, vagy az árverésen vett földeken teljesített szolgálat által vissza­válthassák, mihelyt a vételár felét ledolgozzák. Alig került valamibe a grófnak egy-egy ház az árverésen, s öröm volt nézni, a mikor két- három év múlva az öregek, asszonyok serdül- tebb gyermekek keresményéből visszajött a ház, lassankin t a föld is egymás-után. Feleségem pedig maga köré gyűjtötte a nehezebb munkára nem alkalmas gyermekeket, öregeket és szal­mafonásra, szőnyegkészitésre meg ilyen apró- cseprő, de jövedelmező kézimunkára tanitotta őket. Egyházunk tekintélyes kölcsönt vett fel, s a hol nem tudtak az otthonmaradtak eleget keresni a visszaváltásra, ott mi segítettünk kölcsönnel. A gróf szorgalmas tótokat hozatott, kik meg­munkálták a földet, aratáskor először a falu búzáját takarták le. Ezért az asszonyoknak annyi napot kellett könyü munkában tölteni a grófnál, a mennyi ideig a falu búzájának betakarítása tar­tott. A nagylelkű gróf a betakarított búzát sem tartotta meg mind magának: minden ház kapott egy évre elegendő kenyérnek valót, s ezért csak a malomba kellett néhány napot őrködni az őrö- lésnél.

Next

/
Thumbnails
Contents