Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-25 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13 látogatás volt egyházunknál, amikor is egyházmegyénk elnöke Nt. Dienes Barna lelkész megjelent közöttünk s az egyház múlt évi adatait fölülvizsgálta. — Lelkész jelentésünkből a múlt évi presbitérium sorából egy név, Bertók János volt presbiterünk neve kimaradt, amit e helyen igazítunk ki. — 19-én, vasárnap délután a prebiterium és dalárdánk tagjainak nagy része közel 40-en testületileg keresték fel Tóth Béla gondnokot a hajlékában s 35-ik születésnapja alkalmával jókívánságaikat fejezték ki. A Dalárda énekkel, a presbitérium értékes ajándékkal tisztelte meg az ünnepeltet e szép évforduló alkalmával. Dalárdánk köszöntését Czimmerman József tolmácsolta a saját maga által készített nagyszerű versben. Donora, ,Pa. Pikar József, Balogh József és Pikor Béla elöljárók február 12-én tették le hivatalos egyházi esküjüket. Ez akalommal külmisszi- ói vasárnapot tartottunk s a gyülekezet a perselyből ?0 centet adományozott e célra. Monongahela, Pa. Ifj. Muntyán Sándor, Bodnár József, Szűcs József és Muntyán Kálmán tisztviselőket újra visszaválasztotta a gyülekezet s az elhunyt Lukács János helyére Lénárt Károlyt választotta meg a február 12-iki közgyűlés. A gyülekezet kümissziói perselye $1.90 volt. Úgy Donorán, mint Monongahelán a legközelebbi rendes istentisztelet most következő vasárnap, február hó 26-án lesz. Columbus, O. A Lorántffyak igen jól sikerült táncmuatságot rendeztek, melynek nemcsak erkölcsi, de anyagi sikere is figyelemre méltó. — Február 26-án a Konfirmáltak Köre rendez előadást, gazdag és élvezetes programmal. — A konfirmandusok tanítása folyamatban van. Az ifjú testvérek ünnepélyes fölvétele pünlcöst első napján fog megtörténni. CSAK KRISZTUSSAL. Igaz történet. Irta: Okos Gyula. (Folytatás és vége) Hála Istennek, voltak hü munkatársaim is, kiknek segítsége nélkül hiábavaló lett volna minden igyekezetem. A feleségem, a rektor bácsi, a jegyző, mindennap velem együtt fáradtak, izzadtak, csakhogy tervem minél előbb megvalósulhasson. A gróf pedig, a ki kis egyházunknak főgondnoka is, anyagilag oly hathatósan támogatott, hogy a sikert bizvást remélhettük. A katonaság még két hónapig nyakunkon maradt. Felemésztett mindent itt-léte alatt. De a zavar még a környéken egyre tartott: hol itt, hol ott ütötte fel fejét. Lelketlen izgatok még most is jártak, s a hol az emberek szivét nem tudták lángra gyújtani, megelégedtek a házakkal, csűrökkel is! Két hónap múlva, hogy a katonaság kivonult, olyan lett a falunk, mint a temető. Minden háznak volt halottja, a legtöbbnek élőhalottja. Ott ültek már ezek Illaván, Szamos- ujváron, vagy Szegeden 4—5 évi fegyházra Ítélve, ki rablásért, ki gyújtogatásért, ki más vétekért. De még ha csak ennyiből állt volna a dolog! Ezután jött a perköltség, a katonatartás költsége s ez mind a falura rovatott ki. A szegény otthonmaradtak nem tudtak miből fizetni. Megperdült hát a dob, s a faluban alig maradt ház, alig maradt föld, melyre ki ne kiáltották volna: “Ki ad többet érte?” Az otthonmaradtak éhínség elé néztek. Jött a május, a gabonaérlelő junius, még napszámos sem volt a faluban, a ki legalább a régi földjén, napszámmal megkeresse télire a kenyérnek valót. Menthetlen elpusztultak volna az ártatlan öregek, asszonyok, gyermekek, ha a grófot nem tudtam volna rávenni arra, hogy ő vásárolja meg az árverés alá kerülő földeket, házakat. Úgy is lett. Igv legalább a gazda szerencsétlen családja megmaradhatott lakónak saját házában. Abba is beleegyezett a gróf, hogy ezeket uradalmában, vagy az árverésen vett földeken teljesített szolgálat által visszaválthassák, mihelyt a vételár felét ledolgozzák. Alig került valamibe a grófnak egy-egy ház az árverésen, s öröm volt nézni, a mikor két- három év múlva az öregek, asszonyok serdül- tebb gyermekek keresményéből visszajött a ház, lassankin t a föld is egymás-után. Feleségem pedig maga köré gyűjtötte a nehezebb munkára nem alkalmas gyermekeket, öregeket és szalmafonásra, szőnyegkészitésre meg ilyen apró- cseprő, de jövedelmező kézimunkára tanitotta őket. Egyházunk tekintélyes kölcsönt vett fel, s a hol nem tudtak az otthonmaradtak eleget keresni a visszaváltásra, ott mi segítettünk kölcsönnel. A gróf szorgalmas tótokat hozatott, kik megmunkálták a földet, aratáskor először a falu búzáját takarták le. Ezért az asszonyoknak annyi napot kellett könyü munkában tölteni a grófnál, a mennyi ideig a falu búzájának betakarítása tartott. A nagylelkű gróf a betakarított búzát sem tartotta meg mind magának: minden ház kapott egy évre elegendő kenyérnek valót, s ezért csak a malomba kellett néhány napot őrködni az őrö- lésnél.
