Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-02 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Az összejövetel nemcsak erkölcsileg, hanem az Árvaházra nézve anyagilag is áldásos volt mindjárt az első napon, amennyiben a magukat képviseltető Nőegyletek és egyesek összesen 206.12 dollárt, Toledóból 55 pár harisnyát stb. küldtek az Árvaház javára. Az Isten áldja meg őket érette. A Nőegyletek Szövetségének megalakulása a lehető legszebb és legértékesebb karácsonyi ajándék, amivel asszonyaink az amerikai magyar re- formátusságnak kedveskedhettek. A Lélek vezette őket s a Lélek jegyében indulva tovább: bizonyára diadalmasan fogják szolgálni a maguk elé tűzött célokat. PAPNÉK SZÖVETSÉGE. A Nőegyletek Szövetségének megalakulását Ligonierben nyomon követte a Papnék Szövetségének megalakulása is, noha ez az alakulás nem öltött annyira határozott formát, mint az előbbi. Tizennégy papné volt jelen, ami aránylag véve eléggé tekintélyes szám, de jelenlevők mégsem akarták a teljes megalakulás felelősségét magukra venni. Előkészítés és ideiglenes alakulás végett megállapították az alapszabályok körvonalait, benne az évi $1.00 tagsági dijat s Dr. Takaró Gézáné szellemi irányítása mellett négy' szervezőt kértek föl, és pedig: Keleten Urbán Józsefnét, Pittsburgh vidékén Melegh Gyulánét, Cleveland környékén Vasváry Ödönnét, Chicago körzetében Ujlaky Fe- rencnét, mig ideiglenes pénztárnokul Varga Lajos- nét választották meg. A fentiek hivatása lesz, hogy a Papnék Szövetségét a lefektetett alapelvek szerint megszervezze s a végleges megalakulást a szeptember első napjaiban tartandó országos gyűlésre előkészítse. A mostani összejövetelre négy előadás is volt tervbe véve, amelyekre azonban az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor. RÉGI CÉLOK. (Folytatás a 4. oldalról) . ból kell csökkennie az egyházi segélyeknek, mert ezt kívánja tőlünk a becsület és a tisztesség. Lehetnek, vannak is kivételek, de amelyik gyülekezet nem törekszik erre a maga becsületes akaratából, holott megtehetné azt: nem méltó a testvér- segítésre. Közegyházi járulékok. Az igaz keresztyén nem elégszik meg azzal, hogy csak magára gondol, hanem figyelmét igyekszik kiterjeszteni másokra is. Már az első keresztyének is szorgalmasok voltak javaiknak másokkal való közlésében s nem lehet ma sem igazi keresztyén az, aki erről elfeledkezik. Lelki és testi javainkat a közegyházon keresztül cseréljük ki egymással, a közegyházi járulékok formájában. Ezek a járulékok kétfélék. Vannak közigazgatási- és jótékonysági szükségleteink. A közegyház igazgatása már magában véve is pénzbe kerül s ezt nem kerülhetjük el. Nem tarthatunk meg még egy egyházmegyei gyűlést, vagy egy konferenciát sem anélkül, hogy kiadásaink ne legyenek. A kerületi, zsinati gyűlések, azoknak jegyzőkönyvei, értesítései, stb. is kiadásokba kerülnek. Ezek azonban sokkal kisebb összegeket emésztenek föl, semhogy az egyházi pénztárak könnyedén is ne birkózhatnának meg vele. Sokkal nagyobb ennél a jótékonyság kötelezettsége, amelyet már nem az egyházi pénztáraknak, hanem az egyéneknek kell viselniök. A mi egyik legnagyobb mulasztásunk és tévedésünk az, hogy eddigelé ezeket is az egyházi pénztárak terhére teljesítettük ugy-ahogy, ahelyett, hogy a közjótékonyság gyakorlását egyénivé és öntudatossá tettük volna. Igen sok ága van ennek a közjótékonyságnak. Ide tartozik mindenekelőtt a kisebb egyházak segélyezése, mely a belmissziói bizottság (Board of Home Missions) utján • történik. Ide tartozik a külmissziói bizottság (Board of Foreign Missions) munkáján keresztül az Evangyéliom terjesztése a pogányok között s külföldi szegényebb egyházak segéyezése. Azután a legkülönbözőbb közegyházi célok és feladatok, mint pl. a lelkészképzés, egyházi kiadványok, lelkészi nyugdíjintézet, vasárnapi iskolák, a diakonisszák munkája, stb. stb. Van-e közöttünk csak egyetlen egy is, aki jó lelki- ismerettel azt mondhatná, hogy neki ezekhez a munkákhoz nincsen semmi köze!? . . . Minden jó keresztyénnek köze van hozzá s mindenkinek kell eme célok mindegyikére lennie 25 centjének, egy fél dollárjának, egy dollárjának vagy többnek is egy esztendőben, már kitől hogyan telik. Mi arra kérünk minden egyes testvérünket, hogy az esztendő folyamán juttasson mindegyik célra egy kevés adományt, mert ez mindenkinek keresztyéni kötelessége. Viszonyunk a hazai egyházhoz. Szintén a legrégibb céljaink és törekvéseink közé tartozik annak a viszonynak ápolása is, mely anyaegyházunk, a hazai egyetemes egyház és közöttünk fennáll, vagy legalább is fenn kellene állnia.