Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-12-10 / 50. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA VISSZAKOZÓ. A youngstöwni Magyar Hírlap nagy gyorsa­sággal, de kevesebb őszinteséggel igyekszik hely­re hozni azt a minősíthetetlen támadást, amit ot­tani egyházunk ellen intézett s amely ellen mi is óvást emeltünk. Megírja, hogy az egyházmegye részéről Rév. Leonard fölkereste a szerkesztősé­get és elmondta... Nos, elmondta ugyanazt, ami az ítéletben volt, amit elmondtunk mi is, amit nyilvánvalóan láthatott más is, akit az igazság és őszinteség lelke vezet. Ebből az ítéletből csak a szándékos rosszakarat és tudatos ferdítés von­hatta le azokat a következtetéseket, amelyeket a youngstowni lap levont. Most “örömét” fejezi ki afelett, hogy mindaz nem úgy van, — de eszé­be sem jut, hogy legalább sajnálkozását fejezze ki, mondjuk igy: “tévedése” felett. Azokról a légből kapott állításokról sem emlékezik meg, amiket saját maga talált ki csak azért, hogy az egyház ellen izgasson. Sem arról a szégyenletes hangról, mely sem a lapnak, sem az amerikai magyar sajtónak nem válik becsületére. Teljes tisztelettel kérdezzük: miért volt szük­ség erre az egész támadásra? Az egyház magyar­ságának érdeke nem követelte, mert hiszen az egy pillanatra sem volt veszélyeztetve. Kinek az érde­kében történt tehát? Mi érdeke van abban a youngstowni Magyar Hírlapnak, hogy izgasson az ellen az egyház ellen, amely éppen olyan jó magyar, mint saját maga s magyar is marad mindaddig, amig amerikai magyarságról beszél­hetünk! A sajtó kritikájának csak addig van jogo­sultsága, amig nem lépi át a tisztesség és igazság határait. SAJTÓHIBA. Lapunk nyomdai munkája is mindig a leg­nagyobb gonddal és körültekintéssel készül, amit annak állandóan csinos és hibátlan kiállítása iga­zol. A legnagyobb figyelem mellett is becsusz- hatik azonban valami hiba, aminthogy lapunk múlt heti számában, az “Óvást emelünk” c. cikk második hasábján egy korrektúra sor került il­letéktelen helyre, alaposan megzavarva annak a résznek értelmét, mely helyesen olvasva igy hangzik: “A nyelv használatának megállapitása a gyü­lekezet joga. El fog jönni az idő, amikor a mi magyar nyelvünket templomainkban fokozatosan az angol váltja föl, de annak mértékét és idejét nem a felsőbb hatóság, hanem a szükséghez ké­pest maga a gyülekezet állapítja meg. Amikor te­hát a youngstowni “Magyar Hírlap” ezzel ellen­kezőt állít....” stb. EGYÉNI LÁTOGATÁS. A “Reformed Church Messenger” kérdést in­tézet a lelkészekhez, hogy milyen eredményét ta­pasztalják az egyéni látogatásnak (Every Member Canvass). A beérkezett válaszok mindegyike a lehető legjobban nyilatkozik arról s nem tartjuk érdektelennek, ha azok közül egy párat mi is le- közlünk. így pl. Rév. Luchs lelkész ezt írja: “Visszaállította az egyház előbbeni helyze­tét”. Vagy: “A “Világiak Ligájának” (Laymen’s League) nagyszerű segítségével a gyülekezet min­den tagjával élő összeköttetés jött létre. A jó­akarat és az anyagi támogatás emelkedett”. (Rév. Wagner, Hagerstown, Md.) “Az évi látogatás több anyagi támogatást eredményezett az egyház részére, mint bármely más mód, amit eddig próbáltunk. Hogy kellő eredménye legyen, azt a lelkésznek gondosan elő kell készítenie. Eddigelé inkább csak az anyagi­akra fektettünk súlyt. A lelki eredmények elérése csak valóban, elhivott látogatók utján lehetséges”. (Rev. Schulz, Brooklyn, N. Y.) “Nyerd meg előbb a tagot Krisztusnak. Előbb a szivet s aztán az erszényt. Ha az előbbit meg­nyerted, az utóbbi válaszolni fog. A látogatók elhivott, Istenes emberek legyenek. Több kipró­bált mód közül egyedül ez volt a megfelelő. Mi hiszünk benne s ezért vagyunk mellette. (Rév. Schmid, New Holstein, Wis.) “Az egyéni látogatásnak a mi gyülekeze­tünkben legfontosabb eredménye az, hogy minden egyes konfirmált tag lelkiismeretesen veszi ki a maga részét a Krisztus szolgálatából. Ezzel a lelkülettel bírván, valóságos sértés volna, ha va­lakit a látogatásból kihagynánk. Anyagi szem­pontból : egy gyülekezet terheit könyebb elviselni, amikor mindenki érzi a felelősséget, noha talán egyénileg keveset adhat. Az én egyházam sokkal egészségesebb (erősebb), mióta mindenki kiveszi a maga részét, mint addig, amig csak nehányan viselték a terheket, noha a többiek is elég tehe­tősek voltak ahhoz, hogy támogassák a munkát.” (Rev. Schaffer, High Point, N. C.) Springdale, Pa. A lelkész és presbiterek min­den egyháztagot meglátogatnak, hogy annál job­ban építsék a szent közösséget. — December 1-én Dienes Barna e. m. elnök tartott adventi Isten­tiszteletet, mig Nt. Dienesné a Nőegyletnek tar­tott szép beszédet. — Az Ifjúsági Kör és a Nőegylet műsoros tea-estélyt terveznek az ün­nepekre, az egyház javára. Az ifjak ezen kívül dalárdát is alakítottak, hogy annál méltóbban ün­nepelhessék meg a karácsonyt.

Next

/
Thumbnails
Contents