Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-10 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. MÁR MEG IS JÖTT. Luk. 10:16. ELŐIMA. örök Isten, ígéretedben soha nem változó valóság! Hozzád száll hő imánk, mert jó és igaz vagy te. Nem nézted bűnös voltunkat, hanem elküldöt- ted szent Fiadat, hogy kiterjessze reánk örök váltságod gondolatát. Óh engedd, hogy lássuk meg a testté lett igét: az uj eget s az uj földet, a Jézusért. Ámen. TANÍTÁS. Ha az adventi hangulatok csak karácsony előtt négy héttel fogják el a mi lelkünket, akkor ez a nagy hiba. Az esztendő minden napja advent lehet számunkra. A Krisztus mindannyiszor jő hozzánk, valahányszor elfogulatlanul, odaadóan és szent vágyakozással hallgatjuk az ő üzenetének prédikálását. A Jézust illetőleg itt akadunk a legkülönösebb tényre. Arra ugyanis, hogy amikor az ő üzenetét halljuk, úgy érezzük, hogy véle, önmagával állunk szemtől- szemben. Ezt soha sem tapasztaljuk, ha mások tanításait hallgatjuk, még akkor sem, ha a legkiválóbb irók müveit hallgatjuk, vagy olvassuk. Csak a Jézus tudománya bir ezzel a csudálatos megszemélyesítő erővel. Jézus annyira benne van az ő tanításaiban, annyira egybeforrott az ő üzenetével, hogy egyiket a másiktól elkülönítve el sem tudjuk képzelni. Midőn tehát az ő teljes üzenete hirdettetik: az elfogulatlan, a részrehajlatlan elme szemtől-szemben találja magát, nem egy egyszerű üzenettel, nem egy emberi lénnyel, hanem magával az Ur Jézus Krisztussal. És valahányszor ez megtörténik, mindig egy-egy advent- nek drága tapasztalatával vagyunk gazdagabbak. Ez a sajátosság annak a ténynek tulajdonítható, hogy Jézus üzenete első sorban felszólítás az ő követésére. Nem titkolja ő el soha sem, hogy mit akar. Nincs abban fenntartás. Nincs abban rejtve felállított csapda. Nincs abban csalóka ígéret. Nyiltan előáll és megmondja kendőzetlenül, becsületes őszinteséggel: “Ha valaki én utánnam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem.” Az ő üzenete oly érveket tartalmaz, melyek jogot adnak néki arra, hogy felhívjon minket az ő követésére. Ezek egyike az ő személyének isteni méltósága. Bár szelíd és alázatos, de egy alkalmat sem mulaszt el, amikor ezt a méltóságot hangsúlyozhatja. Azt mondja, hogy ő az Atyától jött. Hogy az ő dicsősége ott volt az Atyával mielőtt ez a világ még lett volna. Hogy ö és az Atya egy. Hogy aki őt látta, látta az Atyát. Hogy ő tud mindent, amit az Atya teremtett. Hogy az Atya minden hatalmat az ő kezébe tett le és elküldte a világra. Súlyos állitások ezek. És ezek magyarázzák meg azt, hogy amikor a Jézus üzenetét halljuk hirdetni: érezzük az ő isteni jelenlétét. Midőn Jézus felszólít minket ara, hogy kövessük őt, ebben a felszólításban Istennek parancsolatját fedezzük fel. Joggal mondja tehát: “Aki engem megvet, azt veti meg, aki engem elküldött”. De tovább menve, Jézus feláldozta önmagát azokért, akiket szolgálatj ára elválasztott. Ezek pedig mi vagyunk. Ez tehát egy másik olyan ok, amely jogot ád néki arra, hogy felhívjon bennünket az ő követésére. Nem akarom én itt magyarázni, vagy védelmezni a kiengesztelés tanát. Azonban, ha a Krisztus tanított valamit, azt igazán tanitotta, hogy az ő halála nékünk nyereségünk. Életét adta az ő juhaiért. Teste érettünk töretett meg. Vére érettünk ontatott ki. És ő úgy érzi, hogy néki joga van elvárni az emberektől, hogy egészen adják néki magukat. “Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.” Mikor ezt megéreztük, már meg van az igazi adventünk. Eddig három különböző vonását láttuk a Jézus üzenetének. Felhív bennünket arra, hogy kövessük őt. Igényt tart arra, hogy ő Istentől küldetett. Hivatkozik arra, hogy meghalt a mi bűneinkért. Ott van aztán még az ő vallás-erkölcsi tanításainak nagy sokasága. Tanulmányozni, megérteni és gyakorlati életbe is átvinni ezeket a nagy igazságokat: eben áll az Ur Jézus Krisztusnak igaz követése. De ebben rejlik ami életünkbe való bejövetele is. Az elmondottakból kitűnik az, hogy a Jézus nemcsak valláserkölcsi igazságokkal gazdagította e világot, hanem megajándékozta az emberiséget az ő személyes jelenlétével is. Itt él közöttünk állandóan, megszakítás nélkül. Láthatjuk őt az ő üzenetében. Valahányszor halljuk ezt az üzenetet a maga teljességében hirdetni: mindannyiszor látjuk magát az Ur Jézus Krisztust. Ez az igazi advent. Ámen. UTÓIMA. Jóságos Isten! Szivünk megtelik hálaadással, mert adtál nékünk szabaditót az Ur Jézus Krisztusban. Mi azért: “Lelki örömmel megújulva imádjuk szent felséged, hogy ismét hozzánk fordulva kitöltőd ránk kegyelmedet: megnyitjuk szivünket, kitárjuk lelkünket, hogy Jézusunkat örömmel fogadjuk s hiven átaladjuk néki magunkat.” Ámen.
