Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-10 / 50. szám
Vol. xxxiil. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1932. december 10. No. 50. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Erttered as Second Class Matter on the 10th ol January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Officc: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemen^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. A MEGVÁLTÓ. Véráldozattal váltotta ki Jehova Izrael fiait az egyiptomi faraó kezéből, amikor a halál angyala minden elsőszülettet megölt. A megváltás eredménye a szolgaság megszűnése, nemzeti szabadság és az ígéret Földjének elnyerése lett. Micsoda nagyszerű vallási és nemzeti öntudatot adott az a zsidó népnek, hogy a Jehova ilyen különös kiválasztásra méltatta öt. Milyen pompás tudat lehetett az egyenként, minden zsi* dó számára is, hogy ő a Jehova “megváltottainak” seregéhez tartozik. Ugv eggyé forrasztotta őket a “kiválasztás” büszke tudata, hogy Mózes ismételten törvényt ir arra, hogy mint egykor Jehova Izrael egész nemzetségét, úgy a zsidók is egymást mindenkor “megváltsák”, ha valaha szegénységbe, rabszolgaságba kerülne valamelyik is közülük. (III. Móz. 25:25.) Nem is kerülhetett többé egy zsidó se valamelyik meggazdagodott pogány jövevény kezébe, mint rabszolga, vagy adós, mert ha ő nem, úgy legközelebbi rokona köteles volt őt “megváltani”. (III. Móz. 27:47-48, II. Móz. 18:15. Stb.) Borzasztóbb megaláztatás nem is érhetett volna hithü zsidót, minthogy idegen isteneket imádó pogánynak legyen a szolgája ő, a Jehova fia s ezért rendelte Mózes törvényileg “megváltást.” Az Ó-Testamentum népének megváltója tehát az az ember volt, aki akár áldozati ajándékkal, akár váltságdíj lefizetésével valamilyen gonosz helyzetből szabadította ki az ő atyjafiát. * * * Mig tehát a zsidóknál csak a testi szabadulás gondolatára szorítkozik a “megváltás”, addig viszont az Ujtestamentum az első szótól az utolsóig a legnagyobb fontossággal az egyetlen, az örök, az igazi “lélek-megváltás” tényével foglalkozik. Az egész Újszövetség a köré az egy igazság köré csúcsosodik, hogy mi, az Istenben kiválasztott emberek, mindnyájan elszegényedtünk s mikor imár semmi ékességünk nem maradt, eladtuk magurfkat rabszolgákul a közénk betolakodott idegennek, a sorainkban megtelt, meggazdagodott istentelen jövevénynek — a Sátánnak, a bűnnek. Szégyen és megaláztatás ez a szolgaság, ez a nyomorult állapot ránk, az Isten fiaira nézve, — de nincsen., aki kiváltson! Hiába keresünk atyánkfiái közt olyat, akinek annyi jósága, annyi fölöslege s tisztasága lenne, hogy nekünk, értünk is adhatna abból! Nincs ilyen a földön,! Jönni kellett tehát Valakinek az égből, az Istentől, akinek egyetlen életprogrammja az volt, hogy “adja az ő életét váltságul sokakért”. (Mk. 10:45, I. Tim.2:6). Ennek a Valakinek, a mi Megváltó Jézusunknak a bűnért való elégséges váltságát irja le az egész Uj testámen tűm. * * * Vájjon volt-e olyan rabszolgasorsba került, fásult lelkű zsidó, aki csak nemtörődöm, közömbös lélekkel fogadta volna a jó hirt, hogy jön az ő atyjafia, aki magával hozza a váltságdíjat, amivel újra visszaadhatja számára az életet, a szabadságot ? Ha volt, úgy örök kárhoztatást érdemel! Vájjon van-e olyan Krisztusról nevezett, “keresztyén” ember, aki már teljesen beletörődött az ő nyomorult, bűnös, elvetett állapotába? Aki már nem is vágyik jobb, tisztább, tökéletesebb élet után ? Sőt! Hiszem, hogy egyikőnk sincs megelégedve a mostani jóságával, hanem igaz őszinteséggel vágyunk az Istenben újra megszentelt, tökéletesebb élet után! Elképzelhetetlen tehát egy igaz keresztyén lélek nagy öröme, amikor hallja és meg is érti azt a nagy örömhírt, hogy — jön az ő megváltója, ura és királya, — Krisztus, aki életünk egyetlen, tisztasága, szabadsága és megtartója. Balogh E. István.
