Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-03 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. A SZÍV TISZTASÁGA. Máté 5:8. ELŐIMA. örök Isten, ki oly kegyelmes vagy, hogy megszántad a bűnben elmerült embert és ígértél néki váltságot! Leborulunk előtted, hogy ezért hálát adjunk néked. Kérünk, tégy bennünket erőssé és bátorrá arra, hogy szivünket megtisztítsuk és helyet készítsünk abban szent Fiadnak. Ámen. TANÍTÁS. Közeledik a nagy ünnep, mikor beköszönt hozzánk a kedves vendég. Miképpen készüljünk fogadására? Hozzuk rendbe a lakosztályt, melybe el fogjuk öt szállásolni: a szivet. Hogyan? Figyelj ide! A termékeny völgy közepén ott fekszik a csöndes falu, melynek lakói paradicsomi békességben és biztonságban élnek. Egyszer csak a völgyet körülvevő erdőséget ellepik a vérengző vadállatok. Éjnek idején leosonnak a völgybe s pusztítanak. A békességnek és biztonságnak egyszerre vége. Ám a polgárok megsokalják a dolgot. Fegyvert ragadnak s az erdőségből kiirtják a vérengző vadakat. A nyugalom és béke újra helyre áll. így vagyunk a szívvel is. A vérengző vadállatok itt is feldúlják a békét. Ott van a durvaság medvéje kíméletlenségével, a hamisság rókája cselszövéseivel, a hizelgés vadmacskája a megtévesztés hálójával, a vad szenvedély oroszlánja vérfagyasztó ordításával, az irigység kígyója vésztjósló sziszegésével és még sok vérengző és ragadozó vadállat. Ezek mind táplálékot és otthont találnak a legszentebb hajlékban: a szívben. Irtó hadjáratot kell ezek ellen indítanunk! Ki kell ezeket Űznünk! El kell ezeket pusztítanunk! Csakis ez esetben foglalhatja el Istennek báránya szivünkben az ő lakóhelyét. Csakis így lehet né- künk igazi adventünk és karácsonyunk. Az a kristálytiszta viz, mely minden szeny- nyes salaktól ment, átlátszó és megmutatja a folyó fenekén a legparányibb kavicsot is, igen szépen példázza a tiszta életet és benne a tiszta szivet. Ez az élet krisztusjellem, amelyhez a gyanú árnyéka még csak nem is férkőzhetik, mert ez nem rejt magában zavaros, visszataszító kétszínűséget. Ez a jellem átlátszó, mint az az üvegtenger, melyen a páthmoszi látó merengett az Isten és a Bárány trónja előtt. Ez a szív készen áll az Idvezitő vendég fogadására. A gazdálkodó ember felszed földjéről minden követ, kihord róla minden gazt és szemetet, kiöl belőle minden vad növést és dudvát. Szóval meg- tisztitja földjét, hogy a nemes gyümölcsöt termő növény szabadon fejlődhessék. Így kell cselekedni a szív földjével is. Ki kell tépni onnan a gonosz indulatoknak, a nemtelen vágyaknak, a féktelen szenvedélyeknek vad dudváit, amelyek elszívják és megfojtják benne a jóra való hajlandóságnak, a nemes érzéseknek és a szent törekvéseknek gyömölcsöt hozó növényeit. Ki kell onnan górni a botránkozások köveit, az alattomosság szemetét, a megszólás tövisét, a széthúzás konkolyát és minden romlott indulatot, ami a szívnek ragyogó tisztaságát elhomályosítaná. Mikor ezt megcselekedtük, joggal elvárhatjuk, hogy kopogtasson szivünk ajtaján a várva várt vendég. Tudjátok-e, hogy mi az a szinarany? A legnemesebb fém, amely hamisítatlan s benne idegen elem nem található. Nohát a szívnek is ilyennek kell lenni. A világért se engedjük meg, hogy valami idegen elem, valami tisztátalan anyag, valami salak vegyüljön kristálytisztaságába. Értékét leszállító megalkuvás nem nyerhet ide bebocsáttatást. A világiasság leggyöngébb árnyékának sem szabad megengedni, hogy betolakodjék a szív kegyességébe és buzgóságába. A szív csak úgy bir értékkel, ahogy az Isten megteremtette: a maga egyszerűségében s csak önmagában nevezhető tisztának, miként a szinarany. Ilyen szívhez szívesen közeledik a drága vendég. Tudjátok, hogy mi lesz az ember idővel? Az, amiről állandóan gondolkozik. Ha elménket mindenféle gonosz gondolatok karavántanyájává tesszük: szivünk idővel gonosz lesz. Ha elménket állandóan világi dolgokra irányítjuk: idővel magunk is világiak leszünk. Ha elménkben állandóan ama dolgok forognak, amelyek onnan felülről valók, ahol a Krisztus lakozik: idővel Krisztushoz leszünk hasonlók. És aki a Krisztushoz hasonló, annak szive tiszta és akinek a szive tiszta, az meglátja az Istent s aki az Istent meglátta, annak már van karácsonya. Most még csak erre a kérdésre felelj meg: ha ez a világ téged követne, úgy, amilyen vagy: jobb, tisztább, nemesebb lenne-é akkor a világ? Ha erre a kérdésre kielégítő választ tudsz adni, akkor boldog vagy. Mert akkor a te szived tiszta. Akkor nem hiába várakozol a világ megváltójára. Minden bizonnyal belép hozzád és te meglátod őt. Ámen! UTÓIMA. Jóságos Atyánk! Tudjuk mi azt, hogy szivünk telve van a tisztátalanság nyomaival. De mi mégis látni óhajtunk Téged. Áldj meg hát minket, hogy törekvésünket siker koronázza, hogy szivünket megtisztítva, joggal várhassuk és szivünkbe zárhassuk a mi édes Megváltónkat. Ámen.
