Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-03 / 49. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ÓVÁST EMELÜNK! Youngstowni egyházunkban hónapok óta húzódó viszálykodás folyik egyfelől a lelkész és az egvháztanács; másfelől pedig a gyülekezet egy része között. Talán hosszadalmas volna annak tárgyát leirni, nem is ismerjük azt a maga teljes egészében, de különben is ahhoz, amit el akarunk mondani, nincs is arra szükség. A viszálykodás a gyülekezet főhatósága, az angol nyelvű egyházmegye, a Mahoning Presbytery elé került, amely abban Ítéletet is hozott. Az ítélet a lelkész és az egyháztanács ellen emelt vádakat nem találta beigazoltnak. A panaszosokat szeretettel kéri a megbékélésre s arra, hogy békességben imádják ezután is, szokásaik szerint, az Istent. Ha pedig ezt nem akarnák megtenni: kérjék elbocsátó bizonyítványukat az egyháztól. A vita központjában álló két Nőegylet mindegyikét feloszlatja s fölhívja az egyház asszonyait, hogy alakítsanak egy uj Nőegyletet olyan tisztviselők vezetése alatt, akik egyik Nőegyletben sem viseltek tisztséget. Meginti a lelkészt, az egyháztanácsot és a gyülekezetét és fölhívja őket, hogy fogadják ez ítéletet zúgolódás nélkül, alázatos szívvel. A youngstowni egyház lelkésze egyike a legkiválóbb lelkipásztoroknak s az egyháztanács tagjai is komoly keresztyének. Azonban ők is csak emberek s ők is tévedhettek. Valószínűleg tévedtek is valamiben, mert ellenkező esetben az egyházmegye nem intette volna meg őket. Ez is arra mutat, hogy az egyházmegye teljes pártatlansággal kereste az igazságot s valószínűleg meg is találta azt. Nekünk az ítélethez csak annyi szavunk lehet, hogy annak fölhívása szerint vajha csakugyan keresztyén lélekkel, alázatos szívvel fogadnák azt mindkét oldalon s állítanák vissza az egyház békességét. Ez óhajtással azonban nem térhetünk az ügy felett napirendre. A youngstowni magyar hetilap ugyanis olyan kommentárral kiséri az ítéletet, amely ellen föl kell emelnünk tiltakozó szavunkat s figyelmeztetnünk kell Youngstownban lakó testvéreinket, hogy az abban foglalt lelkiismeretlen bujtogatás- nak föl ne üljenek. A youngstowni “Magyar Hírlap” többek között ezeket írja: “... Nagyon roszul esik olvasni, amikor azt mondják amerikai lelkészek egy magyarnak vélt templomban: ‘Ha nem tetszik, ott kint tágasabb.’ Sajnos, a határozat ezt jelenti. A régi református egyházra már évekkel ezelőtt megmondták, hogy nem magyar, dacára annak, hogy a magyarságnak sok nehéz ezrese építette a szép vagyont, a szép egyházat. Azt hisszük, az amerikai protestáns testvérek meglehetősen elvetették a sulykot, amikor igy beszéltek a mi népünkkel. Azt mi nagyon jól tudjuk, hogy évek múltával, bevándorlás hiányával lassan elamerikaiasod- nak a templomaink, de még az egyleteink is (azok, amelyek megmaradnak). De még ma szép számmal élnek az ‘öregek’, akik nem tudnak angolul énekelni, bibliát olvasni, vagy angol nyelvű prédikációt megérteni. Ezeknek azt mondani, hogy ‘coki’, ha nem tetszik, váltja ki belőlünk a megjegyzést. Ma már a feliratok is angol nyelvűek a magyarnak hitt régi református templomban.” Ez a kommentár nem egyéb, mint a lehető leglelkiismeretlenebb bujtogatás. Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen erős kifejezést kell használnunk, de ez az igazság. Sem a Mahoning Presbytery, sem semmiféle más egyházi hatóság, sem Youngstownban, sem másutt nem akarja egyik gyülekezetre sem reákényszeriteni az angol nyelvet. A nyelv használatának megállapítása a gyülekezet joga. El fog jönni az idő, amikor a mi magyar nyelvünket templomainkban fokozatosan az angol váltja föl, de annak mértékét és idejét nem a felsőbb hatóság, hanem a szükséghez képest maga tegye az.t a lelki közösséget, amelyben a youngstowni “Magyar Hirlap” ezzel ellenkezőt állít és a sorok között azt mondja, hogy az egyházmegye kidobta a templomból azokat, akik nem akartak angolul énekelni, bibliát olvasni, stb. — egyszerűen búj tógát. Az adott esetben ez a bujtogatás annál súlyosabb elbírálás alá esik, mert sem a youngs- towniak panaszában, sem az arra hozott Ítéletben még csak szó színesen a nyelv-kérdésről. Egy nem-létező kérdést ráncigái tehát hajánál fogva elő csak azért, hogy mennél jobban gyűlöletessé tegye azt a lelki közösséget, amelyben a youngstowni egyház született s hitének, magyarságának teljes tisztaságában megnövekedett. A tudatos valótlanságtól sem riad tehát vissza, csakhogy az egyház ellen bujtogasson. Az egyházmegye az elébe terjesztett panaszokban alkotmányos jogánál fogva hozott ítéletet. Nem önkényesen, erőszakkal avatkozott az egyház belügyeibe, hanem amikor vitás kérdésüket egymás között elintézni nem tudták, mint fellebb- viteli hatóság az elébe terjesztett panaszokban hozott ítéletet. Nem is csak amerikai lelkészek hozták, hanem az egyházmegye hozta, ahol magyar lelkészek és világiak is helyet foglalnak s különösen magyar ügyekben mindig súlyos szóval bírnak. A meghozott ítélettel szemben a vesztes fél (ha ugyan nem akar a fellebezés jogával élni) vagy engedelmeskedik s keresztyéni lélekkel helyre állítja a békességet, vagy eltávozik abból a közösségből, amelybe nem tudott beleilleszkedni. (Folytatása a 9. oldalon)
