Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-12-03 / 49. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ÓVÁST EMELÜNK! Youngstowni egyházunkban hónapok óta hú­zódó viszálykodás folyik egyfelől a lelkész és az egvháztanács; másfelől pedig a gyülekezet egy része között. Talán hosszadalmas volna annak tárgyát leirni, nem is ismerjük azt a maga teljes egészében, de különben is ahhoz, amit el akarunk mondani, nincs is arra szükség. A viszálykodás a gyülekezet főhatósága, az angol nyelvű egyházmegye, a Mahoning Presby­tery elé került, amely abban Ítéletet is hozott. Az ítélet a lelkész és az egyháztanács ellen emelt vádakat nem találta beigazoltnak. A panaszosokat szeretettel kéri a megbékélésre s arra, hogy bé­kességben imádják ezután is, szokásaik szerint, az Istent. Ha pedig ezt nem akarnák megtenni: kérjék elbocsátó bizonyítványukat az egyháztól. A vita központjában álló két Nőegylet mind­egyikét feloszlatja s fölhívja az egyház asszonyait, hogy alakítsanak egy uj Nőegyletet olyan tiszt­viselők vezetése alatt, akik egyik Nőegyletben sem viseltek tisztséget. Meginti a lelkészt, az egyháztanácsot és a gyülekezetét és fölhívja őket, hogy fogadják ez ítéletet zúgolódás nélkül, alá­zatos szívvel. A youngstowni egyház lelkésze egyike a leg­kiválóbb lelkipásztoroknak s az egyháztanács tagjai is komoly keresztyének. Azonban ők is csak emberek s ők is tévedhettek. Valószínűleg tévedtek is valamiben, mert ellenkező esetben az egyházmegye nem intette volna meg őket. Ez is arra mutat, hogy az egyházmegye teljes pártatlansággal kereste az igazságot s valószínű­leg meg is találta azt. Nekünk az ítélethez csak annyi szavunk lehet, hogy annak fölhívása szerint vajha csakugyan keresztyén lélekkel, alázatos szívvel fogadnák azt mindkét oldalon s állítanák vissza az egyház békességét. Ez óhajtással azonban nem térhetünk az ügy felett napirendre. A youngstowni magyar hetilap ugyanis olyan kommentárral kiséri az ítéletet, amely ellen föl kell emelnünk tiltakozó szavunkat s figyelmez­tetnünk kell Youngstownban lakó testvéreinket, hogy az abban foglalt lelkiismeretlen bujtogatás- nak föl ne üljenek. A youngstowni “Magyar Hírlap” többek között ezeket írja: “... Nagyon roszul esik olvasni, amikor azt mondják amerikai lelkészek egy magyarnak vélt templomban: ‘Ha nem tetszik, ott kint tágasabb.’ Sajnos, a határozat ezt jelenti. A régi református egyházra már évekkel ez­előtt megmondták, hogy nem magyar, dacára an­nak, hogy a magyarságnak sok nehéz ezrese épí­tette a szép vagyont, a szép egyházat. Azt hisszük, az amerikai protestáns testvérek meglehetősen elvetették a sulykot, amikor igy be­széltek a mi népünkkel. Azt mi nagyon jól tudjuk, hogy évek múl­tával, bevándorlás hiányával lassan elamerikaiasod- nak a templomaink, de még az egyleteink is (azok, amelyek megmaradnak). De még ma szép számmal élnek az ‘öregek’, akik nem tudnak angolul éne­kelni, bibliát olvasni, vagy angol nyelvű prédikációt megérteni. Ezeknek azt mondani, hogy ‘coki’, ha nem tetszik, váltja ki belőlünk a megjegyzést. Ma már a feliratok is angol nyelvűek a magyarnak hitt régi református templomban.” Ez a kommentár nem egyéb, mint a lehető leglelkiismeretlenebb bujtogatás. Nagyon sajnál­juk, hogy ilyen erős kifejezést kell használnunk, de ez az igazság. Sem a Mahoning Presbytery, sem semmiféle más egyházi hatóság, sem Youngs­townban, sem másutt nem akarja egyik gyüle­kezetre sem reákényszeriteni az angol nyelvet. A nyelv használatának megállapítása a gyülekezet joga. El fog jönni az idő, amikor a mi magyar nyelvünket templomainkban fokozatosan az angol váltja föl, de annak mértékét és idejét nem a felsőbb hatóság, hanem a szükséghez képest maga tegye az.t a lelki közösséget, amelyben a youngs­towni “Magyar Hirlap” ezzel ellenkezőt állít és a sorok között azt mondja, hogy az egyházmegye kidobta a templomból azokat, akik nem akartak angolul énekelni, bibliát olvasni, stb. — egyszerűen búj tógát. Az adott esetben ez a bujtogatás annál sú­lyosabb elbírálás alá esik, mert sem a youngs- towniak panaszában, sem az arra hozott Ítéletben még csak szó színesen a nyelv-kérdésről. Egy nem-létező kérdést ráncigái tehát hajánál fogva elő csak azért, hogy mennél jobban gyűlöletessé tegye azt a lelki közösséget, amelyben a youngs­towni egyház született s hitének, magyarságának teljes tisztaságában megnövekedett. A tudatos valótlanságtól sem riad tehát vissza, csakhogy az egyház ellen bujtogasson. Az egyházmegye az elébe terjesztett pana­szokban alkotmányos jogánál fogva hozott ítéletet. Nem önkényesen, erőszakkal avatkozott az egyház belügyeibe, hanem amikor vitás kérdésüket egy­más között elintézni nem tudták, mint fellebb- viteli hatóság az elébe terjesztett panaszokban hozott ítéletet. Nem is csak amerikai lelkészek hozták, hanem az egyházmegye hozta, ahol ma­gyar lelkészek és világiak is helyet foglalnak s különösen magyar ügyekben mindig súlyos szóval bírnak. A meghozott ítélettel szemben a vesztes fél (ha ugyan nem akar a fellebezés jogával élni) vagy engedelmeskedik s keresztyéni lélekkel helyre állítja a békességet, vagy eltávozik abból a kö­zösségből, amelybe nem tudott beleilleszkedni. (Folytatása a 9. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents