Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-03 / 49. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PA., 1932. DECEMBER 3. No. 49. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY AMERIKAI MAGYAR EDITOR: by the Board of Home REV. J. MELEGH Missions of the Reformed 301 Ruben Building Church in the U. S. McKeesport, Pa. DTCADM ATTIC Alf I ADTA Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: KrMIKMA MIK 1 Ai IA Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. 11L1 Ulllflill UÜU1V Lai Jil Entered as Second Class Matter on the 10th oi Publication Office: 344 East 69th Street New York, N. Y. January, 1931, at the Post Office at McKees301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. REV. SIG. LAKY port, Pa., under the Act 737 Mahoning Avenue of March 3rd, 1879. Telephone: 2-2742 McKeesport Y oungstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés így cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. ADVENT. Annyira megszokottá lett az “advent” szó, hogy mi nem is érezzük már, hogy benne egy egész történelmi kor emléke elevenedik meg. Valahányszor minden esztendőben reánk köszöntének a karácsony előtti hetek és valami benső, elégedett örömmel állapítjuk meg, hogy ismét itt van az advent a maga készülődéseivel: mindannyiszor vissza kellene hivnunk emlékünkben azt a lelket is, amely az első adventek olyan sajátságos szint, tartalmat és gazdagságot adott, mert adventi ünneplés, adventi lélek nélkül, éjjpen annyi, mint karácsonyfa disz nélkül, vagy étel só nélkül. Az advent a zsidó nép történetének egyik szakasza. ’ És pedig az az időpont, amikor az egész nép megérett arra, hogy Isten elküldje az olyan régen megígért Messiást, aki megváltsa a világot a bűntől. Megérett rá a nép, mert nagyon bűnös volt. Az első advent nem a tökéletesek kora volt, hanem a bűnösöké. Soha úgy nem virágzott közöttük a vallásos élet, de soha olyan üres még nem volt. Soha több imádkozó ember nem élt, de soha olyan hiábavaló, “utcák szegletein” elmondott imádság nem hangzott el. Soha annyi áldozatot nem vittek Jeruzsálembe, de soha képmutatóbbak nem voltak az emberek. Soha úgy tömve nem voltak a zsinagógák, de soha addig nem ment annyi ember romlott lélekkel oda. Soha nem volt a szegények segítése olyan megr szokott, de soha úgy nem tudta a “balkéz, mit cselekszik a jobb”. Az egész emberiség vallásilag, szellemileg, erkölcsileg a legmélyebb ponton állott. Nagy prófétáira, Ézsaiásra, Jerémiásra, Ezékielre, Bölcs Salamonra, mint régi időkből előtündöklő csillagokra tekintettek, de az ő hitük, az ő lelkűk, az ő Isten iránt való alázatos tiszteletük teljesen kiveszett az advent korának embereiből. Megérett reá tehát a nép, hogy Isten elhozza az idők teljességét: az advent után a karácsonyt. Volt azonban még egy vonása az első adventnek: soha olyan őszinte vágyakozás nem volt a tiszta evangélium után, mint akkor. A nép beleunt a hiábavaló vallásoskodásba. Mondta megszokott imádságait, végezte üres templomi ceremóniáit, megtette kötelességeit, melyeket a farizeusok előírtak, de őszintén érezte, hogy Isten nem ezt kívánja tőle. Unta már azt a vallásos életet, melyből kiveszett a lélek és sóvárogva várta, mikor vetheti le a vallásosság kényszerzubbonyát, melyet csak mások kedvéért visel, és bízva reménykedett abban, hogy immár el kell jönnie az időnek, amikor lélekben és igazságban imádhatja az Istent. Az első advent népe bűnös volt, de várta a titokzatos Valakit, akiről még csak annyit tudott, hogy Isten küldi a világ megszabadítására. Adventét ünnepelni minden időkben ezt jelenti. “Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi- bennünk, magunkat csaljuk meg.” Minden nép és minden ember annál bünösebb, mennél ke- vésbbé akarja azt önmagának bevallani. Aki nem bűnös, álljon félre, az advent ünnepléséhez semmi köze nincsen. Az Orvos nem az egészségeseket, hanem a betegeket várja. De az advent nem a kétségbeesett, hanem a reménykedő bűnösöké. Isten hivő lelkeket keres. Egyházaink, nemzetünk, családjaink testén annyi a bűn, amennyi már régen nem volt. Munkanélküli ifjúságunk az utca romboló levegőjét szívja magába, a világ-nyomor rideggé és fásulttá tette a lelkeket, a mindent elárasztó mozi megfertőztette az erkölcsöt, a világháború kiirtotta az irgalmasságot. És ez az egész világ sóvárgó hittel vár egy uj kort, melyben a gyűlölet helyett szeretet, az erkölcstelenség helyett tisztaság és a szomorúság helyett öröm jön. Aki mindezt lelke legbensejében érzi, hiszi és vallja, legyen bár nagyon megtörött lelkű: ünnepeljen élő hittel adventét, mert a nagy Király ime az ajtó előtt áll. Draskóczy István.
