Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-26 / 48. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. JOG ÉS ERKÖLCS. Jer. 22:13. ELŐIMA. Irgalmas Atyánk! Szomorú szívvel valljuk be előtted, hogy életünkben igen sokszor elhomályosítottuk igazságodat s a világ igazsága szerint mértünk embertársainknak. Bocsásd meg, irgalomnak Istene, bűneinket és vezérelj el bennünket annak megismerésére, hogy csak az lehet igazán boldog, “aki jól és igazán él, hamis keresményt házában nem szemlél; aki kenyerét eszi dolgozva s nem álnok utón és orozva.” Ámen! TANÍTÁS. Ott ül az ügyvéd irodájában. Véle szemben ügyfele, aki várja a jogi véleményt. Pénzre volna szüksége s ezt csak úgy kaphatja meg, ha elárverezteti azt a kis hajlékot, melyre a betáblázott kölcsönt felmondotta. Ezzel bizta meg ügyvédjét, aki most az aktákat elibe rakja és igy szól: “Én ebben az ügyben önt nem fogom kéviselni. Fogadjon magának más ügyvédet. Elismerem, hogy törvény szerint tökéletes igaza van. Ám erkölcsi szempontból véve, égbekiáltó bűnt követnék el, ha ennek a háznak elár- vereztetésében részem lenne. Visszalépésemet meg is okolom. Figyeljen ide. Mikor ön megbízott engem azzal, hogy ebben az ügyben önt képviseljem, felkerestem azt a kis hajlékot, amelyre ön a betáblázott kölcsönt felmondotta. Mikor a nyitott ajtón beléptem, láttam, hogy egy őszbe- borult öreg asszonyka fekszik betegágyán. Mellette térdelt megtört élete párja s imádkozott. Imájában emlékeztette az Istent arra, hogy ők még mindig alázatos és engedelmes gyermekei az Urnák; hogy ők ezután sem fognak zúgolódni Isten akarata ellen; kérte az Istent, hogy mentse meg őket attól a nagy szégyentől, hogy elveszítsék ezt a hajlékot, amely után nincs más számukra, mint a szegényház. Azután imádkozott azokért, akik meg akarják fosztani őket kedves otthonuktól. Én nem tudom, miért kellett nékem ezt az imát végig hallgatni, de azt hiszem, hogy ez Isten akarata volt. Én Isten akaratával nem szállók szembe. Tehát két eshetőség áll fenn az ön részére: vagy vissza vonja a pert, vagy fogad magának másik ügyvédet.” Az ember egy kis ideig hallgatott, azután igy szólt: “Valamikor engem is tanított édes anyám a bibliai igazságokra s bár nagy szükségem lenne erre a pénzre, arra kérem az ügyvéd urat, hogy menjen el még egyszer ahhoz a házhoz és mondja meg a két öregnek, hogy a pert visszavontam, mert a kölcsöint megkaptam”. Eddig szól a történet. Most lássuk a tanulságot, ami nem egyéb, mint az, hqgy lehet valakinek törvényes igazsága akkor, amikor egy csöpp erkölcsi igazsága sincsen. Jogi szempontból ítélve ennek az embernek tökéletes igazsága volt, amikor követelését törvényes utón akarta behajtani. De erkölcsi szempontból tekintve, ez az ember a legégbekiáltóbb igazságtalanságot követte volna el, ha minden áron ragaszkodik jog szerinti igazságához. Ez a kapzsi világ folyton csak a jogot hangoztatja s megfeledkezik az erkölcsről. “Jogom van ahhoz, hogy napi béremet megkapjam; jogom van ahhoz, hogy a társadalom eltartson.” De arról már igen sokan megfeledkeznek, hogy ehhez az erkölcsi jogot is megszerezzék. Mert szerintem tolvaj az a munkaadó, aki munkásával öt dollárért tiz dollár ára munkát végeztet el; de tolvaj az a munkás is, aki öt dollárért csak két dollár ára munkát végez el. Ez nem szerezte meg az erkölcsi jogot arra, hogy napi bérét megkapja. Már pedig az erkölcsi jog mindig fölötte állt és fölötte áll ma is a törvényes jognak. Utón útfélen halljuk napjainkban ezeket a kérdéseket: “Lehet-e korunkban igazán érvényesülni és mégis megmaradni keresztyénnek? Lehet-e ma valaki jó bankár, jó ügyvéd, jó orvos, jó üzletember s ugyanakkor szeresse az ő Urát Istenét teljes szivéből és teljes leikéből s felebarátját, mint önmagát?” Én nem tudom, hogy e sorok olvasói közül ki milyen életpályán forog. De azt tudom, hogy ha valaki nem tudja csákányát a szén rétegei közé akasztani, mint keresztyén; ha nem tudja az eke szarvát megfogni, mint keresztyén; ha nem tud egy öltő ruhát eladni, mint keresztyén; ha nem tud egy törvényes ügyet lebonyolítani, mint keresztyén; akkor ennek a valakinek nincs joga ahhoz, hogy éljen. Mert akkor ez a valaki embertársainak olyan veszedelme, a társadalomnak pedig olyan fekélye, akit okvetlen ki kell onnan vágni, mint rothadt és romlott részt. Tegyük tehát mindig mérlegre embertársainkkal szemben való eljárásunknak nemcsak jogi, de erkölcsi oldalát is és akkor bátran szembe nézhetünk nemcsak az emberekkel, hanem magával az igazságos Istennel is. Ámen! UTÓIMA. örök Isten! Hálát adunk néked azért, hogy megtanítottál minket ez órában arra, hogy szeressünk téged és szeressük embertársainkat is éppen úgy, mint önmagunkat. Fagadd el hálaadásunkat és erősíts meg minket amaz elhatározásunkban, hogy mi ezután házunkat a te igazságod alapjára fogjuk építeni. Kerülni fogjuk az elnyomatásnak, a kizsákmányolásnak és a hamisságnak még csak a látszatát is. Taníts meg minket arra, hogy a hamis keresményen nincsen áldás. Ámen.
