Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-26 / 48. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN NOVEMBER 27-ÉN. Az ember az ő életét sok mindennek szolgálatába állíthatja. Szolgálhat a világnak és járhat a széles utón, szolgálhat életével a pénznek, a vagyonnak, szolgálhat a haragnak és gyűlöletnek. Mindezek azonban nem méltók a keresztyén emberhez. A keresztyén embernek meg kell látnia, hogy Őt az Isten céllal áldotta meg s ez a cél nem más, mint az, hogy az ember megtudja és megértse azt, hogy mindenek előtt az 8 Istene az első és annak szolgálata teljes erejével, minden igyekezetével, minden gondolatával és egész életével a legfontosabb számára, mert aki Istennek szolgál az kősziklára építi élete épületét és azt semmiféle vihar el nem sodorja és el nem pusztíthatja. Szolgáljuk életünkben az Istent, ne féljünk az ezzel járó megpróbáltatásoktól, hanem legyünk bátrak és erősek, mert ha Istennek szolgálunk, velünk az Isten. Aranyige: “Önmagukat adták először az Urnák.” TI. Kor. 8:5. A SZARVAS. “Nem vadászkürt harsogott? Nem kutyák csaholnak ott? S a fa mögött a vadász; No, eszem, most jól vigyázz! Nincs menekvés, csak futásban, Hogy mit tudtok inak, lássam!” A vadászeb reá támadt: “Most véged van, nemes állat!” S szólt a szarvas: “Én mást várok; íme itt egy széles árok, Ezt ugord át! — De úgy látom, Gyönge vagy rá, jó barátom!” A HÁROM KÉRDÉS. A gazdag főurak minden lépten-nyomon unszolták Mátyás királyt, ki megürült jószágért, ki hivatalért. Egyszer kivitte őket magával a szántóföldek közzé, s amint ott járkálnak, szemébe tűnik egy öreg paraszt, aki négy ökörrel szánto- gatott csendesen. Mátyás megismerte a pórt, egykori hü katonája volt ifjú korában s furfangos Ötleteire még a táborból emlékezett. Megszólította szives leereszkedéssel: — Hát jó öreg, messzi van-e még a messzi? — Bizony nagyságos ur'am, csak az ökröm szarváig.-— Hát aztán hány még a harminckettő? — Bizony már csak tizenkettő. — De azért megtudnál még most is fejni három vén bakkecskét-?— Meg biz én, nagyságos uram. A király nevetve ment odább. Mikor azután a királyi várba visszakerültek, azt mondta a vele volt három főurnak: — No, ha azt akarjátok, hogy kivánatotokat teljesítsem, hát fejtsétek meg nekem azt a három kérdést, válaszával együtt; addig ne is alkalmatlankodjatok kérelmetekkel. A három főurnak természetesen nem volt előbb való gondja, mint a három kérdésen törni a fejüket, de csak nem tudták kitalálni. Végre is a királyhoz mentek, aki mosolyogva mondta, hogy: — Az el$ő kérdés azt jelentette, hogy: meddig látsz meg? Erre mondotta az öreg, hogy már csak az ökröm szarváig. — A második kérdés pedig, hogy: megvan-e még mind a harminckét fogad? Erre mondta, hogy már csak tizenkettő. Hát a harmadik kérdés mit jelent? — kérdezték a főurnak. — De’jszen — mondta Mátyás király —• ezt már csak úgy mondom meg, ha egy-egy aranyat adtok az öreg harcos javára. Az urak megadták az egy-egy aranyat s ekkor a király igy szólt: — Látjátok, a három vén bakkecskét úgy kell megfejni, amint én is megfejtelek most benneteket. Az urak aztán szégyenkezve mentek el a király elől. NAGY LAJOS ÉS SZEREDAY. Nagy Lajos király második nápolyi hadjáratában a Sile partján lovagolt, egynéhány főbbjével, högy alkalmas gázlót keressen benne serege számára. Egyszerre egy Szereday nevű fiatal legény érkezett oda, hogy lovát megitassa. — Menj, menj, fiú, lovaddal a folyóba, hadd lássam, mély-e? — Félek, uram király, hogy elragad az örvény, — Ne félj semmit, csak ugrass bele. A legény megsarkantyuzta lovát és az örvénybe ugrott, mely elnyelte lovát is, magát is. A ló csak kikapaszkodott ,de Szereday benn maradt. Utána ugratott tehát a király; ő is úgy járt, de azzal a különbséggel, hogy finom ,skárlát-kö^ pönye szétterülvéjr, a vizen, mint egy vörös kerék, fönntartotta őt. E veszedelem közepeit is üstökön ragadta a legényt és kiúszott vele a partra. Sátrába vitette aztán az ájultat, száraz ruhát adatott rá a magáéból és amikor magához tért, gazdagon megjutalmazta. GYERMEKEK: Az ünnep miatt korábban kellett zárni a lapot: a rejtvények nem érkezhettek be kellő időben. A jövő héten folytatjuk.
