Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-26 / 48. szám
- kt"1 :X AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA kisebb gyülekezeteket tovább is segélyezhesse s eleget tehessen a kötelezettségeknek, amelyeket a kisebb egyházakkal szemben vállalt magára. Ezt a célt szolgálja a “Mortgage Redemption Plan” A Board of Home Missions megállapodást létesített a New York Life Insurrance Co.-val, amely szerint az Egyház teljes támogatásával összesen 15C0, egyenként $200.00 értékű életbiztosítási kötvényt hoz össze, mely ellenében a New York Life Insurrance Co. a Belmisszioi Bizottságot 300,000.00 dollár haszonrészesedéshez juttatja, amely összeg elegendő ahhoz, hogy a Belmisszioi Bizottság a maga segítő munkáját a kisebb egyházakkal szemben fönntarthassa. A megkötött biztosítási kötvények biztosítási értéke $300.00 s mindegyik úgynevezett “paid up policy”, az az olyan haláleseti biztosítási kötvény, amelyre többet külön “prémiumot”, biztosítási dijat, nem kell fizetni. Más szóval: ha valaki megveszen 200 dollárért egy ilyen kötvényt: halála esetén örökösei 300 dollárt kapnak anélkül, hogy neki az egyszer befizetett 200 dolláron kívül bármi néven nevezendő dijat kellene fizetni. Bárki vehet több ilyen kötvényt is s ha valaki nem tudna egyszerre 200 dollárt fizetni: a kötvények vételára 18 havi részletben is fizethető. Minden befizetést a philadelphiai “Market Street National Bank”-hoz kell küldeni s amint az első befizetés megtörtént, a biztosítás azonnal életbe lép s a biztositott fél megkapja a New York Life Insurrance Co. kötvényét. A “campaign” egyelőre az Eastern Synod területén s a Potomac Synod területének egy részén van folyamatban s első sorban az ottan lakó hittestvéreink figyelmét hívjuk föl arra. Természetes dolog azonban, hogy a kötvényekből mások is vehetnek s aki vészén belőle: jó tesz az egyházzal s ugyanakkor önmagával is. NINCS TÖBBÉ FÉLJEGY. A keleti vasutak elhatározták, hogy 1933. jan. 1-től kezdve megszünteti^ azokat a féljegyeket, amelyeket mint kedvezményeket adtak eddig a lelkészeknek s másoknak Kétségtelen, hogy ez az intézkedés súlyosan érinti egyházi életünket. Ügyes-bajos dolgaink intézése végett eddigelé könyebben jöttünk össze s a kedvezményes vasúti jegy lehetővé tette, hogy nagyobb távolságokról is összejöhessünk. Ennek elmaradása azt eredményezi, hogy kevesebbet fogunk találkozni egymással s egyházi közügyeink intézését is szükebb körű bizottságokra fogjuk ruházni s még ezeknek a bizottságoknak tagjait is úgy válogatjuk össze, hogy azok lehetőleg közel lakjanak egymáshoz. Valószínű, hogy a vasutak nem fogják elérni céljukat s ez intézke« és következtében egy árva centtel sem lesz n; gyobb jövedelmük, mint eddig volt, éppen a fenjti okok miatt. Bennünket súlyosan érintő intézke lést tettek tehát anélkül, hogy abból reájuk nézv; bárminő haszon is származna. Eddigelé még íz is, akinek automobilja van, ha egyedül ment: szívesebben utazott vonaton, mert féljeggyel o :sóbb volt a vonat, mint az automobil. Ha azon! an egész jegyet kell fizetni : az autó válik olcsó >bá s ez sem a vasutakra nézve jelent előnyt. PÉNZ ÉS A-TEMPLOM. Sokan elmaradoznak a templomból amiatt, mert nincsen pénzük7|]\zt gondolják, hogy ha nem tudnak úgy adakf^ni, mint máskor szoktak, inkább ném is mennek el. Egyik-másik egyházunkban még a perseVyszedést is megszüntették csak azért, hogy az emberek ne szégyenkezzenek s az álszemérem miatt ne tartsák vissza magukat a templom látogatásától. Bizonyos dolog, hogy az adakozás lényeges része az Istentiszteleteknek. Első sorban nem azért mert az egyháznak szüksége van az adományokra, hanem azért, mert nekem “áldoznom” is kell az Istennek oltárán: pénzemből, időmből, szivem szeretetéből. Nagyon helytelenül gondolkozik azonban az olyan testvérünk, aki a pénz hiánya miatt hanyagolná el az Isten házának látogatását. Először is: az 1-2 cent is “áldozat”, —- sok esetben még drágább és kedvesebb áldozat Isten előtt, mint talán egy jóval nagyobb összeg. De mégha ez sem volna meg: a templomba menetellel akkor is áldoztunk: időnkből, Istenhez való ragaszkodásunkból. Én Istenem: micsoda keresztyének volnánk mi, ha csak akkor mehetnénk templomba, amikor pénzünk van? .. . Egy kereskedő boltjában ez volt fölirva: “Mi éppen olyan szívesen látjuk önt, ha egy nickelt költ el, mintha jóval több értéküt vásárol.” Az Isten jóval több, mint bármely kereskedő és jóval szívesebben lát még akkor is, ha talán egy centet sem hozol. Hozd a te szivedet, hitedet, imádságodat: mindig szívesen látott vendége leszel az Ur hajlékának. ........ ................. ■ ■ ------------‘ — A nő szereti a szép ruhát és piperét, de illő dolog, hogy olyan ékességet válasszon, amely Isten előtt kedves. (Bunyan.) * * * * — Aki bűnben él és mégis üdvösségre vár, hasonlatos ahhoz, aki polyvát vet és mégis azt hiszi, hogy búzával és árpával fogja csűrét megtölteni. (Bunyan.)
