Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-19 / 47. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA rókát? magára hagyjátok-é azokat, akik feltárták előttetek szivök szeretetét, akik ápoltak, vezettek? A hálaadás hetében csendesedjél el és ismerd el, mit adott néked Jézus? mit adott egyházad? és ha elcsendesedve megismerted, akkor az lesz a legszebb hálaadásod, ha életeddel, cselekedeteiddel, áldozathozataloddal, ajkaddal erről fogsz bizonyságot tenni: “Uram! kihez mehetnék?! hisz én megismertem, hogy életem boldogsága, üdvössége Te vagy!” Újlaki Ferenc. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. A LELKÉSZVÁLASZTÁSRÓL. E sorok megjelenésekor már lejárt a fairpor- ti egyház pályázati hirdetésének ideje. Ha tehát most szóvá tesszük a lelkészválasztás kérdését: azzal nem a fairporti választást akarjuk befolyásolni vagy bírálat tárgyává tenni. Aminthogy az alábbiakban nem Fairportról, hanem általában véve a lelkészválasztásról, annak előkészitéséről, lefolytatásáról lesz szó. Egyházaink e kérdés körül több tekintetben helytelen gyakorlatot követnek. Ezért van szükség arra, hogy egyszer erre a kérdésre is rávilágítsunk. * * * Ott kell kezdenünk, hogy amint egy lelkészi állás megüresedik, illetőleg a lelkész az állásáról lemond: az egyháztanács legelső kötelessége, hogy ezt a tényt az egyházmegyének bejelentse. A lelkészt az egyházmegye iktatja be hivatalába. Az egyházmegye teszi törvényessé a választást, az egyházmegye köti meg a viszonyt, amely a lelkész és a gyülekezet között fentáll. Következésképen az egyházmegye az, amely ezt a viszonyt törvényesen és hivatalosan megszünteti. Amint ez a bejelentés megtörténik, az egyház- megye (Végrehajtó Bizottság) már akár az elnök, akár más megbízott utján kimegy a gyülekezetbe s az egyházi elöljáróságot gyűlésre hivja össze. Ezen a gyűlésen legelőször is megvizsgálja, hogy a távozó lelkész milyen körülmények között mondott le? Rendben hagyja-é maga után az egyház iratait, anyakönyveit, stb. Nincs-é az egyháznak vele szemben, vagy a távozó lelkésznek az egyházzal szemben valami olyan követelése, amit rendezni kell? Amig mindezek meg nem történtek, addig az egyházmegye a lelkész és a gyülekezet viszonyát nem is szüntetheti meg, illetőleg a távozó lelkésznek az elbocsátó bizonyítványt nem adhatja ki. Úgy az egyháznak, mint a távozó lelkésznek egyformán érdeke tehát az, hogy ez a vizsgálat megtörténjen. Amikor a lelkészi állás ilyenformán hivatalosan is megüresedett: az egyházmegye kiküldöttje az egyháztanácscsal tovább folytatja tanácskozásait. Velők együtt megállapítja a választók névsorát, aminek egyébként már az év elejétől mindig pontosan készen kell lennie. Megállapítja, ugyancsak az egyháztanácscsal együtt, hogy a jövendő lelkészt milyen fizetésre hívják, illetőleg választják meg. Arra az időre pedig, amig a lelkészi állás üresedésben van: ismét az egyháztanács véleményének meghallgatásával egy beszolgáló lelkészt (administrator) nevez ki, vagy másként gondoskodik a szószék ideiglenes betöltéséről. Végül megállapodik az egyháztanácscsal a megüresedett lelkészi állás betöltésének módjára nézve is, amelyről későbben fogunk szólani. így munkálkodik együtt az egyház és az egyházmegye már kezdettől fogva s egyedül ez az együttmunkálkodás biztosíthatja azt, hogy a választás körül is mindenek ékesen és jó rendben történj enek. Az itt elmondott és még ezután elmondandó intézkedések lényegileg egyformán vannak meg úgy a Reformed, mint a Presbyterian Church egyházalkotmányában. Ha van is a kettő közt valami különbség: ez a különbség a lényeget sohasem érinti. Éppen azért külön-külön mi sem tárgyaljuk azt, aminthogy e fejtegetések legnagyobb részét azok a helytelenségek foglalják el, amelyek csak nálunk, az amerikai magyar ref. gyülekezeteknél vannak meg, szemben a Reformed, a Presbyterian és a hazai egyház szokásaival és törvényes gyakorlatával. KÉRNÜNK KELL olvasóinkat, hogy mindenki nézze meg lapján a lejárat idejét s ha úgy találja, hogy hátralékban van: igyekezzék legjobb tehetsége és lelkiismerete szerint rendezni azt. Vannak, akik már több, mint egy egész évi hátralékban vannak. Vannak, akik már több, mint egy éve megrendelték a lapot, de még nem fizettek érte. Tudjuk, hogy közülök senki sem jókedvéből maradt hátralékban s közülök senki sem örvend annak, hogy eddig még nem válthatta be Ígéretét. Mi sem szívesen tesszük ezt a felszólítást — de kénytelenek vagyunk vele. Ha nem kényszerítene a szükség, szívesen várnánk tovább szótlanul s szívesen küldenénk a lapot részükre tovább is. Testvérek, magyar reformátusok! Tegyük össze minden erőnket, minden legjobb akaratunkat, mert csak mindnyájunk összetett erejével küzdhetünk meg a nehéz időkkel!
