Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-19 / 47. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1932. november 19. No. 47. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. TI IS EL AKARTOK-É MENNI ? Az életben előbb-utóbb elkövetkezik a próba ideje. Jönnek napok és életkörülmények, a melyek világosan nyilvánosságra hozzák azt, hogy életünknek ki, mi a legdrágább kincse. Eljön az idő, amikor bizonyságot kell tenni arról, hogy életünk drága kincsét szeretjük-é önfeláldozó, örökkévaló szeretettel? ragaszkodunk-é hozzá hálás hűséggel? készek vagyunk-é lefizetni az árt, a mely életünk legnagyobb értékéhez való ragaszkodással jár?! Az amerikai polgárháború egyik vezéregyénisége, General Lee, a déliek oldalán harcolt. Teljes erővel vetette magát a küzdelembe. Megérte azt, hogy álmai szétfoszlottak, elveszítette vagyonát és egészségét is. A megpróbáltatás e napjaiban, mikor lélekben és testben megtörve, a nyomorúsággal nézett szembe. Lousiána állam egyik kétes hirü, nyereszkedésre alapított, vállalatának küldöttsége kereste fel és felajánlotta neki a társaság elnöki állását. Ő azt felelte: “Uraim! én nem értek az üzlethez.” “General Lee! nem is kell, hogy értsen az üzlethez. Mi a nevét és reputációját kérjük!”, felelte a küldöttség, “fizetése évi tízezer dollár”. General Lee kiegyenesedett, kopott kabátját begombolta, arca, szeme lángolt a mikor igy válaszolt “Uraim! nekem semmi más nem maradt meg, mint a nevem és a becsületem! az pedig nem eladó!” Otthagyta őket és évi egyezer dollár fizetéssel járó tanítói állást vállalt. Eljön az idő, a mikor próbára tétetünk: hajlandók vagyunk-é áldozatot hozni azért, hogy hitünket, eszményeinket, megőrizzük, vagy pedig hátat fordítva azoknak, leszállunk az alacsonyabb színvonalra?! A próba ideje elkövetkezett a Jézus hallgatói és tanítványai életében is. Az ötezer megvendé- gelése után Jézus megmondta hallgatóinak, hogy csak úgy követhetik Őt, ha készek felvenni a keresztet. De ha felveszik a keresztet, uj szépségek 'nyílnak meg előttük, többet és többet fog nekik mondani, megérzik, hogy a kereszt nem csupán önfeláldozás, hanem az Istennel való közösséghez, az Atya kebelén való pihenéshez vezető ut... Eljött a próba. És mi lett az eredmény? “Ettől fogva sokan visszavonultak és nem járnak Ő vele.” Jézus nézte a mint hátat forditanak és mennek el. Nézte, szomorúan nézte őket. Majd a tizenkettőhöz fordult és igy szólt: Vájjon ti is el akartok-é menni?” A szív mélyéről, teljességéből, jövő kérdés volt ez. A tanítványok próbára tétettek. Kiállják-é a próbát azok, akiknek megmutatta szeretetét?... Elhagyatni azoktól, a kik keveset tudnak rólunk, kevéssé ismernek, — fájdalmat okozhat a jó léleknek. Elhagyatni azoktól, a kiket szerettünk, a kik iránt jóindulatot mutattunk, — ez már igen nagy szomorúság. De elhagyatni azoktól, a kik előtt feltártuk egész szivünket, a kiknek szeretetére szükségünk van, mert nélkülök egyedül, elhagyatva maradunk, — ez a szomorúság keserűbb, mint a halál. Jézus szivének teljessége rezgeti e kérdésben: “Vájjon ti is el akartok-é menni?” Péter felel. “Uram! kihez mehetnénk?... mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus!” Mint a Nóé bárkájából kiszállott galamb repde- sett, kerengett, keresett más nyugpontot, úgy repült el Péter lelke, keresett és nem talált más jobbat, még hasonlót sem, visszaszáll Jézushoz és igy szól: “Kihez mehetnénk? Hisz Te vagy életünk üdvössége, öröme, vigasztalása.” Megpróbáló időt élünk mi is. Sokan nagyon sokat vesztettek: pénzt, nyugalmat, kenyeret, békességet. Hordozni kell a keresztet mindenkinek, kivétel nélkül. A megpróbáló idő nyilvánosságra hozza: mi lakik bennünk? mi életünknek legfőbb, legdrágább értéke? ragaszkodunk-é hozzá? A megpróbáló időben elinkbe áll Jézus és tőlünk is azt kérdi: “Vájjon ti is elakartok-é menni? Itt hagy- játok-é közietek levő testemet, az anyaszentegy- házat? itt hagyjátok-é közietek levő testem eszközeit, az istentiszteletet, Úrvacsorát? itt hagyjátok-é a magyar református testületeket? pásztó-
