Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-05 / 45. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MIND EGYÜTT. Nem régiben egy gyönyörű képet láttam: hófedte, jégboritott, megközelíthetetlen bércekre kapaszkodott fel egy bátor sereg. Elől a vezető, aki minden lépésének csákánnyal vájt helyet a hóba, utána, nyomában a többiek. Minden lépés halálos veszedelemmel teljes, egy siklás a vég. S ez is, az is vérfagyasztón siklott meg a jég- folyón. S még se veszett el egy sem. Miért? Mert a vezető és a turisták, mind össze voltak kötve egy hosszú kötélre, egyik mentette a másikat, a másik mentette a harmadikat. Mind együtt mászták a hegyet, mind együtt néztek szembe a veszedelmekkel. Mind együtt győztek vagy együtt vesztek volna. Egyik se gondolt arra, hogy elvágja a kötelet mikor az utkészitő vezető lába alatt megindult a jég s egy pillanatra úgy látszott, hogy az egész csapat a mélybe zuhan. Egyik se gondolt arra, hogy ő megmeneküljön az által, hogy a vezetőt halálba taszitsa: mind együtt mentek, győzelemre vagy halálba, de bátrak és férfiak: mind együtt. Mi is, egyes gyülekezetek, nagy veszedelmekkel teljes hegyeket járunk. Sorsunk összeköt minket, vezetőket és tagokat, hogy együtt éljünk vagy együtt haljunk. S vájjon mind együtt megyünk-e? Érezzük-e, hogy össze van forrva a sorsunk? A kisértés nem erős-e, hogy elvágjuk a kötelet, ha szakad a jég a vezető lába alatt? Sok helyen nem tesznek-e minden terhet a vezető nyakába s visszafelé húzzák ahelyett, hogy segítenék előre? Tudjuk-e, hogy CSAK mind együtt győzhetünk s juthatunk túl a veszedelmek hegyén ? Ha ezt gyülekezeteink öntudatosan értenék, fele annyi bajnak lennének kitéve. Ha értenék, hogy ma háborút élünk s a csapatban belől meg lehetnek a személyes eltérések, haragok, viszálykodások, de szemben az ellenséggel mind egyek kell, hogy legyünk s csak úgy győzhetünk ha egyek maradunk. Ki az ellenség? Ki lenne más, mint a NYOMORÚSÁG. Csapatai fenyegetően ostromolják várainkat. Sok helyen már a külső falak omladoznak, nagy az éhség és szomjúság. S a gyülekezetek hogy védekeznek? Csak egy lehetőség van a győzelemre: ha mind együtt harcolunk. Ha megosztjuk a veszedelmeket, az áldozatokat, a szenvedéseket, ha összekötve megyünk felfele: a hit arany kötelével egyek. Ahol arra gondolnak, hogy milyen egyszerű volna: vágjuk el a kötelet, hulljon a vezető s mi könnyen, terhektől menten megmaradunk — kérdezlek benneteket: Vájjon fent a jégfolyók között vezető nélkül megmaradna-e a turista sereg? Parancsnok nélkül gyözhetne-e a sereg? Az egyház seholse állhatott meg lelkész nélkül, de legkevésbé ma, amikor a legnagyobb nehézségek korát éljük. Azt mondjátok seholse akarunk lelkész nélkül maradni... S vájjon hány helyen teszik lehetetlenné a lelkész életét az által, hogy minden áldozatot, minden újabb terhet, minden bajt az ő nyakába tesznek? Hány helyen gondolkoznak-e úgy, hogy spóroljunk: ne fizessük a lelkészt, milyen könnyű lesz akkor? Azt hiszem és legtöbb helyen tudom, hogy a lelkészek meghozták az áldozatot, kivették részüket bőségesen a terhek hordozásából. Ha valahol nem tették volna meg ott jogosan szólhat a gyülekezetünk — de vájjon a tagok is megteszik-e mind azt, amit tehetnek? Kevesebbet keresnek — adnak-e abból a kevesebből kevesebbet, de adnak-e? Lelkész és gyülekezet, vezető és tagok, mind együtt viselik-e a terhet? együtt harcolják-e a harcot? Össze vannak-e kötve a hit arany kötelével, hogy együtt győzzenek, vagy haljanak? Ahol ma ezt meg nem teszik ott vagy nem látják a helyzet roppant veszedelmeit vagy csak szóval keresztyének és nem cselelkedettel. Homestead egyike gazdaságilag legjobban sújtott vidékeinknek és mégis Isten segítségével reméljük, hogy az évet veszteség nélkül fogjuk zárni. Miért? Mert próbáljuk mind együtt hordozni a terheket. Vannak, akik nehány dollár heti keresetükből dollárt áldoznak, vannak hőseink, akik a nyomorúság fillérjeit adják. Akarunk élni és győzni, hát élni is fogunk! Mind együtt hordozzuk a terheket, ki-ki, amit bir, de mind együtt. És ez a titka a győzelemnek. Kis csapat a hegy csúcson diadalmasan áll a napban: feljutottak, győztek, boldogan csillog * a szemük, amint végig néznek a halálos szakadékokon, amelyeken át jöttek s diadaluk jelképe ott fekszik a lábuk előtt: az összetartó kötél. Értitek ? Dienes Barna. South Bend, Ind. A south bendi magyarok 50 éves jubileuma alkalmából a Nőegylet bankettet rendezett, amely várakozáson felül sikerült. Régen nem voltak annyian termükben, mint ez alkalommal. — Múlt vasárnap a reformáció emlékezetére ünnepi Istentiszteletet tartottunk s ez alkalommal az Urasztalát is megtérhettük. A szentjegyeket Keresztury Károly és cs. adományozták. — Ugyancsak az elmúlt vasárnap este a C. E. tartott egy kedves Halloween birthday partyt, melyen a következők lettek felköszöntve: Catherine Farkas, Keresztury Ilonka, Mejkel Lajos és Keresztury Károly.
