Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-05 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. MAJDNEM KERESZTYÉN. Csel. 26:28. ELŐIMA. Világnak Ura, bölcs teremtője! Világosítsd meg előttünk az utat, mely a golgota keresztjéhez vezet s ne engedd, hogy ezen az utón megálljunk. Segélj meg bennünket abban, hogy a golgota keresztjéhez letelepedve egészen átadhassuk magunkat a mi édes Idvezi- tőnknek. Ámen. TANÍTÁS. Két hegymászó fel akar jutni az örökös hóval és jéggel borított hegycsúcsra, hol a turisták vendégfogadója várja őket meleg és biztonságot ígérő szobáival. Közben iszonyú vihar támad. Az egyiket lesöpri a mélységbe. A másik hősiesen tör előre. Már csak vagy száz lépésnyire van a vendégfogadótól, amikor érzi, hogy ereje fogy. Megmarkolja a hegyoldalból kiálló éles kősziklát. Másnap ott találták meg holtan. Tenyerén a szikla éle csontig vágódott a húsba. Majdnem feljutott a csúcsra s mégis elveszett. így van ez az életben is. Az embert körül csapkodja a lét vihara. De a Krisztus megnyitja a szabadulás ajtaját és a veszélyben forgó ember látja őt s hallja hivogató szavát: “Jöjj énhoz- zám, ha megfáradtál és adok néked nyugtot!” Vonzódik is hozzá. Már csaknem megragadja a megváltó jobbját, amikor kitartó ereje egyszerre csak alább hagy. Enged a Sátánnak s belevágódik a bűnnek sziklájába és elvész. Majdnem keresztyén lett és mégis örökre elveszett. Sokan vannak ilyen “majdnem” keresztyének, akik nem tudnak egészen keresztyének lenni, mert kitartó erejük nem elégséges arra, hogy a Sátánt legyőzzék. Megszokott régi bűneiket nem tudják elhagyni s nem tudnak minden fenntartás nélkül a Krisztus kebelére borulni. De vannak olyanok is, akik a várakozás álláspontjára helyezkednek. Elismerik, hogy a Krisztus nélkül nincs tiszta, becsületes és főképpen nincs örök élet. De azt mondják. “Ráérek még. Igen jól érzem magam igy. Hadd maradjak még meg egy kevés ideig bűneimben. Majd megtérek én egykor!” Meghiszem azt! De hátha már akkor késő lesz? Mások ismét azt mondják: “Majd meggondolom.” Szól a lelkipásztor: “Testvér, jöjj az Urnák Házába!” “Majd meggondolom.” Fogadd el a Krisztust megváltódnak! “Majd meggondolom.” Abban a téves hitben ringatják magukat, hogy hát nékik okvetlen komoly és mélységes gondolatokba kell merülniük, mielőtt döntenének a fölött, hogy Isten gyermekei lesznek-é, vagy pedig a bűn rabszolgái? Milyen szomorú! Hát ki az, aki gondolkozás nélkül ne tudná, hogy az ő élete az Istené s örökre el van veszve, ha életét nem adja oda az Urnák? Vájjon, ha égne fejed fölött a ház és hallanád a menekülésre serkentő szót, akkor is ezt mondanád: “Majd meggondolom!?” Ha a tenger hullámai között vergődnél s valaki feléd dobná a mentőövet mondván: “Ragadd meg és szabadulj!” akkor is ezt mondanád: “Majd meggondolom! ?” Pedig, látod, lelked ott tanyázik a bűn barlangjában, melyet az örök veszedelem lángja már körül nyaldos s a lelkipásztor hivó szavára ezt mondod: “Majd meggondolom.” Milliókra rúg aztán azoknak a száma, akik azzal mentik bűnben maradásukat, hogy nagyon el vannak foglalva. Igen sok a dolguk. Dolga van a kereskedőnek, az iparosnak, a földművelőnek, a gyári munkásnak, a házi gazdának, a gazdasszonynak, az urnák, a szolgának, a szegénynek, a gazdagnak. Mindenkinek. És az evangyéliom hivó szavára ezt kiáltja a világ: “Dolgom van. El vagyok foglalva. Majd ha időm lesz, oda megyek hozzád. Foglalkozom veled.” Mily meggondolatlanság! Az örökkévá- lóság ügyét elhanyagolni a világ dolgai miatt! Mások viszont népszerűségüket féltik. A közélet embere nem mer keresztyén lenni, mert attól tart, hogy a következő választáson a hitetlenek szavazatát elveszítené. Az üzletember nem akar keresztyén lenni, mert attól fél, hogy a szociálisták és bolsevisták .nem fogják pártolni. A feleség nem mer keresztyén lenni, mert fél istentelen férje durvaságától. A férjuram nem mer keresztyén lenni, mert ugyancsak fél templomkerülő, házsártoskodó feleségétől. Senki sem mer keresztyén lenni, mert mindenki attól fél, hogy ez által más valakinek a kegyét elveszti. Pedig higyjétek el, hogy nincs üresebb valami ezen a világon, mint az a tisztelet, amellyel az emberek körül vesznek bennünket. Hiszen egyik nap hozsánnát kiáltanak, másik nap már meg- feszitenek. Egyik nap az egekig emelnek, másik nap meg már a sárba tipornak. Az Isten szent nevére, lelketek üdvösségére kérlek benneteket, legyetek egész keresztyének! Ne csak “majdnem”, hanem legyetek teljesen az Övéi! Ámen! UTÓIMA. Uram! Félünk, hogy eljő az este és minket a táboron kívül talál. Fogjad hát kezünket és vezess beljebb, hogy mi is a tieid közzé számláltassunk. Adj erőt, hogy legyőzhessük a Sátánt és lehessünk végre már mi is egészen keresztyének! Ámen!
