Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-10-29 / 44. szám

8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA hogy próbáljon valamit csinálni, még valakit kap a gyülekezet. A hatodik pap már nem jött az S.-i gyülekezetbe lakni, csak úgy, az ötödik falu­ból járt át. Már az első vasárnap kétségbe­esetten jelentette ki az uj lelkész, hogy “Kedves Testvérek, félelemmel állok előttetek, amin nem csodálkozhattok, ha az előttem elment öt lelkész itteni helyzetére gondoltok és gondolok. Szinte látom az ő sorsukban az én magam szomorú sorsát, hogy mint kell nekem innen megszégye­nülve elmennem majd, ha nem akad közöttetek legalább hat olyan, ki hajlandó velem együtt mun­kálkodni, ezt a mi szerencsétlen és rossz hírnek örvendő gyülekezetünk jóhirét ismét visszasze­rezni ...” stb. Istentisztelet végesztével, jő az egyik, jő a másik egyháztag, hogy ő is segít, én is itt vagyok, tessék rendelkezni velem, ajánl­kozik a harmadik. Csakugyan akadtak hatan, kik hajlandók voltak a legmesszebbmenőkig se­gíteni a lelkésznek. Ez a hat ember a lelkész utasítását követve, elkezdett szépen, csendesen dolgozni. Az egyik látogatott, a másik a távo­labb lakókat hozta el autójával a templomba, a hármadik a vasárnapi iskolába hozott be egy csomó gyermeket, a negyedik az asszonyokat gyűjtötte össze, az ötödik az ifjúságot szedte össze, a hatodik Kálvin Szövetségben gyűjti össze az embereket. Telnek a hetek és minden elmúló héten népesebb a parókia, a templom környéke. Abba a vasárnapi iskolába, hol hét hónappal ezelőtt ha 30-an voltak, azt mondták, hogy sokan vagyunk, ma minden vasárnap felül vannak két­százötvenen. Abban a templomban, melyben ez­előtt ha jelen volt 13 nő és 8—9 férfi, azt mond­ták, hogy ma szépszámmal voltunk. Ma minden vasárnap csak férfiak közzül többen vannak jelen mint 125-en. Ilyen nagy lépésben tör előre a Nőegylet, Keresztyén Ifjak Társasága is. A ros­kadozó parókia kijavítva, a düledező templom teljesen átalakítva és most a nehéz napokban tervbe merték venni egy modern társadalmi épü­letnek megépítését is, melynek már hordják fun- dámentum köveit. Mindez lehetséges ott, hol nem csak a pap, de a hivek is dolgoznak. Recseg, ropog amerikai magyar egyházi éle­tünk, de összeroppanni csak akkor fog, ha magokra maradnak papjaink, de ahol akad legalább csak hat olyan egyháztag, kik vesznek maguknak időt, anélkül, hogy az egyház lelkésze folyton legyez- gesse hiúságukat, és segitnek a lelkésznek; ott ma, a mindeneket megpróbáló időkben is erő­södik, épül Magyar Egyházi Életünk. Mond kedves olvasóm, ott állsz-e te is lel­készed mellett és segitel-e neki az egyház ter­heinek hordozásában, az egyház munkájának vég­zésében ? Itt is, ott is felcsap az élni akarásnak lángja, itt is, ott is erősebben állnak az egyház kor­mánykereke mellé. Mutatják ezt a Vasárnapi Iskolák, Istentiszteleteink és Ifjúsági Konferen­ciáinak, Nyári Iskoláinknak látogatottsága. Csak éppen nálatok, a ti vidéketeken kell elhalványodni a fénynek, meggyöngülni a kormányosoknak. Miért? Bizonyára azért, mert nincs olyan hat az egész gyülekezetben, ki szive egész lelkese­désével oda tudna állni dolgozni. Dolgozni, di­cséret, elösmerés várása nélkül. Dolgozni: Isten dicsőségére, egyházunk, magyar Siónunk javára és dicsőségére. “Félre, kislelküek, a kik mostan is még kételkedni tudtok a jövő felett, kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség őrzi gondosan a magyar nemzetet! Mondja Petőfi. Bizonyára nem oknélkül, nem örömében, nem boldogságá­ban, nem azért mondta ezeket, mert mindenek igen jól mentek. Bizonytalanul nehéz volt és örömtelen volt az a kor is, melyben Petőfi ezen jobb jövőben vetett hitét kifejezte. Szabad-e hát nekünk a végvárak katonáinak elcsüggedni most csak azért, mert összébb kell húzódnunk, mert álmunkból fel kell ébredni? Mert egy egy me­részebb tervünkről, vágyunkról le kell mondani? Félre kis lelküek. Hagyjátok már abba a két­ségbeesés trombitájának fuvását. E helyett “vi­gasztaljátok az én népemet.” Szabó András. -------------------------­A KELETI EGYHÁZMEGYE GYŰLÉSE. Lapunk múlt heti számában már megemlé­keztünk arról, hogy a Keleti Egyházmegye e hó 16-án tartotta őszi gyűlését a s. norwalki egyház kebelében. A gyűlés a megállapított munkarend szerint első sorban a közegyházi dolgokkal foglalkozott. Letárgyalta a zsinat és az egyházkerület által a gyűlés elé utalt tár­gyakat, mint az alkotmány-módosításokat s egye­beket. Az egyházmegye nagy erővel szándékszik fölvenni a munkát a Férfi Liga megteremtése mezején. Nem fogadták el azt a javaslatot, hogy ezután egyházi tisztségekre a nők is választ­hatók legyenek. Intézkedett a bel- és külmissziói napok megtartása tárgyában. Igen komoly lé­lekkel foglalkozott egyházi lapunk ügyével, ame­lyért e helyen külön is hálás köszönetét mon­dunk. Mély figyelemmel hallgatta meg a gyűlés Dr. Schaeffer beszédét, aki a közel jövőre nézve a legjobb reményeket keltette belmissziói bizott­ságunk anyagi helyzetére vonatkozólag. A gyűlés tagjait az egyház asszonyai része­sítették igen gazdag vendéglátásban.

Next

/
Thumbnails
Contents