Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-10-29 / 44. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA OLVASÁS KÖZBEN. UJ MAGYAR KORMÁNY megalakulása és összetétele már csak azért is érdekel bennünket, mert az uj miniszterek között többen vannak hithü reformátusok, sőt az is tény, hogy az uj kormány többsége protestáns. Mi, ame­rikai magyarok a miniszterek közül csak egyet ismerünk dr. Lázár Andornak, az uj igazság­ügyminiszternek személyében, aki egészen a leg­utóbbi időkig ügyésze volt a dunántúli refor­mátus egyházkerületnek s akit most szeptember­ben választottak meg egyházkerületi tanácsbiróvá. Dr. Lázár Andor, aki a Bethlen kormány utolsó pár hónapjában honvédelmi államtitkár volt, 1928 tavaszán járt Amerikában, mint a Kossuth za­rándoklat egyik tagja. Nem a szereplő és szó­nokló zarándokok közé tartozott, hanem azok közé, akik inkább szemlélődtek, megfigyeltek és tanultak. Akik hosszasabban beszélgettünk vele, észrevettük, hogy milyen meleg és mélyreható érdeklődéssel próbált belelátni az amerikai ma­gyarság életébe és problémáiba. Mikor az amerikai magyarság a következő év nyarán visszaadta a látogatást, egynéhányan fel­kerestük dr. Lázárt budapesti irodájában. (A Reformátusok Lapja szerkesztője, Melegh nagy- tiszteletü ur is ott volt.) Sokat beszélgettünk arról, hogy mit lehetne tenni a hazaiaknak az amerikai magyarságért különösen a magyar ok­tatás terén s bizonyos vagyok benne, hogy azok az értékes könyvek, amelyekkel a Magyar Nem­zeti Szövetség, megajándékozta az amerikai ma­gyarságot, dr. Lázár Andor testvéri érdeklődé­sének gyümölcsei. □ □ UJ MINISZTER azt a vasárnapot, amit a magyar sereg Clevelandban töltött, a cleve­landi west sidei egyházunkban töltötte el, a za­rándoksereg református tagjainak egy részével. Török Imre kisújszállási esperes lelkész prédikált s hullották a könnyek. Dr. Lázár Andor haza- menve, amerikai tapasztalatait cikksorozatban irta meg a Magyar Nemzeti Szövetség lapjában, a Nagymagyarországban s nekem különösen kedves emlékem marad, hogy épen a mi wiest sidei istentiszteletünkről ir úgy, hogy azt talán .so­hasem fogja elfelejteni. □ □ MÚLTKORIBAN, papi társaságban a bra­zíliai magyar reformátusok lelki gondozásának ügye is szóba került. Azt tudtuk, hogy vannak egypáran a braziliai Sao Paoloban, amely való­színűleg a legnagyobb magyar telep, kik nagy buzgósággal dolgoznak a hitélet terén, de azt is tudtuk, hogy papjok nincsen. Egyikünk ki is jelentette, hogyha magános ember volna, szivesen lemenne Braziliába, lóháton járó magyar misszio­náriusnak, dacára annak, hogy akkor ott épen javában folyt a forradalom. Azóta véget ért a forradalom is, a beszélgetés is más irányba te­relődött. Most olvasom nagy örömmel az egyik budapesti lapban, hogy braziliai magyar hittest­véreinknek lesz már papjuk: a fiatal Apostol János, aki mint diák közöttünk Amerikában is töltött pár esztendőt, már el is indult Magyar- országról, hogy a sao paoloi magyarok lelki gondozója legyen. Jól emlékszünk a fiatal és tehetséges ma­gyar papra, aki a legrokonszenvesebbek egyike volt a magyar diákok között, aki széleskörű tanultságát igazi timotheusi szerénységgel egye­sítette. Boldogok lennénk, ha braziliai testvéreink lelki gondozását gazdagabbá és sikeresebbé ten­nék azok a tapasztalatok is, amelyeket az uj misszionárius a mi amerikai magyar egyházaink­ban szerzett. □ □ Q.RÓF KLEBELSBERG KUNO, a volt magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter 57 éves korában elhunyt. Munkájának igazi értéke­lését csak a jövő adhatja meg, de azért már is meg lehet állapítani, hogy nála külömb közok­tatásügyi minisztere sohasem volt Magyarország­nak. Mikor 1928-ban odahaza jártunk Magyar- országon, résztvettünk a budapesti theologia tanév­megnyitó ünnepélyén, amely ünnepnek egyik ne­vezetessége az volt, hogy Klebelsberg miniszter is megjelent, még pedig mint mondották: az volt a legelső alkalom, hogy a magyar közoktatás- ügyi miniszter kimondottan protestáns alkalmon résztvett. A megjelenés teljesen passziv termé­szetű volt, mert a miniszter nem szólt egy szót sem, ellenben nagy érdeklődéssel hallgatta a theológia igazgatójának felolvasását a neonacio- nalizmus és a református eszmék kapcsolatáról. A neonacionalizmus kedves gondolata volt az elhunyt ex-miniszternek, a szót is ő maga ko­vácsolta. Akkor az a gondolatom támadt, hogy ha nem erről a tárgyról, az ő tárgyáról szólt volna az előadás, el sem ment volna az ünne­pélyre. Mindenesetre történelmi esemény volt: a magyar közoktatásügyi miniszter arra méltatott egy református ünnepet, hogy megjelenjék rajta. Vájjon hányszor ismétlődött meg az ilyen lá­togatás azóta ? Vasiváry Ödön.

Next

/
Thumbnails
Contents