Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-29 / 44. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. LÁTOMÁS. Péld. 29:18. ELŐIMA. örök Isten, ki látomásokban jelentetted ki magadat, szent célodat és isteni terveidet azok előtt, akik szivük teljességével a te félelmedben éltek és munkálkodtak! Látni óhajtunk téged ez órában mi is. Meg akarjuk ismerni akaratodat. Gyújts előttünk világosságot, hogy tisztán lássuk és megérthessük szent célodat. Ámen! TANÍTÁS. Volt egy gazdálkodó embernek többek között egy sasja. Egyszer arra határozta magát, hogy felhagy a gazdálkodással. Eladta hát lovait, teheneit és apró jószágait, de nem tudta, mit csináljon a sassaj? Egy napon aztán kivette kalitkájából és az udvar keritésére helyezte. A sas egy ideig nem mozdult. De aztán fejét a napnak szegezte. Majd kiterjesztette egyik szárnyát, azután a másikat és éles sivitással neki vágott a napnak. Repült mind följebb és följebb mig végre a nap vakitó fényében teljesen eltűnt a szem elől. Ezt kell nekünk is tennünk. Ég felé kell szögeznünk tekintetünket. Különösen napjainkban, amikor egyház és állam egyaránt jelentőség- teljes feladatok előtt áll. Nyissuk fel szemeinket és lássuk meg Istennek örök tervét! Értsük meg célját! Adjuk át magunkat szivvel, lélekkel szent és magsztos szolgálatának! Lelkünk szárnyain emelkedjünk a magasba és merüljünk el teljesen mennyei fényességének tündöklő ragyogásában! Isten minden korban beszélt terveiről az ő gyermekeinek. Közölte velők célját látomásokban. Eljött Ábrahámhoz és Ábrahám meglátta a csillagot, mely a bethlehemi jászolhoz vezet. Megjelent Mózesnek és Mózes látta őt, a láthatatlant, a csipkebokor tüzében. Ésaiás előtt magas széken ül, megmutatja néki a mezőt, melyen nincsen arató és Ésaiás bűnét bevallja, aztán kiált: “Imhol vagyok én, küldj el engemet!” Látomásban jelent meg a társusi Saulnak a damaskusi utón és lett belőle Pál, aki járt a Krisztussal és hirdette nevét zsidók és pogányok, királyok és rabszolgák között. Ott állt János előtt a Pathmos szigetén és János leirja Isten üzenetét a hét gyülekezethez. De nemcsak a bibliai korban, hanem a történelem minden korszakában voltak látomások. Megjelent és Róma hatalma inogni kezdett. Látta őt Kálvin és a megfertőztetett tudomány apostoli tisztaságban ragyogott. Ott volt Zwingli oldalán és a lélekről lehullott a rablánc. Beszélt Károli Gáspárral és magyar nyelven olvassuk a bibliát több mint háromszáz éve. Meglátogatta Zinzer- dorfot és a morvák között az egész világra kiható vallásos mozgalom indult meg. Kijelentette magát Wesleynek és az erkölcstelen angol a világ legvallásosabb nemzete lett. Járt Moodyval és nyomán csudálatos lelki megújulás árja öntötte el egész Amerikát. És ott áll napjainkban a volt lapdajátékos, Billy Sunday, oldalán és teszi őt a bűn csípős ostorává. Ezek mind látomásokkal biró emberek. Ne feledjük tehát, hogy Isten mindig beszélt és beszél napjainkban is hozzánk az ő gondviselésén és az ember lelkiismeretén keresztül. És ha még sincsennek oly mértékben látomásaink, mint elődeinknek, ne az Istent hibáztassuk. Isten ugyanaz ma, aki volt tegnap. A hiba minden bizonnyal bennünk lesz. Hol van ma az első pünköst tudásszomja? Amikor azt kérdezte a nép: “Mi akar ez lenni?” Hol vannak ma azok, akik szivükben “megkeseredve” igy kiáltsanak fel: “Mit cselekedjünk atyámfiái, férfiak?” Hányán vannak, akik soha sem gondolnak erre. A jelent feledik s a jövőtől várják üdvösségüket. De talán még nagyobb mértékben hibás korunk lelkészi kara, mint a nép. Nincs üzenetük a nép számára. Igen sok lelkipásztor ma nem örökös, hanem csak betolakodott idegen; nem szolga, hanem csak béres. A lelkipásztori pálya sokak előtt nem hivatás, hanem megélhetési eszköz. Csuda-e hát, hogy nem lelkesedik a nép? Hiszen nem lelkesíthet másokat az, aki maga sem lelkesedik. Nem indíthat meg másokat az, aki maga sem indult meg. Nem adhat az, akinek magának sincs. Nem önthet bátorságot másokba az, aki elvesztette bátorságát. Pedig a pásztor, az igazi pásztor, mint Krisztusnak követe, joggal elvárhatja, hogy meghallgassák. Nyissuk fel hát szemeinket és látni fogunk mennyei látomást: társadalmi, politikai és egyházi téren uj feladatokat, melyek mind megoldásra várnak. Emelkedjünk fel lelkünk szárnyain Isten közelébe és látni fogunk mennyei látomást: megértjük örök tervét és célját, melyet rajtunk keresztül óhajt közölni a világgal. Ámen! UTÓIMA. Leborulunk még egyszer előtted, örök Isten, ki az vagy ma, aki voltál tegnap és öröktől fogva. Törődött szivvel ismerjük be, hogy mi vagyunk a változók, mi vagyunk a bűnösök s nincsenek látomásaink, mert elfordultunk tőled. Óh, irgalmas Isten, bocsásd meg bűneinket. Fordulj hozzánk ismét és adj nékünk meny- nyei látomást, hogy megérthessük a Krisztusi szolgálat kötelezettségét! Hallgasd meg, Uram, környörgésünket, a te szent Fiad nevében kérünk! Ámen!
