Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-29 / 44. szám
Vol. XXXÍII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa„ 1932. október 29. No. 44. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the .Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. UJ REFORMÁCIÓ. Az egyház önmagát mindenkor tartozik meg- ujitani. Mint az egyes embernek naponként meg kell öldökölnie önmagában az ó-embert s felöltöznie az újat: úgy az egyháznak is féltékenyen kell őrködnie afelett, hogy önmagát mindig megújítsa. A zsidó vallásból az ölte ki a lelket, hogy az idők folyamán egészen üres ceremóniává változott. Az ember mindig vágyódott Istenhez, akit azonban üres szertartásokkal megközelíteni nem lehet. Ezért volt szükség a Krisztusra, aki azt mondotta, hogy nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem hogy betöltse. Betöltse lélekkel, hittel, igazsággal, szeretettel. A középkor keresztyénsége azért változott megholt állattá, mert eltűnt belőle a lélek. Az Istent kereső hitet, a szeretetet, az igazságot a ceremóniák váltották fel, amely magát a vallást külsőséggé változtatta s természetszerűen nem elégíthette ki azokat, akik lélek szerint keresték az Istent. A ceremónia nem egyéb, mint a megszokások eredménye. Amikor folyton és folyton is- métlünk valamit anélkül, hogy abban elmerülnénk. Külsőséggé, ceremóniává változhatik pl. a mi Istentiszteletünk is, ha abba nem visszük bele lelkünket — az imádkozó, Istent kereső, Istent- megtaláló s abban megnyugvó lelket. Ceremóniává változhatik, ha azt gondoljuk, hogy az a külső forma az, amelylyel eleget tettünk Isten iránti kötelességeinknek. A külső forma csak keret, amelynek nincsen semmi értéke, ha nem visz- szük bele lelkünket. Imádságunk, éneklésünk is csak ceremóniává változik, ha nem adunk annak a mi cselekedeteinkkel, egész életünkkel igazi tartalmat. Hiába imádkozunk kegyelemért, ha magunk nem tudunk másokkal szemben bocsánatot gyakorolni. Hiába énekeljük az Isten dicsőségét, ha a mi életünkben nem dicsőittetik meg az Isten. Hiába hirdetjük a szeretetet, ha a mi cselekedeteink nem egyebek, mint szeretetlenség, gyülöködés, harag és bosszuállás. Pedig mi bennünk nagyon megvan a hajlandóság arra, hogy ezt cselekedjük. Imádkozunk s ugyanakkor haragot ápolgatunk szivünkben. Énekelünk s ugyanakkor minden egyebet cselekszünk, csak nem az Isten dicsőségét s nem vesszük észre, hogy vallásos életünk lassanként egészen üres ceremóniává változik, aminek pedig nincsen értéke Isten előtt. Meg kell vizsgálnunk magunkat és most, amikor az egyház megreformálására ünnepiünk ünnepet: gondolnunk kell arra, hogy vájjon nincs-é szükségünk nekünk, magunknak is egy uj reformációra? Nem elég az, hogy az egyház megtisztította önmagát a külsőségektől s alkalmat adott híveinek arra, hogy lélekben és igazságban imádják az Istent! A tiszta és igaz vallásos életre nem az egyházért, hanem az egyes emberért van szükség. Az egyház csak eszköz az egyes ember számára, az idvesség megnyerésére. Csak külső formája annak a törekvésnek, amelylyel saját idvességünket igyekszünk megszerezni, Istennek kegyelmét a magunk részére megnyerni. Napról-napra megújított reformációra van szükségünk a mi egyéni életünkben, mert ha ez hiányzik: üres szertartás, üres külsőség lesz mostani ünneplésünk is, amelyet az egyház megreformálásának emlékezetére tartunk meg. Ne legyen ez külső szertartás, hanem legyen a léleknek, egész életünknek, gondolkodásunknak, beszédeinknek és cselekedeteinknek az Evangelium szerint való megújulása, megerősítése s akkor egyfelől kedves lesz Isten előtt, másfelől pedig áldott földi életünkben.
