Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-22 / 43. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AZ IDŐK JELEI. Nyertünk egy órát szeptember utolsó vasárnapján. Azaz, hogy elővettük onnét, ahova eltettük. Ezt a “saving”-ünket nem tüntették el bukott bankok.. .. Visszatérünk a “Daylight Savingétől a “Standard"-hez. Ezt kellene tennünk sok más téren is, nemcsak az időszámításban. Vannak “standard” dolgok, amelyeket elhagyott az ember. Nagyon előre sietett, anélkül, hogy igazán — haladt volna. Az ökrös szekeret elhagyta a gőzmozdony, ezt az autó, ezt pedig a repülő gép. És még mindig elégedetlenek vagyunk a gyorsasággal. Hová sietünk? Ha jól emlékszem, valami hindu maharadzsa kérdezte a new-yorki “subway-n kísérőjétől: “Miért szállnak át ezek az emberek arra a másik vonatra, hiszen az is ebben az irányban szalad?” ■— Azért, mert az ott express és egy perccel korábban ér oda. A hindu csodálkozva kérdezte: “És mit csinálnak azzal az egy perccel?...” Üzenetünket a szikratávíró egy pillanat alatt átrö- piti a világ másik oldalára, de mivel jobb a sorsunk és mennyivel érezzük magunkat boldogabbaknak, mint a nagyapánk, akinek a levele félesztendő alatt tette meg ezt az utat? Előbbre jutott-é valóban az emberiség a huszadik század civilizációja által? Bizony nagyon elmaradtunk éppen a legfontosabb dolgokban. Haladásunk csak látszólagos, mert csupán anyagi, külső felületes. Elhanyagolta a világ a széditő sietségében legéletbevágóbb érdekeit. Vissza tehát a “standard”-hez, az alapvető, maradandó igazságokhoz, amelyek biztos irányt szabnak a haladó számára. — Nem régen megkérdezték az elektromosság modern “va- rázsló”-ját, a nagy tudóst, Steinmetz professzort, hogy milyen téren várhat a tudomány legnagyobb haladást a következő ötven év alatt. Azt felelte: “A lelki élet terén való kutatásokban.” Ennek a csodáit még csak ezután fogja tágra nyílt szemekkel bámulni a világ. Jézus, a legnagyobb csoda is ezt jelentette ki: “Ezután még nagyobbakat látsz . .. Sok dolgok vannak még, amiket elszeretnék nektek mondani, de csak majd ha a Szentlélek eljő reátok, akkor érthetitek meg . . ” * * * * Négyszázmillió adag ételt, azaz, hogy még ennél is többet adnak el évenként az amerikai egyházak. Ezt a végeredményt tünteti fel a “Christian Herald”, amely kérdőíveken gyűjtötte össze idevonatkozó adatait több ezer egyházból. Városi ka- thedrális-októl kezdve a legkisebb falusi kápolnács- káig megkérdezett mindenféle egyházakat, amelyek konyhákat vezetnek és ezen az utón igyekeznek magukhoz kötni az embereket. Van, amelyik semmi anyagi haszonra nem számit, s a konyha csupán a társas életi érintkezés, vagy az egyházi munkában aktive, vagy passive résztvevő tagok kényelmének előmozdítását czélozza. Pl. a hires Rockefeller-templom, Dr. Fosdich egyháza a new yorki Riverside Drive-on, ahol egyetlen hónapban 77-féle alkalommal szolgáltat az egyházban működő tiz konyha, amely mind a legmodernebbül van berendezve és több élelmiszert, fűszert, stíl használ el, mint a legtöbb városi szálloda. A fő- konyha egymaga egyszerre ezer ebédet tud elkészíteni és felszolgálni, képzett szakácsai és pincérnő gárdája által. — Vaunak viszont igen nagy számmal egyházak, amelyek konyhájuk által teremtik elő a pénzt egyházi adósságok letörleszté- sére, templom-padok, szószék, orgona, fűtőkészülék beállítására, lelkészi fizetésre, uj papiakra, templom festésre és sokféle jótékony célra. — Számos egyház az anyagi hszonért, •—: amit célul tűzött ki, — sokkal értékesebb eredményt is elért: a tagok közelebb jutottak egymáshoz és számuk megsokszorozódott. Az egyházhoz tartozó különféle egyletek, klubok vacsorái révén uj emberek százai jutottak kapcsolatba az egyházzal. A “baked ham” és az “aple pie”, de főleg a “chicken dinner” illata még a katholikus és zsidó lakosságból is igen sokakat “becsábitott” a klubba az egyik presbiteri- ánus egyházban, amelybe a férfiak klubja a megalakulás után egyszerre 450-re emelkedett a jó vacsorák utján. — Van, ahol a kicsiny vasárnapi iskolás gyermekeket tejjel látják el, a bibliakörbe igyekvő s a munkából, hivatalból haza már nem jutó híveket olcsó és jó vacsorával várják, mint pl. az egyik los-angelesi egyházban, amely hamarosan a város legnépesebb egyházává nőtte ki magát. — Persze van rá eset, hogy az asszonyok, miután előteremtették a pénzt valami építkezésre — ha csak ez volt a cél, — pár hónapig hallani sem akarnak többé “csirke ebéd”-ről. De még a férjeik seem. — Magyar egyházaink sokat tanulhatnának ezekből. Tud a magyar asszony olyan vacsorát tálalni, amire “hűsítő italok” nélkül is — esetleg csakis igy — szívesen eljönnek amerikai barátaink és ismerőseink és támogatóivá lesznek egyházaink küzdelmes életének. De ennél is fontosabb, hogy saját hi veinknek nyújtsunk tiszta, nemes szórakozásokat a társas érintkezés alkalmai által. Van egy arany középút, amelyen megmenekülhetünk egyfelől a félreértett puritanizmus zor- donságától, merev jégcsapjaitól, másfelől a “soft drink”-től ázott abrosztól és izzadó alakok gőzétől. Takaró Géza. — Az emberek, erényeiket tekintve, nem különfélék, csak gonoszságaikban különböznek egymástól. * * * — Egyesek sikert aratnak azáltal, amit tudnak; mások azáltal, amit tesznek; egynéhányan meg azáltal, amik.
