Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-30 / 5. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. VALLÁSÁBAN ÉL A NEMZET! Több fiatal zsidó embert ismerek, akik •— bár egy árva szót sem tudnak zsidóul — mégis majdnem fanatikus buzgósággal tartják be népük szokásait és őrzik meg nemzetük tradícióit. Eleinte, szemlélgetéseim alatt, csodálkoztam ezen. Megvallva az igazat, nem tudtam megérteni, miért ragaszkodnak ők olyan hiven fajtájukhoz, holott nem is beszélnek zsidóul. Sokszor próbáltam megoldani, vajon mi is lehet az a misz- JtküS. -erő, az a csodálatos valami, ami még őket is erősen összefűzi és szorosan fajtájukhoz köti? Ez az érdekfeszitő kérdés megoldatlan maradt előttem mindaddig, amig csak vallásukban nem kerestem a megmagyarázást. Mihelyt hitükben kezdtem kutatni reá a feleletet, a megoldás egyszerű lett. Felvilágositóan rámvirradt, hogy őket szüleik először is zsidó vallásunak nevelték és csak aztán kötötték lelkűkre, hogy az ő nemzetiségük is zsidó. Bölcs szüleik tudták azt, ha beoltják, becsepegtetik fiaik vérébe a Jehova tiszteletét és félelmét: akkor már a zsidó nemzet számára is biztosítják őket. Vegyük továbbá például a Nagy-Británniában lakó népeket. Az angolokat, az íreket, a skótokat. Vizsgáljuk őket közelebbről. Hosszú évszázadokon keresztül ott élnek egymás mellett; ugyanazt a nyelvet beszélik; ugyanabba a birodalomba tartoznak. És mégis mindegyik nép hiven ápolja és buzgóan gondozza elődei hagyományait és megkülönböztető faji vonásait. Sőt leszármazottjaik mind máig büszkén adják tudtára akárkinek, hogy ehez vagy ahoz a fajtához tartoznak. Pedig minden ok megvan rá, hogy tipikus faji tulajdonságaikat elveszítsék. Mindezekből bátran levonhatjuk a következőket: Éljünk bár más népek között és beszéljük ugyanazt a nyelvet: mégis megőrizhetjük mi is a mi forró faji szeretetünket és megtarthatjuk a fajtánkért való tüzes lelkesedést. De mindezeket csak úgy tehetjük meg, ha — vallásosak vagyunk! Ha megmaradunk vallásosaknak, illetve kálvinistáknak: akkor megmaradunk magyaroknak is. A kályinizmus tartalmat, életet ad magyarságunknak. Egy paradoxont akarok akarok itt közbeszurni: csakis vallásős magyarok tudják átmenteni faji kincseinket és csakis ők tudják gondozni, ápolni hasznos értékeinket. Jobban mondva: csakis ők törődnek azokkal. És itten hangsúlyozva és aláhuzottan akarom azt is kiemelni, hogy a vallástalan magyar ember máris elveszett a magyarság számára. Egyszóval: a vallásosság egy olyan “sine qua non” feltételét képezi úgy nyelvünk, mint nemzeti életünk megtartásának, mely feltételen dől el határozottan, vajon megmaradunk-e mint a zsidók, angolok, Írek, skótok, vagy beolvadunk és elveszítjük faji egységünket?! Vallásában él a nemzet! Amely népnek már nincs vallása, nincs hite, mely nemzeti szolidáritásának gerincét képezné: kihaló félben van, az utolsó mohikánok sorsát éli és egész nyugodtan elénekelheti hattyú dalát. Nagy Ferenc. AZ ÁRVAHÁZ KÖRÉBŐL. KÉRELEM A NAPTÁRAK ÜGYÉBEN. Tisztelettel kérem azokat a lelkészeket és egyesületi tisztviselőket, akiknél árvaházi naptárak vannak és nincsen remény hozzá, hogy az összes példányokat el tudnák árusítani: szíveskedjenek azokat haladéktalanul az Árvaházba visszaküldeni. Naptárakat erre az esztendőre korlátolt mennyiségben nyomattunk és még mindig kérnek tőlünk egyes helyekre, noha a példányokból kifogytunk. A később visszaküldendő példányokat nem tudjuk értékesíteni, ami kárt jelent az Árvaháznak. SZÍNDARABOK. Az Árvaháznál a következő kiszerepezett színdarabok kaphatók: “Dezsőké pályát cserél.” Gyermekszindarab három felvonásban. Külön legépelt szöveg a rendezőnek és súgónak. Ára 4 dollár. “Ne tovább a kaptafánál.” Vígjáték felnőtteknek három felvonásban. Külön szöveg a rendezőnek és súgónak. Ára 5 dollár. SORSOLÁSI JEGYEIK. Az Árvaház igazgatósága nem régen sorsolási jegyeket bocsátott ki egy hazai hímzett asztalterítőre, amelyet Veres József adományozott. Tisztelettel kérem azokat az egyházakat amelyek még nem szolgáltatták be a sorsolási jegyekért járó $1.25-et, szíveskedjenek e hónap folyamán beküldeni, hogy a terítő február 1-én kisorsolható lehessen. NÁNÁSSY LAJOS, h. árvaatya.
