Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-30 / 5. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1932. január 30. No. S. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. AMERIKAI MAGYAR DCCADUiTIlCny I ADVA EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: K r rl IK ÍV] A11 ImI IK 1 Ai IA Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi 11L1 UIliim I UÜI/1Y LÍ1I Jri Publication Office: January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. A LELKÉSZEK FELELŐSSÉGE. (Magunkról szóljon az ének!) A lelkésznek tehát felelőssége van az Igehirdetéssel, híveinek egyéni gondozásával, a gyermekek és ifjak vallásos nevelésével szemben. Mindezek olyan felelősségek, amelyek kizárólag és teljes mértékben a lelkészt terhelik. Legyen szabad még egy pár szót szólani arról a felelősségről, amely az egyházi sajtóval szemben terheli a lelkészt. Az egyházi sajtó nem mint cél, hanem mint eszköz sorakozik be a lelkész felelősségei közé. Az egyházi lap fontosságát éppen a lelkészek ellőtt bizonyára felesleges hangsúlyozni. Ha a sajtót minden más hivatás, munkakör és cél első sorban használja föl eszközül: vájjon csak az egyházi élet lenne az, amely nincs arra reáutalva? És éppen mi, amerikai magyar reformátusok, akik oly szétszórtan élünk, akiknek oly tömérdek megoldatlan, vagy ki nem fejlődött problémánk van: mi nélkülözhetnénk az egyházi sajtót... ? A REFORMÁTUSOK LAPJA immár 33-ik éve megvan s ha nem volna meg: tüzön-vizen meg kellene teremtenünk. Bocsássanak meg nekünk lelkésztársaink, de ezen a téren igen nagy felelősség nehezedik rájuk, amelynek teljesítése elől szintén ,nem volna szabad kitérni. Ide tartozik, hogy híveink figyelmét állandó fölhívásokban, buzdításokban igyekezzünk az egyházi lapra irányítani. Ide tartozik, hogy egyháztanácsaink gyűlésein egyik igen fontos tárgy legyen az egyházi sajtó, a mi esetünkben a REFORMÁTUSOK LAPJA. Ide tartozik, hogy gondolatainkat ne rejtsük a véka alá, hanem bocsássuk azt mindnyájunk rendelkezésére. És ide tartozik, amiről különösebben akarunk szólani, az egyházi hírek közlése. Az emberek természetszerűleg sezretnek saját dolgaikról olvasni. Bármely lap életében nagy és hatalmas erő az, ha olvasóinak az ő saját dolgaikról referálhat.. Ha szüksége van az egyháznak arra, hogy hírei napvilágot lássanak: éppen olyan szüksége, vagy talán még nagyobb szüksége van a lapnak arra, hogy azok a hírek az ő hasábjain lássanak napvilágot. A hírek közlése a lapra nézve hatalmas erőforrást jelent s a lelkészek bőséggel buzog- tatják ezt a forrást — de nem saját lapunk, hanem más lapok részére. Azt az erőt, amely ott fekszik kezünkben — amelynek a fölhasználása, saját javunkra való fölhasználása semmibe nem kerül — azt az erőt, amelylyel jóformán máról-holnapra a mostaninál is nagyobb egyházi sajtót teremthetnénk meg: minden gondolkodás nélkül odaadjuk másoknak. Másoknak, akik pedig nincsenek arra reáutalva, mert hiszen a világi lapok vígan lennének meg az egyházi hírek nélkül is. Tessék megnézni az erejüket öntudatosan használó és központosító katholikus testvéreinket, lelkésztársainkat. Tessék megnézni, hogy vájjon hány katholikus lelkész egyházi hírei jelennek meg a világi lapokban? Csak a református egyházak, csak a református lelkészek azok, akik önvérünkkel másokat táplálnak, mintha azoknak szükségük volna erre. Persze, ha még többet kapnak a meglevőhöz: miért ne fogadnák el? Ma már a REFORMÁTUSOK LAPJA a legtöbb egyházban tisztességes publicitást jelent s csak tőlünk függ, hogy még nagyobbat jelentsen. Ennek pedig egyik legnagyobb eszköze: az egyházi híreknek állandó és kizárólagos közlése, egyelőre abban a formában és terjedelemben, amelyet a lap mai nagysága megenged s ami tulajdonképen teljesen meg is felel a célnak. ... Sok igénynyel áll tehát szemben a lelkész még akkor is, ha csak saját, tulajdonképeni hivatását igyekszik teljesíteni. Egy következő cikkben nézzük meg majd, hogy micsodák azok az akadályok, amelyek a lelkészt igazi hivatásának teljesítésében hátráltatják?
