Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-01 / 40. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA szer, egy előző bebörtönöztetése végeztével az előbb már kibékített hindukat és mohamedánokat ismét megosztva találta. India szabadságának e- gyik feltétele, hogy az önmagában való meghason- lás eltűnjön. Gandhi 21 napos böjtre szánta magát miattuk, érettük. Ez hatott. Indiát szivén találta. Mialatt ott feküdt a verandán, delhiben, legyöngülve, leikével ott működött egy konferencián, a- mely a hitehagyást testi halállal büntető Izlám, és erkölcsi halállal sújtó Hinduizmus követőit békés megegyezésre és a vallásszabadság nemzeti deklarációjához juttatta. Misszionáriusok vallják, hogy Indiának az evangélium iránt felébredt érdeklődésében nagy része van Gandhinak, aki egyszer a várakozó tömeg el&tt-felolvasván a Hegyi beszéd elejét, ezzel fejezte be: “Ennyi a beszédem hozzátok. E szerint cselekedjetek.” India nagyhatású misszionáriusa, Stanley Jones (egyik könyve magyarul is megjelent) említi, hogy egy helyen párbajban meghalt két európai keresztyén. A hindu lakosság kegyeletesen eltemette őket és hogy a halottak szellemeinek is eleget tegyenek, azon gondolkoztak, hogy mivel kedveskedhetnének nekik legjobban. Bizonyára azzal, — gondolták, — amit életükben legjobban szerettek. Áldozati ajándékul hoztak tehát a sírra — egy üveg whiskyt és egy doboz szivart... Mosolygunk? Sírnunk kellene inkább. A “keresztyén” világ szemeink előtt vizsgázik — és bukik el. Mi hallottuk az ige ezüst harsonáját: “Légy hü mindhalálig!” — de a “pogány” hindu teljesiti. Mi szavaljuk: “Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak elfelejtvén, célegyenest igyekszem, de nem mi követjük. Mi valljuk, hogy “boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet” •— de a föld a mi lábunk alól csúszik ki és egy tekintélyes része egy testben halódó pogány alázatosságának félelmetes hatalma alá kerül. Isten már egyszer elvetette az Ő választott népét, nem félünk-é, hogy újra erre szánja magát busultában? Mutassuk meg, hogy még hasznunkat veheti! Dr. Takaró Géza. A MI LAPUNK. A múlt héten az egyik amerikai egyházi lap került kezembe. Egy érdekes oldal volt benne a többi mellett. Ezen az oldalon a munkatársak neve szerepelt s minden ,név után az is fel volt tüntetve, hogy hány előfizetőt szerzett az illető a lapnak. A lap változatos, mert sokan Írnak belé: papok és világiak. Mindenről Írnak. Röviden írnak és velősen. Nekünk is van lapunk. Az amerikai magyar reformátusságé a “Reformátusok Lapja”. A mi tanításunkra van. Szükséges az, hogy minél számosabb legyen a munkatárs: lelkész és egyháztag. Daróczy Mátyás. SZÉLJEGYZETEK. A KÖZÖNYÖSSÉG legnagyobb megölője mindennek. Egyházi életünkben a legnagyobb problémák egész özöne sulyosodik reánk s lát napvilágot lapunk hasábjain keresztül is — anélkül azonban, hogy e problémák valamilyen tényleges megmozdulásra serkentenének bennünket. A kiáltó szót is hagyjuk elhangzani s várjuk ölhetett kezekkel, hogy valamely csoda majd csak kiemel bennünket az anyagi nehézségek kátyújából, majd csak megteremti valahogy a nagyobb egyházfegyelmet, majd csak élőbb tagjaivá tesz bennünket a közegyháznak, élőbb testvéreivé egymásnak. Az Isten kegyelme az ő Szentleikének kegyelme utján valóban tehet csodát — de ehhez is nekünk kell eszközül szolgálnunk. Hogy lehetünk pedig eszközök, ha nem ajánljuk föl magunkat, gondolatainkat, cselekedeteinket mindnyájunk közösségének szolgálatára ... ? * * * A LEGELSŐ DOLOG, amit megtehetünk s amit meg kellene tennünk mindnyájunknak, hogy gondolatainkat ne rejtsük véka alá. A zsugorit, aki ráül a maga aranyaira, amikor ajtaja előtt éhen halnak az emberek, mindnyájan elitéljük és méltán Ítéljük el. A mi lelkészeinknél és világi embereinknél pedig igen sok arany van eltemetve, elrejtve az ő gondolataikban, eszméikben s erre a lelki aranyra most olyan szükség van, mint a mindennapi betevő falatra.. Miért rejtik el? Miért nem hozzák nyilvánosságra? Miért nem szorgalmasok javaiknak egymással való közlésében . .. ? Lapunk örömmel áll mindenkor rendelkezésre s ha ennek hasábjai nem is olyan bőségesek: sok jót lehet elmondani kicsiny helyen is. * * * TAKARÓ GÉZA lelkész, lapunk társ-szerkesztője, nem rejti gondolatait véka alá. Az egész amerikai magyarsághoz akart szólani: éppen azért a világi lapokban vetette föl azt a gondolatot, hogy az egyházak terheit az egyetemes magyarság vegye át, mert hiszen az egyetemes magyarságnak az egyházak a legerősebb oszlopai. E sorok írója alig hiszi, hogy ez a gondolat megvalósítható legyen —■ de talán válthat ki más gondolatot, mozgásba hozhatja a szunnyadó lelkeket s megindíthat egy erőteljes vérkeringést. Természetes dolog, hogy mi is szívesen fogadunk hozzászólásokat. * * * FERENCZI IMRE chicagói testvérünk lapunk f. évi 21. számában vetette föl azt a gon- (Folytatása a 8. oldalon)
