Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-24 / 39. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PA, 1932. SZEPTEMBER 24. No. 39. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Eritered as Second Class Matter on the 10 th ol January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa, under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. A LELKÉSZFIZETÉS. Ma, amikor oly nyomasztó az anyagi helyzet, kényes ügynek találja az ember a fizetés, különösen pedig a lelkészfizetés kérdésének megtárgyalását. Pedig ha kell érdemesen foglalkoznunk a gyári munkás, bányász, földmunkás, irodai alkalmazott stb. fizetésének a kérdésével, szabályozásával, levágásával, vagy felemelésével, akkor nem szabad elsiklanunk a lelkészfizetések felett sem. Különösen nem szabad azt elintéznünk “mit bánom én” kézlegyintéssel. Ma élethalálharc folyik a megélhetésért. A gazdasági rendszer, amelyet oly kitűnőnek találtak sokak néhány évvel ezelőtt, éhhalál elé állította az ártatlan gyermekek seregét, nyomorba kergette, szétzüllesztette a családot s koldusbotra juttatta az emberek millióit. Intézmények omlanak össze s emberi remények vesznek el a nincstelenség ködében. Borzasztóbbá teszi e harcot a létfentartási küzdelembe befolyó ösztön: menteni életet és mindent, amit még magunkénak mondhatunk. A munkás nemcsak a mindennapi kenyérért küzd, de azért is, hogy rabszolgává ne legyen. A tőkés látja a tornyosuló felleget s az ösztön zsugoribbá, kapzsibbá teszi. Nincs szeretet. Nincs élet keresztyén nívón. Nincs munkálkodás Isten országáért. Minden és mindent a megélhetésért és lét- fentartásért... Ebben a küzdelemben nincs kivétel. Az intézmények sorában ott áll az Egyház bizonyságottevő történelmi múltjával. A könnyelműek kereszttűzbe fogják. Az ingadozók elhagyják. A kicsinyhitüek csalódottan távoznak. De ő áll. Az ég felé mutat. Világitó torony az anyagias világ sötét éjszakájában. Kiáltó szó a tülekedésben: “Jöjjön el a Te országod...” A küzdő munkások között ott küzd a lelkész a megélhetésért, a létfentartásért és Isten országáért. Ő is munkás. Nem nyolcórás. Nem darabszámos. Hanem olyan, akinek a teendői reggel kezdődnek és a késő éjszakába nyúlnak. Gondjai nem szűnnek meg 8—10 órai munka után. Élete tele gonddal, tervekkel, tanítással, szivességtevéssel, az Isten szőllőskertjének munkálásával. Virágos kertet öntöz, dudvát gyomlál, csemetét ültet, fattyúhajtást letör, keze az eke szarván. A nagy családon kívül ott van az ő kis családja: egy csöndes, igénytelen papné, akinek nincs sallangos, cifra, divatos ruhája. Aki nem sir, ha nem mehet a színházba, teadélutánra, kártyaestélyre. Ott van néhány aranyos, kedves, szőke-barna lányka, pajkos, kamasz fiú, akiknek épp úgy kell kenyér, cipő, ruha, mint minden más ember gyermekének. Azok épp úgy mondják, mint a többiek: apuka, a cipőm elnyűtt, télikabátom nincsen, ma reggel nem volt tej ... Apuka, éhes vagyok ... Ilyenkor anyuka arcán végigszánt egy pár könnycsepp s foltozgat tovább... Apuka torka összeszorul s tompán mondja: nincs, most nem lehet, mem kaptam fizetést ... A gyermekek arcáról eltűnik a reménykedő mosoly, bozontos kis fejük lehanyatlik, mert apuka, a lelkész azt mondta, hogy nincs, nem lehet, nem kapott fizetést... Igen, ott küzd a lelkész, ahol a többi munkás. Ott szenved, ahol ők szenvednek. Pedig őt a lelkiismeret sem bánthatja, hogy elpazarolta keresményét. Nem volt mit elpazarolni. Akkor, amikor fiatal volt, iskolába járt. Mikor felszentelték és beiktatták, kis gyülekezet élére került. A fizetése csak máról-holnapra volt elég. És akkor hányszor hallotta: én bizony nem lennék pap havi száz dollárért, hiszen én egy hét alatt többet keresek annál. Hányszor fordult el a zsíros állásra csábitó kisértőtől: nézze tiszteletes, ezzel néhány ezer dollárt csinál pár hónap alatt... Nem ... nem ... Mert a földi csengő aranyon nem látja a megváltás dicső glóriáját. Nem a földi országért, hanem Isten országáért dolgozott... S most a nincstelenség a háza lakója. Nyájának egy része osztozik vele sorsában. Morzsát ad a morzsából. Karéjt az egész kenyérből. Nem nagyképüsködve, de érezve azt, hogy nekünk egymás terhét hordoznunk kell. A másik rész? Az előbbiek ellenkezője? Hát ilyen is van? Keresz- (Folytatása a 10. oldalon)
