Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-17 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. CSAK TEHOZZÁD URAM MIND KÖZELEBB! Máté 3:8. ELÖIMA. Bűneinknek tudatában alázattal közeledünk hozzád kegyelmes Atyánk és Istenünk! Beismerjük, hogy vétkeztünk ellened, de kérünk, bocsásd meg bűneinket és tarts meg minket kegyelmedben, hogy rabjaivá ne szegődjünk bűnös önteltségünknek, mely még a legnemesebb indulatokat is elfojtja bennünk! Ámen! TANÍTÁS. Zord téli estén megszólal az imára hívogató kis harang szava. Az ájtatos hívek alázatos lélekkel sietnek a templomba. Betéved oda egy kopott külsejű idegen is, és elmondja élete történetét. Ismert s szinte már megszokott eset. Volt áldott, jólelkü édesanyja, aki szerette öt és aki imádkozott érette, fékezetlen, durva és tékozló fiáért. De mind hiába! Ő csak züllött, egyre züllött s az erkölcsi romlottság feneketlen mocsarába mind mélyebbre sülyedt. Édesanyja halála azonban megrendítette. Alvó lelkiismerete felébredt. Bűnös békességét pokoli nyugtalanság váltotta fel. Elhatározta tehát, hogy uj társaságot keres és felhagy régi, gonosz barátaival. Felvéteti magát valami titkos egyesületbe. Jelentkezett e célból az “Odd Fellows” szövetségnél. Itt senki sem ismerte. Kutattak hát múltja után és felfedezték, hogy azelőtt egy elvetemedett, korhely tengerész volt. Nyomban kigolyózták. Nem vették fel. Azután a szabadkőműveseknél próbálkozott. Itt sem volt, aki ajánlja. Midőn megismerték dicstelen múltját, innen is kigolyózták. Itt sem volt rá szükség. Múltjával ő ezek között helyet nem foglalhat. Elméjében kétségbeesett gondolatokat forgatva nekivágott hát a fényes, de bűnös városnak és céltalanul bolyongott ide is, oda is. így került az imaházba. Itt végighallgatta az Istentiszteletet és megértette belőle, hogy Jézus a bűnösök barátja és azért jött, hogy ezeket megkeresse és megmentse. Szavainál fogta a lelkipásztort s bejelentette megtérését és a Krisztus híveihez való csatlakozásának őszinte szándékát. És itt befogadták. Ma közbecsülésnek örvendő, jómódú polgár. Életének legnagyobb dicsekedése az, hogy jellemtelen, gonosz és bűnnel teli életet vitt a Krisztushoz és a Krisztus nem golyózta ki. Emberek! Ez a Krisztus! Ilyen a Krisztus! Van-e közöttetek jellemsilány, gonosz és bűnnel teli lélek? Ha van, — és hát hogyne lenne! — hirdetek néki nagy örömet. Jöjjön az Istennek szent fiához és nála meghallgatást nyer; nála nyugalmat, békességet és üdvösséget talál! Mikor az ember már annyira jutott, hogy ezen a világon senki sem hajlandó mellette tanúskodni, senki sem hajlandó mellette még egy árva jó szót is szólani: jöjjön a Krisztushoz és a Krisztus barátjává fogadja; drága vérével bűnös lelkét fehérre mossa és Isten előtt tanúbizonyságot tesz róla. Ezután már él többé nem ő, hanem él benne a Krisztus. Világkörüli útjáról, mely hónapokat vett igénybe, hazafelé igyekezett a hatalmas óceánjáró gőzös. Mikor már csak pár órai távolság választotta el a kikötőtől, a hajón levők távirat utján értesítették övéiket a megérkezés' pontos idejéről. A város apraja-nagyja a polgármesterrel és a kikötőváros lelkipásztorával az élén már a kora hajnali órákban ott tolongott a kikötő mentén, hogy üdvözöljék a szerencsésen megérkező hajó kapitányát. Az órák egymásután múltak. A jelzett idő is rég elmúlt már s a hajó csak nem akar megérkezni. Egyszer aztán jött a lesújtó hir: a hajó az éjjel, nem messze a kikötőtől, elsülyedt. Csaknem minden utas, köztük a kapitány is, odaveszett. A lelkipásztort bízták meg azzal, hogy a kapitány feleségének és gyermekeinek adja tudtára a lesújtó hirt. Mikor a lelkipásztor benyitott a család otthonának ajtaján, az asszony az ebédlőben sürgött-forgott. Ebédhez terített s nagy örömmel kiáltott fel: “Isten hozta, tiszteletes ur! De jó hogy jött. Az uram nemsokára hazajön s együtt ebédelhetünk.” “Szegény asszony,” szólt a lelkipásztor, “a te férjed már hazament. Hajójuk az éjjel elsülyedt s ő is odaveszett.” Az asszony csak ennyit tudott mondani: “Óh Isten ! Otthonához ily közel s elveszett!” Azután ájultan esett össze. És ti, ti talán éppen ilyen közel vagytok az örök othonhoz és mégis haboztok. Óh az Isten szent nevére, lelhetek üdvére kérlek benneteket, ne habozzatok! Jöjjetek közelebb az Úrhoz! Térjetek meg bűneitekből! Kezdjetek uj életet! Hogy amikor majd eljő az embernek fia, készen találjon benneteket! Senki sem tudja, hogy amikor úgy gondolja, hogy egészen közel van céljához: nem akkor kell-e letennie életét s nem akkor kell-e számadásra megjelennie? A jó keresztyénnek, a bölcs embernek minden percben készen kell állnia a számadásra. Ámen! UTÓIMA. Ur Jézus Krisztus, idvességünk fejedelme! Áldjuk és magasztaljuk a te szentséges nevedet. Mert bűnben születtünk és kegyelmed kiterjedt reánk. Gyűlöltünk és te szerettél. Átkoztunk és te áldottál. Háborgattunk és te imádkoztál értünk és odaadtad érettünk a saját életedet, hogy mi megtaláljuk a magunkét. Most már a tieid vagyunk. Óh ne bocsáss el magadtól! Legyünk mi valóban a te választottaid s a mennyei Atya házában örök lakótársaid! Ámen!
