Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-17 / 38. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA KONFERENCIAI MEGJEGYZÉSEK. MEGGONDOLATLANSÁG és hibás megállapítás egyike az ember legnagyobb gyengeségeinek. Igen sokszor magyarázzuk félre felebarátaink legőszintébb törekvéseit, Ítéljük el tévesen embertársaink cselekedeteit és gyűlöljük igen sokszor a más felekezetű és nemzetiségüeket csak azért, mert nem ismerjük őket eléggé. Ugyanezt tapasztaljuk a mai növekedő generációval szemben is. Sokszor halljuk napjainkban azt a gondolatot és megfontolatlan állítást, hogy a mai fiatalság bűnre hajló, könnyelmű s mint ilyen, halad a vész és örök pusztulás felé. Jóllehet vannak sokan a mai ifjak között olyanok, akiket magával ragadnak a modern kor különböző csábitó és csalogató élvezetei és gyönyörűségei, de akik ismerik a mai generációnak gondolkozását és lelki életét, hálát adhatnak a jó Istennek, hogy még mindig találunk legalább “tiz igazat,” akik semmivel sem rosszabbak a múlt generációk gyermekeinél. * * * ÖRÜLHETÜNK MI IS, amerikai magyar reformátusok, mert nekünk is vannak komoly és igazi értéket ismerő és kereső ifjaink, akikre bátran rábízhatják atyáik az ő drága örökségüket. Legalább is ezt bizonyítottá a lackawannai ifjúsági konferencián egybegyült hatalmas ifjú sereg megnyitó fohásza “Engedve hivó szavadnak, jöttünk Keresve téged, ó kegyes Istenünk; Megtudni szent akaratod, Szolgálni szent ügyednek, Őszinte óhaja ifjúi szivünknek.” * * * AKIK JELEN VOLTAK, meggyőződhettek arról, hogy ifjaink tényleg az Isten akaratát keresték; hogy őszintén akarják szolgálni az Ő szent ügyét. Szinte örömkönnyek áradtak szemeinkbe, mikor közel 250 ifjú egyszerre mondotta: “Jöttünk, kerevse téged.” Három napon át láttuk, hogy ifjaink valóban keresték az igazi utat s igazán óhajtották megtudni: hova, merre menjenek a vallásban, a tanulásban, a szórakozásban és a keresztyén szolgálatban. Ugyancsak megható volt, mikor pénteken, a konferencia harmadik napján, a csoport-bizottságok jelentései után ifjaink értelmes és komoly megfontolással szóltak a különböző tárgyakhoz, amely bizonyítéka annak, hogy ők is tudnak gondolkozni, szólni és cselekedni, ha alkalom adatik reá. * * * EGY MÁSIK MEGJEGYZÉSÜNK a tiszta jellemű magaviselet, keresztyéni találkozás és gazdag lelki közösség volt, amely az egész konferenciai időn át érezhető volt s amely szinte egybeforrasztotta a jelenlévők szivét. Ezt éreztük nemcsak a templomi Istentiszteleteken és előadásokon, hanem a társalgó és szórakozó szünidők és kirándulások idejekor is. Ilyen összejöveteleknek és találkozásoknak sok hasznos gyümölcsei vannak, melyek között csaknem legdrágább az ismerkedés és barátkozás. Ha csupán ennyi jó, — tiszta keresztyén barátság, — következne egy ilyen konferenciából, még akkor is érdemes lenne azt megtartani és azon résztvenni. * * * BÜSZKÉK LEHETÜNK, amerikai magyar reformátusok, a mi ifjainkra! Összejöttek, hogy a Krisztus tanításai szerint imádkozzanak, tanuljanak, dolgozzanak és szórakozzanak. Ha a jövőre tekintünk, lelkünk bizony megtelik aggodalommal. De ne féljünk! A mi jövőnk az ő kezükben van. De hogy ezen jövő szép, biztos és hasznos legyen, ifjainkat vezetnünk, nevelnünk és építenünk kell. “Hová mégy, ifjúság?” volt a konferencia jelszava. Szintén kérdezhetjük: “Hová mégy amerikai magyar reformátusság ifjaid nélkül?” A felelet köny- nyü, mert jól tudjuk, hogy sehova, semmire. Ragadjuk meg azért az alkalmat, használjunk fel minden eszközt egyházainkban az ő épülésükre. Továbbá hassunk oda, hogy a jövő évi konferencián még többen, ha csak lehet minden amerikai magyar református egyház ifjúsága legyen képviselve. Csakis úgy lesz jövőnk; úgy fogjuk közelebb hozni a Krisztus országát egyéni, családi, egyházi, nemzeti és nemzetközi életünkbe. , Bőtty János. Indiana Harbor, Ind. A munka ünnepén külön üninepe volt az egyháznak: az uj templom alapkövének szentelése. Reggel 9 órakor kezdtek gyülekezni a meghívott egyházak, egyletek, magyarok és angolok egyaránt, hogy egy díszes fölvonulás után tanúi és résztvevői lehessenek az alapkőszentelésnek, melyet Bakay Árpád e. m. elnök végzett Seres Zoltán, Józsa Benjámin és Garay Gerő lelkészekkel együtt, mig a Nőegylet egyenruhás csapata alkalmi éneket adott elő. Nem volt hiány adakozásban sem, amennyiben a jókedvű adakozók 234 dollár 30 centet juttattak az épülő templom javára. A szertartás után piknik következett, melynek jóformán összes kellékeit szintén adományokban kapta az egyház s igy ennek tiszta jövedelme is $166.70-t tett ki. A nap összes bevétele tehát 401 dollár, amely a mai világban igen tiszteletreméltó összeg. Az uj templom fölszenteláse Hálaadás Napján lesz.
