Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-17 / 38. szám
tfol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PA., 1932. SZEPTEMBER 17. No. 38. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. AMERIKAI MAGYAR DCEADMÍTIICAF I ADIA EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: it r r I ■ KIYIA111 NI 11% 1 A r 1A Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th ol iiLi u it Hin i uuuii Lint jn Publication Office: January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. MAGYAROK EGYSÉGE, Mi az oka annak, hogy az amerikai magyarság annyira széttagolt s bármennyire törekszik is saját egységét megteremteni, nem képes reá, noha kétségtelen, hogy az egység ellen egyénileg senkinek sincsen kifogása. Próbálták igy, próbálták úgy, — legújabban próbálgatják az egyletek egyesítésén keresztül és úgy látszik, megint nem sikerül. Mi az oka ennek? Valószinüleg az, hogy az eszközök keresgeté- sébe mindig becsúszik valami zökkenő, valami hiba (a Verhovay és Bridgeporti egyesülésnél pl. a különböző kulcsok szerinti értékelés), vagy pedig személyi és klikk-érdekek vagy törekvések gáncsolják el az eredményt, mint történt az az AMOSZ körül. A múltak tapasztalatai arra mutatnak, hogy a magyarok egységét csak a nagy egyletek csinálhatják meg. És pedig úgy, ha félreteszik a kisebb, lokális célokat és csak a legfőbbet, az egyetemes célt tartják szemük előtt. Az egyletek egyesítése nem egyetemes cél, sőt még a kötvények biztonsága szempontjából sem föltétlenül szükséges cél. Amikor az állami hatóságok egyszerűen ráparancsolták mindegyikre a most érvényben levő rátákat: azok a ráták nem úgy voltak megállapítva, hogy csak egyesülés esetén állják meg helyüket. Az állami hatóságok inem gondoltak, nem is volt szabad gondolniok, egyesülésre. Az ő feladatuk az volt, hogy a felügyeletük alatt álló egyletek tagságának érdekeit mint külön egységek érdekeit biztosítsák s egészen bizonyos, hogy a rátákat is igy állapították meg. Mi hisszük azt, hogy amint a Református Egyesület tagságának érdeke, úgy a többieké is biztosítva van még akkor is, ha mostantól kezdve egyetlen egy uj tagot sem nyernek. Az egyletek egyesítése kétségtelenül az amerikai magyarság egységét jelentené, de ez az egység egyfelől magyar szempontból csak akkor volna értékes, ha nem pusztán üzleti tevékenységet fejtene ki, másfelől pedig nyilvánvaló, hogy milyen nehézségekbe ütközik. Száz százalékos nem is lehet, mert pl. a Református Egyesület nem adhatja föl az önállóságát, s ennek jogos voltát nem is vonja kétségbe senki sem. Az eddigi kísérleteknek nem is volt még más eredménye, mint féltékenység, harag, gyűlölködés, — egység helyett a lelkek még nagyobb eltolódása, egymástól való távolodása, — szükségtelenül s anélkül, hogy száz százalékos eredményt lehetne elérni. Az egyletek egyesítése körüli mesterséges kavarodás tehát szükségtelenül állítja szembe egymással éppen azokat, akik az amerikai magyarság életének nem önkényes, hanem választott s éppen azért egyedül illetékes, egyedül felelős vezetői és irányitói. Nekik kellene összeállani s nekik kellene megteremteni azt, ami nincs: a magyarok egységét, közéletünk felelős irányítását, egyetemes céljaink közös szolgálatát. A Református Egyesület már megtette a maga javaslatát egy központi iroda fölállítására nézve. Külön megbízottai is vannak erre nézve, bár nincs tudomásunk arról, hogy ezek a megbízottak menynyire jutottak már munkájukban. Egészen bizonyos, hogy a nagy egyletek játszva megcsinálhatják azt, ha csakugyan akarják. Egyedül úgysem maradnának, még ők sem. Amíg egy ilyen irodánk nincs: egységesen, intelligensen és felelősen irányított magyar közéletről beszélni sem lehet. De ha ez megvan: akkor igen! Akkor beszélhetünk amerikai magyarságról, revízióról, közös gazdasági, szociális és kultur- programmról úgy, amint az oly nagyszerűen volt körvanalozva az AMOSZ tervezetében. Akkor nem az fog beszélni a nevünkben, aki föltartja az ujját, hanem gondosan megválasztott, valóban képzett, valóban rátermett ember, akit szükség esetén kérdőre is lehet vonni, mert van, akinek felelősséggel tartozik! Volna politikai súlyúnk s hogy mit jelent ez Amerikában, mindenki tudja, akinek a közélethez valaha csak egy kicsinyke köze volt! A magyarok egységét ma már más utón nem lehet megvalósítani. Hanem ez az ut még nyitva áll előttünk.
