Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-10 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. A LÉLEK MUNKÁS KEGYELME. János 14:26. ELÖIMA. Hálát adunk néked, gondviselő Isten, hogy egyszülött fiadat elküldötted a földre, aki megajándékozott bennünket a Lélek munkás kegyelmével! Ó áldott Szent Lélek! Végy lakozást bennünk s tégy Isten templomaivá! “Oszlasd el homályos elménknek tudatlanságát. Enyhítsd meg elepedő szivünk szomorúságát.” Ámen! , TANÍTÁS. A vihartól felkorbácsolt tenger hullámai sziklazátonyra dobták a kisded partmenti hajót. A megrémült utasok vágyakozással tekintettek a pár száz lépésre levő szárazföld felé. Egyikük belevetette magát a tengerbe, hogy a rövid távolságot megússza. Hiába figyelmeztették, hogy ez csak haszontalan erőlködés. Nem hallgatott senkire. Alig haladt azonban pár lépést, a háborgó hullámok elsöpörték s örökre eltűnt a habok között. Nemsokára aztán jöttek a parti mentők. Kötelet lőttek a veszélyben levő hajóra s kifeszitették a part és hajó között, melynek segítségével utasok és legénység mind megmenekült. Csak egy veszett oda: az, aki önmagán akart segíteni, önmagát akarta megmenteni. Igen sokszor bizony igy vagyunk mi ezzel is. Életünk hajóját ide-oda dobják a lét tengerének haragos hullámai. Olykor a végveszedelem sziklazátonyára jut. És mi megkeményitjük szivünket. A Krisztus követének intő szavára nem hallgatunk. A Szent Lélek munkás kegyelmét sem nem várjuk, sem nem fogadjuk el. Önmagunkat akarjuk az örök veszedelemből kimenteni. Pedig az emberi erő elégtelen arra, hogy megszabadítson. Mig ellenben az az isteni erőforrás, mely a Szent Lélekben a miénk, csak el kell fogadnunk: gyarló emberi erőnket kiegésziti, homályos elménket megvilágítja és veszendő lelkünket átmenti az örök életre. Emberi létünk rozoga porsátorába, mely Isten nélkül rut, visszataszító és értéktelen, szívesen költözik be Istennek Szent Lelke, hogy kedvessé, vonzóvá és értékessé tegye: az az Isten templomává szentelje és elárassza mindenre elégséges erővel. Csuda ez és mégis természetes. Mert nézzétek csak! Az ember a teremtés koronája. Azért koronája, mert Isten az Ő Lelke által lakozást vett az emberszivben. Ennél nagyobb csodát én nem ismerek. Ha csak az nem csodálatosabb, hogy akadnak emberek, akik eléggé vakok és gonoszok arra, hogy szivük ajtaját előtte bezárják. “Imé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.” Hogyan? Úgy hogy megajándékoz minket benső, lelki érzékkel, melynek segítségével mintegy Ízleljük, mégérezzük és értékelni tudjuk az Istent, mint szerető édes Atyát; a Krisztust, mint a világ Megváltóját. Egy egész uj világot nyit meg előttünk. Az irás mondja: “Nékünk azonban az Isten kinyilatkoztatta az ő Lelke által, amiket ő készített az őt szeretőknek.” Ez a kijelentés egy gazdag lakomának a gondolatát kelti fel bennünk. Megtalálható itt minden faja a lelki gyönyörűségeknek ás mennyei Ízletességeknek. De hát a természet embere nem bir a megfelelő lelki érzékkel és mindezeket nem tudja Ízlelni, nem tudja élvezni és nem tudja értékelni. Előtte ez egy elzárt világ. Ezt az elzárt világot nyitja fel előttünk a Szent Lélek, mikor megajándékoz bennünket olyan lelki érzékkel, hogy a Krisztussal való közösséget mintegy megérezzük és értékelni tudjuk. Önmagunkat mi nem emelhetjük fel erre a lelki magaslatra. A tudomány sem adhatja ezt meg. Ez a Szent Lélek ajándéka. A Szent Lélek továbbá megajándékoz minket a mennyei király akaratának ízlésével. Az Ótestá- mentomban gyakran találunk ilyen kifejezéseket: “Szeretem a te törvényedet. Gyönyörködöm akaratod teljesítésében. Édesebb ez nékem a méznél.” Maga az Ur pedig elmondotta, hogy mily édes és erős néki az a táplálék, melyet ő az ő mindhalálig való engedelmességében talál. “Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem.” A Szent Lélék a kegyelemnek osztoga- tója és megadja nékünk azt a lelki értelmet, mely felemel minket a teljes engedelmesség magaslatára, ahol aztán gyönyörűséget fogunk találni a meny- nyei király akaratának teljésitésében. Elvezet minket az Isten gyönyörűségének forrására. Megitat ebből és életünk mennyei szépséggel lesz teljes. Lelki érzékünket összhangba hozza a Krisztus érzékével és mi is abban fogjuk találni eledelünket, ha Istennek mindhalálig hü és engedelmes gyermekei leszünk. Ajándékoz nekünk erőt és értelmet arra, hogy elfogadjuk egy felsőbb hatalom segítségét és nem fogunk önmagunkban botorul bizakodni, mint az az utas, ki önmagát akarta megmenteni. Nyissuk meg hát szivünket a Lélek munkás kegyelme előtt, hogy teljesedjék be az értelemmel, világossággal, erővel és a Krisztuséhoz hasonló engedelmességgel! Ámen! UTÓIMA. Szent Lélek Úristen! Maradj velünk mind az időknek végéig. Tápláld bennünk a buzgóságot. Erősítsd a hitet. Egyengesd a békességnek útját. Nyiss előttünk uj világot. Mutasd meg az örök életet. “Őrizz hamis tudománytól, hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne légyen több más senki, hanem Krisztus, kiben kell bízni.” Ámen!
