Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-10 / 37. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN SZEPTEMBER 11-ÉN? Emlékeztek arra, hogy a múlt vasárnap a mértékletességről (temperencc) szólt a lecke. Két héttel ezelőtt pedig a gyülekezet sátoráról (tent of meeting) tanultunk. A zsidó nép. nem sokáig volt azon a helyen, ahol a sátort felállították, hanem felvették a sátort és elindultak az Ígéret földje felé. Mózes imádságban kérte Istent, hogy szabadítsa meg őket ellenségeitől és senki ne állja útját a népnek. Isten most is megmutatta az Ő szere- tetét azzal is, hogy felhő vonult előttük és igy tudták meg, hogy merre kell menni. Ahol jó pihenő helyre értek, ott a felhő megállóit felettük. A nép között volt Mózesnek egy rokona, aki ott akarta hagyni őket és az ő saját népéhez akart menni. Mózes azonban kérte őt, hogy menjen velük, “legyen az ő szemük,” és segítsen nekik a nehéz munkában. Mózes kívánsága teljesült és Hobáb, igy hívták ezt a rokont, velük ment. Olvasd el figyelmesen a Mózes IV. könyvének 10-ik részéből a 11, 12, 17, 29-től 36-ig verseket és felelj meg a következő kérdésekre: Mikor indult cl a nép? (11. v.) Melyik pusztában állt meg a felhő felettük? (12. v.) Kik vitték a szent sátort? (17. v.) Ki volt Hobáb? (29. v.) Mit mondott Mózes Hobábnak? (31. v.) Mit Ígért Mózes Hobábnak? (32. v.) Mi ment elől? (33. v.) Mire való a szemünk? A léleknek kcll-e látni? Azzal a szemmel lát-e a lélek, amivel a test? Kicsoda a lélek szeme? Ha Hobábra azért volt szükség, hogy “szeme” legyen a népnek az ismeretlen utón, vájjon Isten nem olyan-e nekünk, mint Hobáb a népnek? ARANYIGE. “Jer el velünk és jól teszünk veled.” (Numbers or Numeri) 10. rész 29. vers. A SZERETET MESÉSKÖNYVE. Valószinleg sokat hallottatok már Jacob Grimmről, a nagy német mesemondóról, aki gyönyörű történeteivel annyi kellemes órát szerzett a gyermekeknek. Németország egyik városkájában, Hannauban született 147 évvel ezelőtt és innen került Berlinbe, ahol egyetemi tanár lett. Egyszerűen Grimm apónak nevezték őt azok a gyerekek, akiket hetenként egyszer házába gyűjtött, hogy elmesélje nekik legújabb történeteit. Volt Grimm apónak a sok gyermek között egy kitüntetett kedvence, akit annyira szeretett, hogy házába fogadta, magával vitte sétáira, kirándulásaira, mindenhová és csak arra az időre vált meg tőle, amig az egyetemen volt elfoglalva. Ezt a kis fiút Hansinak hivták és Grimm apó legjobb barátja volt. De Hansi meg is érdemelte ezt a nagy szere- tetet. Bámulatos megfigyelő képességű, elragadóan éleseszü gyermek volt, akinek a világon semmi sem kerülte el a figyelmét. Grimm apó legelőször mindig Hansinak mondta el legújabb meséit és ha a fiúnak tetszett a történet, akkor ő is biztos volt abban, hogy a mese minden gyereknek tetszeni fog, ha pedig Hansinak nem tetszett a mese, akkor már a többieknek sem mesélte el. Egy napon a kis Hansi, mig Grimm apó a városban dolga után járt, elszökött hazulról. Összegyűjtötte barátait és kiment velük a város mellett levő gyönyörű, óriási parkba. Ott félkörbe állította őket és nagyszerű beszédet intézett hozzájuk. — Fiuk, — mondotta Hansi, — emlékezzetek arra, hogy hány délutánt töltöttünk el Grimm apónál és egyik délután szebb volt, mint a másik. Ugy-e, mennyi szép, érdekes és tanulságos történetet mondott el nekünk Grimm apó a madarakról, a virágokról, távoli vidékekről és az életről. Ti is tudjátok, hogy milyen boldog volt, ha látta, hogy tetszenek nekünk a meséi. Hát ide hallgassatok. Grimm apónak tiz nap múlva lesz a születésnapja. Én úgy érzem, hogy olyan ajándékkal kell őt meglepnünk, aminek a legjobban megörül. Fogjunk össze, gyerekek. Én harmincnál több gyönyörű meséjét tudom kívülről. Elmondom nektek ezeket a meséket és felosztjuk egymás között őket. Minden gyerek Írjon le egy mesét, rendesen és tisztán s ha készen leszünk, akkor szépen bekötjük egy díszes albumba az egészet. Ezt a meséskönyvet adjuk át Grimm apónak születése napján. így is történt. A kis gyereksereg ettől a naptól kezdve minden délután a ligetben találkozott. A fiuk körülfogták Hansit, aki szépen, sorjában mondta el azokat a meséket, amelyeket Grimm apó hosszú téli délutánokon mesélt el neki. A fiuk áhitatosam hallgatták Hansi szavait, édes gyermekszemük boldog tűzben égett és mikor Hansi befejezett egy mesét, akkor az éppen soron következő szépen, vigyázva, kedves gyerekes írással leirta azt. Nyolc nap alatt készült el ez a meséskönyv, amelyhez hasonlót még azóta nem Írtak. A gyermeki szeretet, ragaszkodás és hála diszalbumát csináltatta meg Hansi szorgalmas kis barátaival. És mikor felvirradt a nagy nap, Grimm apó születésnapja, boldog izgalomtól sugárzó arccal jöttek el a fiuk Grimm apóhoz, aki természetesen nem is sejtette, hogy milyen gyönyörű meglepetést és születésnapi ajándékot szántak neki hűséges barátai. A szokott módon maga köré ültette őket, hogy elmondja nekik legújabb meséit, de mikor hozzá akart kezdeni az előadáshoz, Hansi félbeszakította öt ezekkel a szavakkal:
