Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-08-27 / 35. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AZ IDŐK JELEL AZ OLIMPIAI FÁKLYA a vasárnapi alkonyaiban kialudt a Csendes óceán partján. Két hétig éjjel-nappal égett a los angelesi stádium peristiljén, mintegy mutatva az utat a világ legnagyobb atlétáinak Mekkája felé. A harsonák újra végighasitottak a cement-kolosszus levegőjén, az ágyuszó ismét végigmenydörgött a százezer ember feje fölött, az ezertagu kar kantátája megint a magasba emelte a hallgatóságot éppen úgy, mint az elején a nagy sport-karneválnak, amikor a fáklya lángja először fellobbant. A középső árbóc- csucsról, — fenséges trónjáról, — méltóságteljes lassúsággal alászállt a hímzett selyem olimpiai zászló. A kétezer atléta szétrebbent az olimpiai faluból a világ minden tája, 39 nemzete felé, mint az a száz és százezer galamb, amelyeket az ünnepélyes megnyitáskor szabadon eresztettek a stádium arénáján. Az elhagyott olimpiai falut kiárusították, 38 ezer törülközőjével és ágyhuzatával, edényeivel, bútoraival együtt; egy-két házikó Japánba került emléktárgynak, a többi is eltűnt nyomtalanul. De ottmaradt a stádium, amely százezer ember terhét hordozta két hétig s amelynek eliptikus arénája felett több világrekord-törést hirdettek ki a hangszóróval, mint bárhol és bármikor. A dekorált hősök után a százezer néző is hazatért és most a stádium a régi Görögország és Róma kolisszeumainak csendes elhagyatottsá- gában és méltóságteljes nyugalmában áll. Los Angeles tizmillió dolláros vállalkozása páratlanul áll erkölcsi sikereiben is, amelyekkel bevonul a sporttörténelembe a most lezajlott tizedik modern olimpiád megrendezése utján. * * * A MAGYAR ZÁSZLÓ lebbenését feszülten figyeltük minden nap. Csak a hadijelentéseket lestük valamikor ilyen izgatottan a reggeli és esti lapokban. Ott lengett a falu bejáratában, meghajtották a stádiumba bevonuláskor a játékokat ünnepélyesen megnyitó alelnöke előtt az Egyesült Államoknak, és mindenekfelett láttuk felfutni a győzelmet jelentő olimpiai árbocra. Nem is egyszer, de tizenkétszer! Hat világbajnokságot, két második és négy harmadik helyet jelentettek ezek a diadalmas zászlófelfutások. Magyarország az olimpiai listán a 39 nemzet sorában a kilencedik helyre került. Csak nyolc nagy nemzet előzte meg, a többi mind mögötte maradt. Soha ilyen eredményt nem értek el magyar olimpikonok. Hatszor állott fel a stádium embertömege, hogy vigyázz állásban hallgassa végig a magyar himnuszt, — ott a Csendes óceán partján. Milliók olvasták a lapokban a headline-t: “Water polo title goes to Hungary.” Milliók hallották a rádión a magyar “unbeaten seven,” meg a magyar kardvivó, a magyar tornász, a magyar ökölvivó, a magyar képességek világbajnokságának kihirdetését. A Duna mentéről egy széjjeltépett ország fiainak ideröpült neveit betűzték az egész világon. Tisztesség adas- sék érte derék fiainknak, akik pár nap alatt többet tettek hazájukért, mint egy pár tucat országgyűlési képviselő egész életén keresztül. * * * EGYÉB MARADANDÓ ÉRTÉKEI is vannak azonban az elmúlt olimpiádnak számunkra. Az egész egy kolosszális modern példázat, amelyből nagy tanulságokat meríthetünk egyházon belül és kívül. Jézus példázatai mind az életből, — a földműves, pásztor, iparos, kereskedő, katona, háztartásvezető és mások életéből vannak véve. Ezek mellé állít Pál apostol egy újat, a görögországi sportjátékokat. Legalább tizenkétszer használja fel ezeket illusztrálására magasabb életbevágó igazságoknak. Ez azért meglepő, mert amint járja a görög-római világot, észre se akarja venni annak városaiban a nagyszerű épületeket, s egyéb művészi alkotásokat. Nem azért, mert nem volt érzéke azok meglátására. Ott állott a még romjaiban is csodálatos Parthenon tövében, amikor az még Athén főbüszkeségeként, teljes épségében tündökölt, és egy szóval nem tesz rá utalást, nem használja föl illusztrációnak az athénei polgárok előtt tartott beszédében. Miért? Mert mindezek a bámulatos alkotások elválaszthatlanul össze voltak kapcsolódva a pogány istenekkel és a pogány világnézet megbiivölő képviselőinek tekintette azokat az uj világnézet apostola. Az ősi játékok bűvöletének azonban — úgy látszik — nem tudott ellentállni és újra meg újra visszatér azokhoz Írásaiban is. Ki nem emlékezik arra a tipikus fejezetre az első korinthusi levélben: “Akik a verseny- pályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat. Úgy fussatok, hogy elvegyétek . . . Azok, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant...” Takaró Géza. (Jövő számban folytatjuk.) EGY NAGY GÉNIUSZ SEM— — Találta az életet könnyűnek. — Élt lelki s testi küzdelem nélkül. — Látszott teljesen nyugodt lelkűnek. — Váltotta meg a világot szenvedés nélkül. — Élte túl önmagában való hitének elvesztését. — Lett lángésszé azáltal, hogy dacolt az élet tényeivel. — Élvezte valaha is korának teljes bizalmát. Nagy Ferenc.
