Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-08-27 / 35. szám
McKeesport, pa., 1932. augusztus 27. No. 35. SZÁM. Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the .Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th of January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. telepítsük át az aggmenházat. Dr. Nánássy Lajos árvaatya jelentette lapuinkban, hogy a Missouri Pacific Railroad jóvoltából ötszáz aker föld áll, ha úgy tetszik, a Református Egyesület rendelkezésére avégett, hogy ott aggmenházat állítson fel. Élőszóval elmondotta azt is, hogy a földek elsőrendüek, zöldség, búza és kapásnövények termelésére alkalmasak. Első pillanatra olyannak tűnik föl ez az ajánlat, mint ámivel nem érdemes foglalkozni. Hogyan, mondhatnák némelyek, hogyan kezdhessen hozzá a Református Egyesület egy másik intézmény létesítéséhez éppen most, amikor a meglevő ligonieri intézménye is oly irtózatos teherrel nehezedik rá? De éppen ez, ligonieri Árvaházunk mehéz helyzete, vájjon nem éppen ez indokolná-e meg, hogy Egyesületünk foglalkozzon ezzel a louisianai ajánlattal? Vájjon nem volna-e jó egy ötszáz holdas földbirtokkal egyfelől kiterjeszteni az Aggmenház működési körét, másfelől pedig segítségére menni az Árvaháznak? Az kétségtelen, hogy egy megművelt, jól gondozott és vezetett gazdaságnak jövedelme van. Igaz, hogy most a mezőgazdaság is válságos helyzetben él, de az is bizonyos, hogy a mezőgazdaság lesz az, mely elsősorban fogja kiheverni a válságot. Elgondolásunk az, hogy Ligonierban a gazdálkodást csupán az elkerülhetetlen s közvetlenül szükséges tejtermelésre és jószágtenyésztésre kellene korlátozni. Eladva mostani birtokának mintegy háromnegyed részét, ennek árából fölszerelhetné a louisianai birtokot. Nemcsak, hanem lakóházakat és gazdasági épületeket is emelhetne, ha talán kezdetben nem is olyan modern alkotásokat, mint amilyenekhez hozzá vagyunk szokva, s az igy fölszerelt birtokra át kellene telepítenie az Aggmenházat. -.r * Aggmenházunk mostani lakói között is vannak olyanok, akik munkaképesek és el is végzik a rájuk bizott munkát. Valószínű azonban, hogy egy nagyobb birtok megmunkálását nem lehetne egészen tőlük várni. De mennyi és mennyi olyan munkabíró, erős, egészséges ember van Amerikában, akik életüknek delén, vagy még alig hajlott szakában munkanélkül vannak s akiknek még csak kilátásuk, még csak reményük sincs ahhoz, hogy valaha is munkához jussanak! Mennyi és mennyi olyan ember, akik boldogok volnának, ha lenne egy talpalattnyi hely, hol élelmükért és ruházatukért, ha csak egy csekély fizetésért is munkálkodhatnának s eltölthetnék életük hátralevő idejét! Nem lehet, nem szabad itt érzékenykedni! Nem mondhatná azt senki sem jogosan, hogy ilyenformán az Egyesület kiuzsorázná az emberek munkaerejét. E munkaerő ellenében az Egyesület azt adná ezeknek a testvéreknek, amit egyébként aligha találnának meg Amerikában: nyugodt, csöndes és biztos életlehetőséget. Uzsorával már csak azért sem vádolhatná senki sem, mert hiszen e munkaerőnek hasznát nem a maga javára, hanem az árvák javára fordítaná. Az öregek igy jönnének segítségére a kicsinyeknek, — az Aggmenház az Árvaháznak. Egy ötszáz holdas, berendezett, fölszerelt birtok Amerikában is igen nagy ur s az Egyesületnek csak a kezét kell kinyújtania, hogy ezt a nagy urat szolgálatába állítsa. A SOKGOMBU MELLÉNY. Egy öreg lelkész egyszer azt akarta tudtára adni növendékeinek, hogy mily fontos már az életük kezdetén az Úrral járni s mily sok bajt okoz, ha már az elején elhibázzák életüket. Hogy világosabb legyen a magyarázat, sok-sok gombra gombolódó mellényét kigombolta, azután egy kis növendékét odaintve, megparancsolta neki, hogy gombolja be ismét, alulról kezdve. Előzőleg ő már a legalsó gombot begombolta, de készakarva nem a megfelelő gomblyukba. A kisleány ezt nem véve észre, végiggombolta a mellényt, természetesen minden gombot eltévesztve. Csak a végén jött rá a tévedésre, amikor is világos lett előtte és a többi gyerek előtt is, hogy mily fontos a helyes; kezdet.
