Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-08-20 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 HOGY VOLNA JOBB? (Folytatás a 3. oldalról) Mikor előadom néki jövetelem okát, csak úgy foghegyről dobja oda a szót: “Minek? Én bizony nem megyek, elég volt már eddig, menjen már más.” Feltűnt e nem várt nyegle viselkedés. Faggatni kezdem, hogy mi a baj? Nagynehezen, de mégis kirukkol. “Hát tetszik tudni, úgy áll a dolog, hogy tiszteletes úrral nem érdemes még látogatóba se menni.” Elsápadva kérdem: “Miért?’ “Hát azért,” volt a válasz, “mert a tiszteletes ur nem iszik, hát már most bennünket sem kínálnak.” Próbálom magyarázni, hogy józanon és hosszas előzetes tanulás, olvasás és gyakorlat után is menynyire nehéz egy lelkésznek, egy lelkiismeretes presbiternek a maga feladatát elvégezni, hát még mámoros fővel mennyivel nehezebb ez? Himelt- hámolt, kötelességét elhanyagolta. Letelt a pres- biterségének az ideje, nem lett újra megválasztva. Lassan elmaradt a templomtól is. Ha találkoztam vele, köszöntöttem; ha alkalom volt rá, szóltam mellette itt is, ott is egy-egy jó szót. A minap megkeresett és nagy sajnálkozás között előadta, hogy mennyire igazságom volt és hogy mennyire sajnálja ö cselekedetét. Néha nehéz meghatározni, hogy hogyan is volna hát jobb, vagy mit is csináljunk? Mindenkinek nem lehet mindig a kedvére tenni. De ha Istennek dicsőségére és a gyülekezet javára akarunk munkálkodni, úgy nemcsak a lelkésznek, de kell, hogy a presbiterek, nőegylet, ifjúsági kör és a vasárnapi iskola tanitói is végezzenek személyes látogatásokat a gyülekezet körében. Kell, hogy személyes látogatásukkal is serkentsék a gyülekezet tagjait. Jézus nemcsak maga munkálkodott, de kiküldte a maga tizenkét tanítványát, sőt még ezzel sem volt megelégedve, kiküldött a választottak közül még hetvenet. Mondd csak, kedves testvérem, kész vagy-e te is egy lenni a hetven közül, kik kimentek és biztatták, lelkesítették a népet, kik szerteszéjjel járva, jót tettek? Vájjon csak a jegyzőkönyv mutatja, hogy te elöljáró, presbiter vagy? Vagy a te életed, a te cselekedeted is bizonyságot tesz melletted arról, hogy téged nem hiába választottak meg. Hü sáfára vagy egyházadnak, őszinte munkatársa lelkészednek ! Szabó András. — Nem mindig célszerű megadni valamit, ha nem kérik, már csak azért sem, mert akkor kevésre becsülik az adományt. De ha valaminek a hiányát érezzük s az megadatik nékünk, értéke szerint meg is becsüljük s aszerint élünk is vele. (Bunyan.) LELKÉSZEGYESÜLET. A LELKÉSZEGYESÜLET LEGÉRTÉKESEBB GYŰLÉSE. Augusztus 9-10-11. napjain tartotta évi közgyűlését az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület, amelyet úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból nyugodt lélekkel mondhatunk a legértékesebbnek az összes eddigi gyűlések között. Értékessé tették ezt az ott elhangzott előadások s gyakorlati szempontból azok a vitatások és megállapodások, amelyekre az évi gyűlés jutott. Augusztus 9-én este Istentisztelettel kezdődött a gyűlés a lackawannai egyház templomában. Istennek igéjét Csontos Béla loraini lelkész hirdette, Lukács evangéliumának X. rész 38-42. versei alapján, mig az Istentisztelet többi részeit Boros Jenő, Kovács Andor, Kruchio Antal és Bőtty János lelkészek végezték. Augusztus 10'én reggel vette kezdetét a tulaj- donképeni gyűlés, melyen résztvettek a következő lelkészek: Újlaki Ferenc, Dókus Gábor, Melegh Gyula, Csontos Béla, Vargha Lajos, Laky Zsig- mond, Dr. Tóth Sándor, Tóth Mihály, Tóth Tibor, Kalabányi István, Bodor Dániel, Boros Jenő, Vas- váry Ödön, Dr. Herczegh József, Hady Albert, Balogh E. István, Hunyadi László, Novák Lajos, Draskóczy István, Dókus Gábor, Bőtty János, Urbán Endre, Szeghy B. János, Bernáth Árpád, Kruchio Antal, Kovács Andor, Szathmáry Gyula, Papp Károly, Dr. Nánássy Lajos, Nagy Ferenc, Kovács Ferenc lelkészek, Rásky József hittanhall' gató, összesen tehát 32-en. A lelkészi karnak teljesen kielégítő, a mai nehéz időkben szinte várakozáson felüli képviselete ez, különösen ha arra gondolunk, hogy még további hat lelkész és pedig Azary János, Takaró Géza, Dienes Barna, Szabó András, Dr. Várady Arthur és Szathmáry Bertalan külön is kimentették magukat. * * * Az előadások sorozatát Dr. Nánássy Lajos árvaatya kezdette meg, aki az urvacsorai rendtartásról tartott rendkívül értékes és figyelemreméltó előadást. A rendes Istentiszteletek helyes és egységes sorrendjével már a múlt évben foglalkozott a Lelkészegyesület. Most az előadás nyomán az urvacsorai sorrend képezte beható vita tárgyát, anélkül azonban, hogy ezúttal végleges megállapodásra jutott volna a közgyűlés. Egy szempont domborodott ki csupán határozott formában, nevezetesen az, hogy a liturgia kötött szövegét helytelenítette a gyűlés.
