Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-08-20 / 34. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Vasváry Ödön lelkész “Nehémiás könyvének homilétikai lehetőségei” címen tartott nagyon szellemes, lebilincselő előadást, amely szintén beható vita és hozzászólások anyagát képezte. Különösen reánk vonatkoztatva nyújt Nehémiás könyve szinte kimeríthetetlen anyagot s egészen bizonyos, hogy a jelenvolt lelkészek mindegyike sok uj és értékes gondolattal lett gazdagabb. Dr. Tóth Sándor “A keresztyénség és a világválság” cim alatt nyújtott valóságos világprog- rammot, amely a maga egyes vonatkozásaiban egészen uj és eredeti elgondolásokat tárt föl a hallgatók előtt. Több mint egy egész évi tanulmányozás és mérlegelés eredménye volt ez, amely különösen a “haza” fogalmának átértékelésén épült föl azzal a célzattal, hogy az egymástól mesterséges utón elszakított, de egymáshoz tartozó népek minden körülmények között élhessék a maguk nemzeti, szociális, kulturális, tudományos, művészeti, gazdasági, kereskedelmi s mindenekfe- lett lelki életüket. Az igazi keresztyénségnek kell áthatnia mindent, ha azt akarjuk, hogy a mostani nyomorúság alól egyszer s mindenkorra megszabaduljon az embervilág. Az egyes előadásokat a Lelkészegyesület sok- szorosittatja s a tagoknak megküldi. * * * A mindennapi élet gyakorlati kérdéseinek köréből Molnár István egyesületi titkár beszélt a Református Egyesületről. Úgy az előadás, mint a hozzászólások is csak megerősítettek mindenkit abban, hogy egyházi és egyesületi életünknek a lehető legszorosabb viszonyban kell állnia egymással s hogy a lelkészeknek egyenesen hivatásos feladatuk az, hogy az Egyesületet minden erejükkel támogassuk. Kovács Ferenc hamiltoni lelkész felszólalása nyomán figyelmébe ajánlotta a közgyűlés a titkárnak azt, hogy igyekezzenek az Egyesület működését Canadára is kiterjeszteni. Melegh Gyula lelkész azokat az összeütközéseket ismertette, amelyeknek központjába Lelkészegyesületünk elnöke s az előadó kerültek. A közgyűlés osztatlan bizalmát fejezte ki mindkét tisztviselővel szemben s főleg a Magyar-Molnár üggyel kapcsolatban az egész tisztikar s ez akcióban részt- vett bizottsági tagokkal szemben. Tóth Mihály lelkész a református lapok egyesítéséről tartott előadást, amely gondolatot tudvalévőén a Református Egyesület Vezértestülete vetett föl. A tervet a közgyűlés örömmel fogadta nemcsak gazdasági okok miatt, hanem főleg azért, mert annak keresztülvitele igen hathatós eszközzé válhat az amerikai magyar reformátusság békességének szolgálatában. Az előadó és Vasváry Ödön lelkészek kaptak megbízatást arra, hogy az érdekelt felek tényleges találkozását sürgessék s kérjék azt, hogy a Lelkészegyesület nevében a tárgyaláson résztvehessenek. Addig is komoly lélekkel hívja föl és kéri a lelkészeket a REFORMÁTUSOK LAPJA erkölcsi és anyagi támogatására. Balogh István lelkész a független egyház egyes lelkészeivel folytatott s nem hivatalos jellegű ama beszélgetéseket ismertette, amelyeknek célja a békesség megteremetése. A közgyűlés örömmel vette tudomásul e beszélgetések jóakaratu irányát s azoknak sikeres és hivatalos befejezését elsőrangú szükségletnek ismeri el. A maga részéről fölhívja a független egyház lelkészeit, hogy a Lelkészegyesület tagjai közé lépjenek be. E fölhívás közvetítésére Dr. Nánássy Lajost kérte föl. Az említett tárgyakon kívül még több, kisebb fontosságú előterjesztéssel foglalkozott a közgyűlés. * * * A záró határozatok között került sorra a tiszt- ujitás, melynek nyomán elnök lett Újlaki Ferenc, alelnök Dókus Gábor, titkár Tóth Mihály, jegyző Csontos Béla, pénztárnok Vargha Lajos, választmányi tagok Dr. Tóth Sándor, Szabó András, Ur- bán Endre, Kovács Andor, Bodor Dániel és Boros Jenő. A jövő évi közgyűlést augusztus vagy szeptember havában nyugaton fogja megtartani a Lelkészegyesület. MAGYAROK AZ OLIMPIÁSZON. Jóleső örömmel olvassuk a napilapok tudósításából, hogy a magyar kiküldöttek nem vallottak szégyent a népek nagy versenyében. A világnak csak a leghatalmasabb államai kerültek nagyobb pontszámmal a kis Magyarország elé. Úgy érezzük, hogy nekünk, amerikai magyaroknak is részünk van a győzelem kivívásában. Azok a csekély vagy nagyobb összegek, melyeket az amerikai magyarság adott erre a célra, nem mentek rossz helyre. Elgondolkozunk egy kissé a nyert szép eredményen ... Mi lenne, ha egyszer egy világra kiterjedő lelki Olimpiászt rendeznének egymás között a nemzetek. Ha egyszer nem a sportmezőn, hanem az élet hömpölygő áradatában sikra szállanának különböző fajok és népek, hogy bebizonyítsák ke- resztyénségüknek az értékét. Ebben a versenyben az nyerné a nagyobb “pontszámot,” aki jobban tud szeretni, szolgálni és imádkozni. Az Olimpiász dicsőségére vált a magyar névnek és magyar zászlónak. Vájjon milyen győzelemmel kerülne ki a mi népünk, a mi nemzetünk a világ népeinek nagy “lelki Olimpiászáról?” (D. I.)