Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-08-20 / 34. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AZ IDŐK JELEI. SÁRKÁNYT KAPOTT A FIAM. Nem házi készítésűt, elhasznált ujságpapirosból. Valódi “Hi- Flier.” Repülőgép is van ráfestve, — inspiráció céljából . . . Játék, amit már holnap mással cserél föl. Kiváncsi vagyok, eszébe jut-e a játék lázában az a sárkány, amely történelmi nevezetességre tett szert, — a Franklin Benjáminé. Nagy titok pattant ki azzal, a felhők titka. Az, hogy a villám nem más, mint elektromosság. Ennek a nevezetes nyári napnak (1752 junius 10) pontosan a 180-ik évfordulóján, most a nyáron, junius 10-én, egy amerikai tudós már magát a villámot is elő tudta állítani. Pittsfielden, Mass., ezer láb magasan van egy laboratórium. Ennek egy elsötétített termén harminc láb hosszú elektromos szikrát dobott keresztül Dr. Peek. Igaz, hogy ez még csak egy fiókvillám, tizedrésze a természetesnek, amely körülbelül százmillió voltos, de máris nagy dolgokat végzett vele. A szerény, szégyenlős tudós, villámokkal a kezében, egyszerre úgy tűnik fel, mint egy olimpuszi görög isten. * * * A TEREMTÉS TITKAINAK ZÁRAI pattannak fel a villámkalapács ütéseire, — s csaknem olyan könnyen, mint a kiváncsi gyerek előtt játékszerének belső szerkezete, — föltárul a modern ember előtt az anyag szerkezetének valóságos titka, amelyet az atom, ez a legerősebb, nagyítóval se látható piciny része az anyagnak, mint bevehetetlen vár őrzött eleitől fogva. Dr. Peek üvegszobát megtöltött vizzel, rácsapott villámkalapácsával, az üveg porrá lett, a viz pedig eltűnt, illetőleg fölbomlott alkotó részeire, hidrogén és oxigén molekulákra, atomokra vagy ionokra. — Ugyanezeken a napokon odaát a tengeren túl két német tudós az alumíniumot vette ostrom alá villámaival és kapott belőle héliumot, továbbá óriási uj energiát. Még más négy elem atomjait hasították szét alkotó elemeikre. Korszakalkotónak jelentették ki a tudományos világban a két német (Dr. Lange és Dr. Brasch) sikereit, mert csaknem négyszerannyi uj energiát nyertek, mint amit fölhasználtak. Most egy olyan áramfejlesztő építését vették tervbe, amely egy billió(!) volt-ot képes fejleszteni. így aztán elektronoknak olyan mennyisége áll rendelkezésükre, amellyel bármit képesek lesznek széthasítani és valószínűleg elemeket is egymássá átalakítani. A régi alkemisták álma — alacsonyabb rendű fémet arannyá alakítani át — igy válhat valóra, ami megint egy egészen uj helyzetet teremthet a világ gazdasági és politikai életében, nem is szólva a mérhetetlen uj energia-forrásról, amely rendelkezésre fog állani. * * * A VILÁG MÁSIK VÉGÉN pedig nem az anyag mikroszkopikus határokon túl levő parányainak titkait, hanem a csupán teleszkóppal elérhető vagy az által is csak sejtett végtelen nagy dolgokat vizsgálják. Newtonnak csak egy arasznyi távcsöve volt, mégis nagy messzeségbe látott. A Mt. Wilson Observatory-ból 60 és 100 inches szemek merednek az égre olyan műszerekből, amelyek csak több emeletes magasságú épületben voltak elhelyezhetők. Ma már nem csupán csillagokat, hanem egész csillagfelhőket látnak és tanulmányoznak olyan messzeségekben, amelyeket fantáziánkkal nem tudnánk elérni. Szédítő nagyságú rajokban helyezkednek el ezeknek a távoli világoknak csillagai, úgy, mint a Tejutban, amelyben a mi napunk is csak egy középnagyságú égitest a kisebb-nagyobb csillagok milliói között. A legközelebbi ilyen universum-sziget (az Andromeda nebula) is olyan távol van tőlünk, hogy fénye 803,000 évig utazik, amig eléri földünket. Milyen messze lehet az a két csillagfelhő, amelyeket ez évben fedeztek föl (az égi ikrek, a Castor és Pollux irányában) a Mt. Wilson éles szemeivel s amelyekről megállapították, hogy 135 millió fényévre vannak földünktől! (Egy fényév t. i. az a távolság, amelyet a fény egy év alatt befut, másodpercenként 186,000 mértföldet téve meg.) Ma már 91 ilyen csillagrajt ismernek a tudósok, akik újabban azt a szenzációs felfedezést tették, hogy ezek a örökösen örvénylő rajok fokozódó sebességgel távolodnak. Van olyan lusta csillagfelhő, amelyik másodpercenként még csak 175 mértföldet tesz meg, de a távolabbiak már annyira belejöttek a futásba, hogy pl. a fentebbi két uj csillagfelhő tá- volodási sebessége másodpercenként 15,000 mértföld, tehát percenként 900 ezer és óránként 54 millió mértföldet tesz meg ez a két csillagraj. Melyik pilóta képzelete töri meg ezt a rekordot?... * * * “MIKOR LÁTOM EGEIDET,” mondja Dávid a 8-ik zsoltárban. Milyen kicsiny volt az az ég! Ma egy tenyérnyi területen több csillagot lát az ember, mint Dávid egész égboltozata!... “Mikor látam a te ujjaidnak munkáját, a csillagokat: Micsoda az ember, mondom, hogy gondod van reá ... Úrrá tetted őt kezeid munkáin ...” — Az ember nagyobb csoda, mint az atomok vagy mint a csillagvilágok milliói, amelyek nem tudnak saját létezésükről se, az ember pedig speedométerrel kezében vizsgálja azokat. Micsoda az ember? ... Isten gyermeke. Ha tékozlóvá vált királyfi is. T. G.
