Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-08-20 / 34. szám
Vol. Xxxm. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa„ 1932. augusztus 20. No. 34. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. HOGY VOLNA JOBB? PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. Mindegyre több és több az olyan, testvérünk száma, kik e kérdéssel fordulnak hozzám: “Tisz- teletes ur, miért nem lehet azt nálunk bevezetni, hogy az egyház tisztviselői minden hónapban meglátogatnák az egyháztagokat? Hiszen a mostani körülmények között könnyebb volna 25c., 50 centet vagy egy dollárt kifizetni az egyházra, meg az egyháznak is jobb volna a sürü garas, mint a ritka, vagy a bizonytalan 2, 3 vagy 4 dollár.” No meg ezeknek a presbiteri látogatásoknak nem csupán abból kellene állani, hogy összegyűjtjük a havi illetékeket, de abból is, hogy az utunkba akadó vasárnapi iskola és templomkerülő gyermekeket, ifjakat és szülőket hűségesebb templomba- járásra biztassuk. A múlt hét egyik estéjén éppen a boritékrend- szer szerint adakozók adományának beírása közben jött be egyik testvérünk. Megkértük, hogy segítsen a borítékokat kinyitogatni. Szívesen segített. Mikor készen voltunk, még sokáig nézte a már kinyitott borítékokat és a boritékrendszer szerint adakozók névsorát. Végre ezt mondja: ‘‘Hát nem csakugyan buta az ember. Mennyire kifogásoltam én ezt a rendszert és higyjék el, most, hogy közelebbről is látom ennek kezelését, sokkal szebbnek és helyesebbnek meg könnyebbnek látom a boritékrendszer szerinti adakozást. Ha van még a borítékokból, tessék nekünk is adni, tiszteletes ur, a magam és a feleségem részére.” Jól esik hallani ezeket a véleménynyilvánításokat, mert arról tanúskodnak ezek, hogy a mi jó magyar népünk lelkében is bontakozik az igazi presbiter kötelességeinek minél nagyobb mértékben való betöltése és az egyházra való adakozás minél szebb és helyesebb formában való gyakorlása. Vannak azonban, akik még mindig másképen vélekednek, akik azt mondják, hogy hozzám bizony ne jöjjön senki. Nem kell engem biztatni, tudom én, hogy hol a templom, el tudom én oda magam is küldeni a gyermekem, meg el tudok én oda magam is menni, ha éppen akarok. Nézetem szerint a komolyan rendezett gyülekezetben ma már mindenütt arra törekesznek, hogy az egész gyülekezet a boritékrendszer szerint gyakorolja az egyház kiadásaira való adakozását, mert ez a legszebb és mint az én egyháztagom mondta: a leghelyesebb adakozási rendszer. Aztán egy komolyan rendezett gyülekezet kerületekre van osztva. Minden kerület megkapja a maga egy vagy két presbiterét, kik hónapról-hónapra felkeresik az ő kerületükbe tartozó egyháztagokat. Érdeklődnek az egyháztagok helyzete iránt: ha beteg van, komoly bajba jutott van, ha valaki költözött, elment, vagy uj jött, vagy valahol munkaalkalom kínálkozik, hová egyik vagy másik testvért el lehetne helyezni, jelentik a lelkésznek. Közben aztán minden presbiter ügyel arra, hogy az ő kerületében élő egyháztagok necsak névleg legyenek egyháztagok, de eljárjanak azok gyermekei és ifjai de ők maguk is a templomba, Úrvacsorával rendszeresen éljenek, az egyház kiadásainak terheiből ki-ki magára vegye az őt megillető részt. Segíthetnek aztán a presbiterek akár az elmaradt borítékos adomány, akár pedig még a megszokott régi formában adakozók adományát összegyűjteni. Ezt a munkát minden jóravaló, tisztalelkü presbiternek becsületbeli kötelessége elvégezni. Egyik egyháztagomtól hallottam éppen e héten, mikor egyik nehezebb probléma megoldásánál ő is jelen volt. “Hej, tiszteletes ur, odahaza köny- nyebb papnak lenni.” “Igaz,” volt a válaszom, “de egyháztagnak és presbiternek is.” “Hát már ez is igaz,” feleli helybenhagyólag. Van egy kedves és egyébként igen áldott jó lelkű egyháztagunk. Valamikor volt még presbiter is. Egy alkalommal elmegyek hozzá, hogy meglátogatjuk a kerületébe tartozó egyháztagokat. (Folytatása a 9. oldalon)
