Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-08-06 / 32. szám
8 A.MERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Thereupon, the Recreation Committee adjourns; I put aside the robe of the fortune teller and say, “Will see you next August 10, 11 and 12.” William (Bill) Sari. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. MIT BESZÉL A BUZAVETÉS? Éppen akkor érkeztünk Varga Béla testvérünk farmájára, mikor az aratógépet már megakasztotta egy nagy búzatáblának. Egy darabig csak oldalról néztükt hogy mint megy körül a tractorral vontatott aratógép és mint hajtja annak motollája kés alá a búzát; aztán miként köti azt kévébe és teszi le a már kévébe kötött életet, mit a két János bácsi szépen fölemelt és csomókba gyűjtött össze. A harmadik fordulónál beálltunk mi is kéve- szedőnek. Amint megindulunk a kévéket szedegetve, egyszer csak azon vesszük magunkat észre, hogy a búza beszélgetni kezd. Azt mondja, hogy a városi emberek sokszor lenézik és megszólják a szántóvető embert. Pedig Isten után majdcsak a szántóvető embernek tartozik mindenki a legtöbb hálával. Hiába van jó fizetésetek mint papnak, tanítónak, ügyvédnek, orvosnak, kereskedőnek, hivatalnoknak, gyári munkásnak vagy bányásznak, ha a szántóvető nem vet és nem arat. Ha élelmet, ruházatot nem vehetsz, mit használ a pénz? Azért kellene, hogy legalább most, mikor a szó szoros értelmében égető munka folyik a szabad természet ölén, hálával az ő szivében gondoljon minden komoly gondolkozásu ember a szántóvetők seregére. Az emberek örülnek, mikor mint zöld fü elborítom a száraz mezőt. Örülnek, mikor mint tenger hullámzók; örülnek, mikor érni kezdek és a nap visszavetett fényében úgy nézek ki, mint egy ezüst tenger; örülnek, mikor táplálékul az asztalra kerülök. Óh, de míg idáig eljutok, menynyi és mennyi gyötrelmen kell átesnem. Most a szárazság, később a fagy, majd a jég akar elpusztítani, aztán a szél tör ellenem, úgy megforgat, mintha gyökerestől akarna kitépni. Én, a kicsi, erőtlen, gyönge buzavetés küzdők, harcolok, hogy célom elérjem és nézd az embert, ezt az erős, okos embert, a teremtés koronáját, hogy zúgolódik, milyen hamar kétségbe esik, ha küzdeni kell a bajokkal, hogy káromkodik, szidja Teremtőjét, ha célját nehezebben, több küzdelemmel érheti el, mint azt gondolta. Nézzétek csak ott a kerités mellett vagy a nagy fa árnyékában azt az egy-két szál búzát. Erősebbek, kövérebbek, mint mi vagyunk, de nincs gyümölcsük. Jött a vihar, mely addig forgatta őket jobbra-balra, mig egyszer csak kettétörte őket, mert nem volt kire hajolniok. Mi kisebbek és gyöngébbek vagyunk, de összetartunk, együtt vagyunk és ha jön a vihar, összeborulunk, megvéd- jük egymást. Ti, emberek, sem állhattok meg egymagatokban, bármilyen erősnek lássatok is lenni, de ha összefogtok, bármilyen kicsik és gyöngék vagytok is, erősek lesztek és a legnagyobb viharral is képesek lesztek dacolni. Aztán nézzétek csak a még le nem vágott buzavetést, milyen alázatosan hajtja meg fejét, pedig nézzétek csak meg közelebbről és látni fogjátok, hogy mindeniknek egészséges buzaszemmel, gyümölccsel van teli a feje. Azonban olyat is láthatni, mely büszkén és magasan emelkedik ki a többi közül, ha azonban közelebbről megvizsgáljátok, tapasztalni fogjátok, hogy ennek gyümölcse fonnyadt, vagy teljesen üres a feje. A nagyhangú, lármás emberek sokszor kiemelkednek az emberek között, de nem az ő nagy tudásuk, vagy cselekedeteik jó gyümölcsének eredménye folytán. Azért “alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” A nap erősen süt, a veríték szakad rólunk, mikor összetalálkozunk a két János bácsival, kik jóakaratulag állapítják meg, hogy: “Nem maguknak való munka ez, tiszteletes ur, kifárasztja ez az embert.” Igazuk lehet, de mint láthatják, ez a munka is nemes és igen tanulságos mindnyájunkra nézve. Alpha, N. J. Szabó András. MÁR LÁTSZIK AZ EREDMÉNY. Megírtuk, hogy a nilesi egyház nem erőszakolja a tagsági dijak befizetését, hanem ehelyett úgy határozott, hogy a presbiterek állandóan látogassák az egyháztagokat s testvéri kötelék ápolása mellett igy adjanak módot és alkalmat nekik az egészen kicsiny összegű adakozásra is. Most örömmel jelentjük, hogy az egyház legelső tudósítása is kedvező eredményről számol be. A presbiterek látogatása nemcsak a testvéri össze- tartozandóság érzetét emelte, hanem anyagilag is 20 dollárt nyújtott az egyház javára. A nilesi egyház kicsiny gyülekezet és húsz dollár nem valami nagy pénz. De az a húsz dollár nem fog magában maradni és azok a húsz dol- lárocskák a nilesi egyházat keresztül fogják segíteni a válságon és pénzértéküknél sokkal erősebbekké fogja őket tenni lelkiekben. És végre is, az egyház legbiztosabb alapja a szív, a lélek: Jézus.
