Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-08-06 / 32. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AZ IDŐK JELEI. FATHER COX ritka karriért csinált. Még itt a szenzációk világában is meglepő. A legrégibb, de legkisebb pittsburghi katholikus templomból már a Fehér Ház felé kacsintgat. Hívei szinte biztosra veszik, hogy az eddig páratlan románc, “From log cabin to White House,” megismétlődik. Egy millió embert vár a mosolygó ír páter augusz­tus 17-re St. Louisba, ahol a U. S. A. elnökévé nominálják. Akár kap kedvezményes vasúti je­gyeket, akár nem, olyan népáradat özönlésének lehet a tanúja ez a nemzet, amely mellett talán minden eddigi politikai konvenció eltörpül. Van­nak, akik egy uj Richelieu-t, Mazarini-t, vagy egy Wolsey-t látnak már benne. Ha sikert érne el vállalkozása és az övé lenne az érdeme e válságos idők áthidalásának, oda is jutna a történelem nagy katholikus papjainak pantheonjába.... * * * MI A TITKA ennek a tüneményes pályának, amely kilenc évvel ezelőtt egy kis plébánián kez­dődött? Ma se tartozik hozzá több, mint 18 csa­lád, mégis minden vasárnap többször is megtelik temploma, és ötször hétköznap este is. Másik szó­széke a rádió, amelyen havonként legalább száz­szor beszél. Harmadik az a Hearts-lap, amelyben minden nap egy hasáb felett az ő arcképe moso­lyog. Hogy jutott országos jelentőségre ez a pap, akinek vonatfüsttől körülvett temploma a szegény­ség tanyái között áll? Úgy, hogy észrevette azo­kat, akik között él. Szociális érzéke, társadalmi felelőssége fölébredt. * * * A KÉKINGESEK fogják csinálni az igazi “big parade”-t, ha egyszer megmozdulnak. A pitts­burghi füstös St. Patrick’s Church ir plébánosának egyszerű reverendája nagyobb sereget mozgósít­hat, mint a new yorki St. Patrick’s Cathedral kar­dinálisának bíbora. Mert a kékingesek seregében nem az az elv érvényesül, mint az olasz Mussolini fekete-ingesei, vagy a német Hitler barna-ingesei között. Cox páter amerikai ditaturát akar: az ő kék-ingeseit akarja uralomra segíteni. Igazi de­mokráciát akar. Jelvénye szimbolikus jelentőségű: favágó fiatalember és vállán vizeskorsót vivő fiatal mö. Egészen más gondolatokat ébreszt, mint az otthoni magyarban az a bizonyos püffedő izmu vörös ember a lesújtani készülő ormótlan kalapá­csával. Mikor a páter a 25,000 embert a múlt ja­nuárban Washingtonba vezette, első dolga volt a Capitol lépcsőin “to pledge allegiance to the flag.” Bankárrá a U. S. kolosszális vagyona felett az ipart, kereskedelmet, politikát irányitó néhány oli­garcha helyett egyet akar tenni, azt, akinek kizáró­lagos joga a pénz kibocsátása is: az Egyesült Ál­lamokat. Első ténykedéséül 5 billió dollárnak köz­munkák megindítására való kibocsátását kéri ettől a bankártól, hogy a kificamodott gazdasági rend mielőbb helyreállítható legyen ebben az országban, ahol gazdagon termő földek, rakott boltok, arany- rudakkal tömött páncélszekrények dacára az el­szegényedés, nélkülözés, éhezés és hajléktalanság nyomorúsága folyton növekedni látszik és 12 millió férfi és nő hiába ajánlja tennivágyó agyát és iz­mait. * * * KITŐL ÖRÖKÖLTE Cox atya azokat az erő­ket, amelyekkel máris sokkal magasabbra és messzebb jutott, mint azon a repülőgépen,, amely a múltkor Washingtonba vitte, hogy a “bonus” menetelők szószólója legyen? Mert kétségtelen, hogy rendkívüli erőkkel rendelkezik. Nem hiszünk ugyan abban, hogy az ő elgondolása szerinti “nép­uralom” az egyetlen megoldása a ma vajúdó prob­lémáinak. Sokkal komplikáltabb az ügy és sokkal mélyebben fekvő okai vannak a bajoknak, minthogy azokon a kékinges sereg győzelmeskedni tudhatna. Előfordult ugyan már, hogy a sok szűrben és ködmenben járó nép kormányzását kivették a ke­vés kaputos és dolmányos ember kezéből, de csak egyszer és akkor is csak — Jókai-novellában, ahol a ködmenes magisztrátus kulacs borral kettévágta a gordiusi csomót. Cox páterék esetében a kulacs bor is hiányzik... Van azonban erősebb “spirit”-je annak, aki “munkanélküli” tikettel akar futni a novemberi elnökválasztáson, s aki másfélév óta több mint egymillió adag ételt szolgált fel templo­ma basementjében munkanélküli éhes embereknek. Kitartást örökölt ir fajától, fanatizmust katholikus anyjától és egészséges felebaráti szeretetet protes­táns atyján keresztül (aki methodista pap volt) attól, aki a kevésből is meg tudott vendégelni öt­ezer éhes embert. * * * MIKOR JÉZUS KÖRÜLJÁRTA a városokat mind, és a falvakat, s mikor látta a sokaságot a maga valóságában, “könyörületességre indult raj­tok, — írja Máté, — mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Ak­kor mondá az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de kevés a munkás. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” Ez a fejezet vége. A következő pedig igy kezdő­dik mindjárt: “És előszólitván tizenkét tanítvá­nyát...” Tehát .nem lehetett a dolgot elintézni egy szószéki imádsággal. Ki kellett menniök egytől-egyig az elveszett juhokhoz, tanítani, tisz­titó és gyógyító munkát végezni. Ingyen adni, amit ingyen vettek ... T. G.

Next

/
Thumbnails
Contents