Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-07-16 / 29. szám

8 \MERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA HALOTTAINK. SCHOEDLE ÁDÁM GYULA Mikor a magyarországi ref. egyház egyetemes konventje megszervezte az amerikai egyházmegyét, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fenható- sága alá tartozó vagy szervezendő egyházközsé­gekbe csak Magyarországon végzett s az amerikai munkára speciálisan képesített lelkészeket fog ki­küldeni. Ezzel a határozattal váltotta ki az Egyetemes Konvent a presbyteriánus egyháznak azt az elha­tározását, hogy a mind nagyobb mértékben felka­rolt magyar munkának elvégzésére saját maga ké­pez lelkészeket, vezetőket. így indult meg a ma­gyar ifjak tanítása Bloomfielden, s később Alle- ghenyben a Western Theological Seminárium- ban is. Schoedle Ádám, aki 1903-ban jött Amerikába, ebben az időben Hámory Gusztáv youngstowni bankházában dolgozott. Ez a munka nem elégít­hette ki az ő lelkét, aki sok tekintetben valóban géniusz volt. Én még ebben az időben ismertem meg. Boldog családi körben, ahol a feleség is, a sógorasszony is költői lélek volt: olyan jó volt a mi küzdelmes életünkben megpihenni, hallgatni a házigazda csodálatosan szép, művészi zongorajáté­kát, gyönyörködni azokban a szép költeményekben, amelyek közül a gyöngyszemeket lapunk régi év­folyamaiban közöltem le. Schoedle Ádám Bassó Bélának a közbenjárá­sára Alleghenybe ment. Mikor Dömény Zoltán Farrelből Detroitba költözött, a Sharon környéki magyarság lelki gondozásával bízatott meg, mint a Western Theological Seminary tanulója. Itt a hároméves tanfolyamot elvégezvén, 1907 május 12-én a Shenango Presbytery által mint a sharoni egyháznak a lelkésze felszenteltetett. Sharonból 1908 április 1-én távozott el s mint Hankó M. Gyula segédlelkésze, résztvett a Reformátusok Lapja szerkesztésében, aztán a lackawannai egy­ház megszervezésében, ahol templomot építtetett, majd Philadelphiában végzett hasznos szolgálato­kat, szilárd alapokra helyezvén a presbyteriánus egyháznak azt a munkáját, amely nagyon sok va­júdáson ment keresztül. Alatta szerezte meg ez az egyház a Franklin streeti szép templomot és lel­készlakást. Közben azonban a családban békétlenség, sza­kadás támadt. A lelke, ha össze nem tört is, na­gyon sokat szenvedhetett s ilyen lélekkel az egy­házi téren nem lehetvén munkálkodni, sok minden munkával próbálkozott; majd ujranősülvén, lelké­nek a nyugalma is helyreállott s újra belépett a mi küzdelmes egyházi életünkbe s egy ideig mint a new brunswicki Somerset streeti egyháznak a pap­ja, ő volt a magyarok között az episzkopális moz­galomnak a feje, lévén az egyházmegyei szervezet­nek az esperese. Ennek a mozgalomnak a bukása után teljesen visszavonult az egyházi munkától s csendes elvo­nultságban töltötte életét Philadelphiában s örven­dezett mostoha gyermekeinek előhaladásán és az adta meg neki a kivánt nyugalmat, hogy ez a csa­ládja mem hagyta el haláláig, ami néhány héttel ezelőtt, 58 éves korában szólította az Ur elébe. Nótás, vig kedély, szellemesen sziporkázó el­me, bohém lélek, aki a magára erőszakolt lelkészi pályának a korlátáit sokszor nem bírta hordani. Dalolni akart — és sokszor sírnia kellett. Magasra óhajtott szárnyalni s földre húzták a lelkét a ki­csinyes emberi torzsalkodások, amelyeket szellemes karcolatokban örökített meg. Rajzolni, festeni épen úgy tudott, mint zongorázni. De bármennyire ismerte is a zenét: az ember-lélek húrjain sokszor nem találta el az igaz hangot. Azok a falsch-han- gok, amelyeket igy megérintett: a bukását okoz­ták, mert az olyan finom zenei léleknek, aminő az övé volt, egyetlen éltető eleme van: az összhang. Most megtalálta ezt az összhangot. Vajha azok, akik ismertük — a sírjánál ennek az összhangnak a megtalálását s átélését tűznénk ki életünk egyik legnagyobb, legszentebb felada­tának, mert ez egymásnak a megbecsülése. Kalassay Sándor. KOMOLY KÉRELEM AZ OLVASÓKHOZ. Bármennyire nincsen is kedvünkre, mégis kérnünk és sürgetünk kell az előfizetések részben vagy egészben való megújítását. Immár 33 esztendős lapunk mellett, bennünket illetőleg ez egyedüli magyar református egyházi lap mellett ott áll ugyan a Board segítő jósága, de elgondolhatja mindenki, hogy ez sem kimeríthetetlen. Ellenkező­leg, az anyagi szükség még az ő támogatásuk mel­lett is komoly veszedelemmel fenyegeti lapunkat, amely a végsőkig elment azért, hogy anyagilag ne legyen terhére az olvasóknak. Bizalommal voltunk és vagyunk minden testvérünk iránt, akik akár hát­ralékban vannak, akár csak későbbi fizetésre ren­deljék meg lapunkat. Ne engedjék, hogy ebben a bizalmunkban megcsalatkozzunk. Adják jelét és bizonyságát bármely csekély előfizetés beküldésé­vel annak, hogy szivükön viselik az egyházi lap sorsát s nem akarják megengedni azt, hogy az egyetlen egyházi lap hétről-hétre anyagi nehézsé­gekkel küzdjön. Az amerikai magyar református- ság még a mai időkben is lehetővé teheti ezt, ha komoly lélekkel áll közéletünknek e rendkivül fon­tos eszköze mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents