Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-07-16 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. AZ ÉN ATYÁMFIA. I. Mózes 4:g. ELŐIMA. Édes Atyánk! Gyöngék vagyunk. Akaraterőnk hiányzik és sokszor megfeledkezünk parancsolataidról. Emlékeztess hát bennünket arra, hogy Te Atyánk vagy és minden ember testvérünk; hogy még amikor a szenvedély magával ragad is: harcoljunk a szeretet fegyverével, mely nem sebez, hanem gyógyít; nem könnyeket ont, hanem bánatot oszlat; nem sóhajtásokra fakaszt, hanem vigasztal, áldást oszt, békességet teremt és munkálja országod eljövetelét. Ámen! TANÍTÁS. Egy sebes folyócska partján gyermekek játszadoznak. A túlsó oldalon virágok diszlenek. És ők virágot szeretnének szedni, hogy csokorba kössék. Próbál az egyik is, a másik rá' keresztül gázolni a folyón, de nem sikerül. Végre megfogják egymás kezét s mint láncszem, egymásba kapcsolódva, veszély nélkül átkelnek a túlsó oldalra. Az élet ilyen folyó. Rohanó habjai közt egymagunkban nem állhatunk meg. Egymásra vagyunk utalva. Atyánkfiainak őrizői vagyunk. Embertársaink javáért felelősséggel tartozunk. Aki erről megfeledkezik: felebaráti kötelességeinek teljesítését hanyagolja el. Ki a te felebarátod? Minden olyan ember, akiről eddig azt tartottad, hogy az ő gondolata nem a te gondolatod, az ő érzelme nem a te érzelmed, az ő fájdalma nem a te fájdalmad, tehát nem kérsz belőle; akiről úgy vélekedel, hogy az ő öröme és boldogsága határtalan, mig a tied szűk korlátok közé szorult s méltatlankodói, hogy te nem lehetsz ő. Felebarátod az, akit eddig lenéztél, megvetettél, magadnál kevesebbre tartottál, kinek eredete — szerinted — homályos, élete fénytelen, tevékenysége jelentéktelen. Az atyaság és testvériség követelményeiben Krisztus szétszakithatatlan lánccal fűzött bennünket egyrészt Istenhez, másrészt embertársainkhoz. És ennek a láncnak legerősebb szeme ez a parancsolat: “Szeresd Istenedet és felebarátodat!” Aki önmagát jobban szereti, mint testvérét, nem méltó a Krisztusra, aki meghalt testvéreiért. Ha mindent, amivel birsz, oda adtál is, még nem tettél eleget. Menj és ha kell, add oda életedet is! Aki szeret, annak szive mennyország a földön. Szivében Isten lakozik, mert Isten szeretet. A gonosz ember szeretete mohó vágyban nyilvánul. Éhezik és szomjuhozik mindenre, amit kezeivel elérhet. Szemei, miként a kígyóéi, elbűvölnek és megigéznek, de csak azért, hogy megejtsenek és' felfaljanak. A tiszta szeretet fáradhatatlan: soha meg nem lankad. A szeretet kimeríthetetlen: él és hatása egyre fokozódik; újra és újra születik és minél többet önt ki önmagából, forrása annál tisztább és annál teljesebb. A békesség a szeretet' gyümölcse. De hogy békességben élhessünk, sok és nehéz terhet kell hordoznunk. Senki sem tökéletes. Minden embernek vannak hibái. És csak a szeretet az, mely képessé tesz arra, hogy egymás terhét békességgel hordozzuk. A jogok korszakában élünk. A munkás és munkaadó egymással szemben a jog álláspontjára helyezkedik. A testvér testvérével, a gyermek atyjával, a férj feleségével csak éppen úgy, mint a nemzet a nemzettel szemben csak jogait hangoztatja. Ezek mind megfeledkeznek arról, hogy nemcsak jogaink, de kötelességeink is vannak. Jézus tanításában az a feltűnő, hogy jogról alig találunk benne valamit. Ő arra törekedett, hogy követői lelkét a mások iránt való jócselekedetre és okos türelemre serkentse. Ne feledjük, hogy a világ egy nagy játszótér. S mindnyájan játszótársak vagyunk. Egymásra ügyeljünk. Egymás kedvét keressük. Egymás érdekeire vigyázzunk. Az önzés, a mások jóléte és boldogsága iránt való érzéketlenség, a mások rovására megkaparitott személyes előny, igaztalan verseny, ipari elnyomatás, igazságtalanság, bűntény és háborús vérontás egyenes megszegése a Krisztus testvériségi elvének. Az a szűkkeblű előitélet, mely akár a születésen, akár a műveltségen, akár a gazdagságon, akár a nemzetiségen, akár pedig a felekezeti- ségen alapszik, Kain kérdésének: “Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” szomorú visszhangja. Osztályszellem ez. Az osztályszellcm pedig Kain szelleme. Viessük hát magunkat alá a Krisztus testvériségi követelményeinek s korunk minden társadalmi és minden függő kérdése önmagától oldódik meg! Ámen! UTÓIMA. Szivünk mélyére tekintettünk, óh Uram, szent beszéded hallgatása alatt és úgy találtuk, hogy bűnösök vagyunk. Bocsásd meg bűneinket, irgalmas Isten, és tápláld ezután bennünk azt az érzést, mely a testvéri szeretet örök és kiapadhatatlan forrása. Plántáld szivünkbe szent Lelked erejét, hogy legyünk már végre igaz tanítványai az Ur Jézus Krisztusnak és szeressünk téged teljes szivünkből és lelkűnkből és szeressük felebarátainkat, mint magunkat. Ámen.
