Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-07-16 / 29. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA JELENTÉSE BIRINYI K. LAJOSRÓL. Van az amerikai magyarságnak egy tagja, akit szélesebb körökben honfitársaink alig ismernek. A nyilvánosság előtt jóformán semmit sem szereplő Birinyi *K. Lajos clevelandi ügyvéd ez, aki pedig a magyarságért s különösen a magyar revízióért több tényleges munkát végzett, mint bárki más. Ügyvédi irodájának jóformán minden jövedelmét azok a kisebb és nagyobb kiadványok, röpiratok és könyvek emésztették föl, amelyeket saját költségén adott ki a magyar revízió érdekében. Különösen legnagyobb munkája, a “The Tragedy of Hungary” az, melyet szinte erejét meghaladó áldozattal több ezer példányban küldött szét a világ minden nagyobb könyvtárának, vezető államférfiainak s különösen az Egyesült Államok politikusainak, tudósainak, publicistáinak. Ha ma már komolyan foglalkoznak Amerikában is a magyar igazsággal: ennek érdeme legnagyobb részben Birinyi K. Lajost illeti meg. Egyszerű munkásembereknek gyermeke, aki ifjú korában még maga is két kezének fizikai munkájával kereste kenyerét. Majd tanulni kezdett s valóban véres verejtékkel szerezte meg ügyvédi oklevelét, mely reá nézve nem volt a meggazdagodásnak forrása, mert munkában, készpénzben, elmaradt haszonban többet dolgozott és áldozott a közügyekért, mint bárki más. A mi részünkről mindig kevés méltánylásban részesült. Annál jobban értékelte azonban a Magyar Tudományos Akadémia, mely évekkel ezelőtt kültagjává választotta s újabban kiadott jelentésében is rendkívül nagy megbecsüléssel nyilatkozik róla. Önmagunkat becsüljük meg, ha legalább e pár sorban mi is megemlékezünk róla, aki valóban közülünk való, vallásában is a mi hitünknek cselédje s akinek a nyilvánosság előtt is a legelső helyen kellene állania azok között, akik ezidőszerint a magyarság vezetői gyanánt szerepelnek. LAKY LÁSZLÓ ÜGYE. Lapunk f. évi junius 11-iki számában megemlékeztünk arról az előadásról, melyet Laky László ur, a hazai Y. M. C. A. itt tartózkodó kiküldöttje Bloomfielden tartott s amelyben igen kedvezőtlenül, sőt sértően nyilatkozott a magyarságról, amint azt Rásky József, Fazekas István és Miiiák Edward bloomfieldi ifjak velünk közölték. A “Vádak” cimü cikk állításaival szemben levelet kaptunk Prof. C. L. Ross úrtól és Warren A. King úrtól, akik megcáfolják azokat s azt írják, hogy a cikket beküldő ifjak egyfelől valótlan állításokat közöltek, másfelől pedig helytelen következtetéseket vontak le a Laky László ur előadásából. A leveleket közöltük Rásky József úrral, aki azonban azokkal szemben is fönntartja és megismétli állításait. Természetesen visszhangja támadt a cikknek hazulról is, ahonnan Uray Sándor debreceni lelkésztől, az ottani KIÉ. (Y. M. C. A.) elnökétől a következő levelet kaptuk: “Mély fájdalommal olvastuk az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja legújabb számában a Laky Lászlóra vonatkozó hiradásokat. Róla a következőket kell elmondanunk. Lakyt néhai Megyercsy Béla, a KIÉ. nagynevű apostola neveltette s ő juttatta ki néhány évvel ezelőtt Amerikába, hol az egyik Y. M. C. A. college-ban kétéves titkárképző tanfolyamot végzett; igy került vissza az óhazába, hol a Nemzeti Szövetség a debreceni Kér. Ifj. Egyesülethez osztotta be szolgálattételre; fizetését a svájci testvéregyesületek fedezték. Laky Debrecenben körülbelül egy évig működött s tavaly nyáron egy csoport ifjút vezetett Amerikába az Ifj. Egyesületek ott tartott világgyülésére. A világgyülés után azonban nem tért vissza állomáshelyére, hanem engedélyt kért arra, hogy egy évig Amerikában maradhasson s ott gyiijthessen a debreceni KIE-ház céljaira. Kimtmaradása után Laky velünk mindenféle összeköttetést megszakitott, félévig se adott magáról életjelt, amit annak tulajdonitottunk, hogy Debrecenben nagyon sok rendezetlen ügye maradt. Nemrég néhány dollár adományt küldött ide s röviden jelezte, hogy augusztusra visszatér az óhazába, mire a debreceni KIÉ. vezetősége sürgősen tudatta vele, hogy itteni régi állására egyáltaláin ne számitson. Úgy gondoljuk, hogy még lesz több mondanivalónk is Lakyról. Ezúttal elég ennyi: nyilatkozatait elitéljük s vele közösséget nem vállalunk.” — Kihez hasonlítsunk? Egyszer egy iskolai dolgozatban azt a kérdést adták föl a leányiskolában: kihez szeretnétek hasonlitani? Egy rajongó arcú kis leány azt irta: Én csak olyan szeretnék lenni, amilyen az édesanyám. Benne minden szépet és jót megtaláltam, amit elképzelni lehet. A tanítónő azt akarta megnézni, hogyan változnak a gyermekiélek eszményei. A következő iskolai évben megint feladta dolgozatul a kérdést: kihez szeretnétek hasonlitani? A kis leány sírni kezdett. Azóta az édesanyja elhagyta őket hűtlenül. Csak ennyi volt mindössze felírva a füzetben remegő betűkkel: Nem szeretnék már olyan lenni, mint az édesanyám. — Egyetlen szép, soha nem változó arc van. A tökéletes, szent és tiszta Jézus arca. Nézz reá és meglátod, milyennek szánt és gondolt téged Isten. (Muraközi Gyula.)
