Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-07-09 / 28. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ban levőket. Hiszen egyebekről nem is szólva, m Ív tégy félezer bel- és külmissziói munkamezőn dolgozónak a kenyeréről volt és van szó ma is. * * * KÖZÖTTÜK OTT VAGYUNK mi magyar lelkészek is 61-en, tehát majdnem mindnyájan. Az utolsó három év alatt kettőnek a gyülekezete ismét önfentartóvá lett, de viszont helyettük ez idő alatt négy újat vett föl Dr. Schaeffer. Fizetések címén csak a legutóbbi zsinat óta is 136,000 dollárt meghaladó összeget kaptak a magyar lelkészek és tanítók és 21 ezret a magyar diakonisszák, tehát évenként több mint ötvenezer dollárral segítette a ma-- gyar egyházi munkát az amerikai református egyház. Emellett Lancasterben magyar tanszéket tartott fenn és a magyar reformátusok újságját adta ki mai napig. De mi lesz holnap?... A felelet attól is függ, hogy mi, magyar református egyházak lelkészei megérezzük-e, hogy mit kell tennünk. A magyar delegátusok úgy érzik, hogy az egyik teendőnk a hálának és bizalomnak a kifejezésre juttatása a mi legigazabb amerikai barátunk, Dr. Schaeffer iránt, akinek lovagias magatartása a zsinaton a magyar munka becsületét a bírálatok tüz- kohójából is épen emelte ki. A másik, amit tennünk kell, gyülekezeteink tagjainak és általában az amerikai magyarságnak végre ráeszméltetése arra a kötelességre, amellyel ők tartoznak a magyar református egyházak ügyének, jövő fennmaradásának. * * * NE “MISERERE,” hanem “Hallelujah” legyen hát az első hang, amit az akroni zsinat megpendít a lelkűnkben:. Nem a pesszimizmusnak, hanem a hivő ember optimizmusának volt szószólója Dr. Schaeffer is, akinek gyűlést megnyitó beszéde sokáig fog visszhangzani a zsinati tagok lelkében. Takaró Géza. A TÁBORTÜZEK MÉRLEGE. TELJES MEGELÉGEDÉSSEL tekinthet vissza a Református Egyesület arra az első kisér- letre, amely e hó 2-3-4. napjain a ligonieri tábortüzek mellé hívta az ifjúságot. Teljes megelégedéssel, mert ebben a kísérletben azokat a nyomokat követte, amelyeket egy határozott felekezeti, református jelleggel biró egyesületnek követnie kell. Saját egyleti érdekeivel egybeolvasztotta azokat az erkölcsi célokat, amelyeknek közvetlen szolgálatában tulajdonképen az egyház áll és szolgálta mindkét célt hittel, reménységgel, áldozattal, szolgálta azzal a lélekkel, amellyel azokat egy refortaátus egyesületnek szolgálnia kell. Elsősorban mem a dollárt és centet nézte és nem az lebegett előtte, hogy meghozott áldozata az uj tagok sokaságának azonnali belépésében megtérüljön. Magvakat hintett csupán s mi hisszük, hogy ezek a magvak még bőséges gyümölcsöket fognak teremni úgy az Egyesületnek, mint az Egyháznak, — együttvéve: az amerikai magyar reformátusságnak. * * * A MAGVAK el vannak hintve. Most már csak arra várnak, hogy a lelkészeknek és az osztálytisztviselőknek szorgalmas munkája ápolja, nevelje őket a gyümölcstermelésre. Az Egyesület kiváló titkára igen helyesen jegyezte meg, hogy ez a táborozás igazi és reális értékeket akkor fog felmutatni, ha gondos kezek, lelkesült szivek, odaadó lelkek folytatják a munkát, amit a Vezértestület Ligonierben megkezdett az ifjúság körében. Arra volna szükség, mondotta a titkár, hogy mindazok, akik csakugyan szivükön viselik a Református Egyesület sorsát, jelenét és jövőjét: most egész lélekkel vetnék kezüket az eke szarvára s ne engednék a semmibe oszlani el azt az erkölcsi hatást, amelyet a ligonieri táborozás kétségtelenül kiváltott ifjúságunk lelkében. Ma még nincsenek a Református Egyesületnek olyan hivatásos képviselői, akik ezt a munkát elvégeznék. Azokra vár annak elvégezése, akiknek szivük, lelkűk sugallatát kell követniök: a lelkészekre, az osztály-tisztviselőkre, akik ezen a téren nem pénzért dolgoznak, hanem azokért, akiknek gondja rájuk van bizva: az amerikai magyar refor- mátusságért. Vájjon lesznek-e majd ilyen munkások? ... Mi hisszük, hogy igen. * * * ELSŐ KÍSÉRLET volt a ligonieri táborozás s igy annak értékéből semmit sem vonnak le azok a fogyatkozások, amelyeket az összejövetel vezetőinek meg kellett érezniök. Följegyezzük ezeket is a jövendő tanulságának okáért. * * * TÚLSÁGOSAN TÖMÖTT programmal találkozott az ifjúság. A programm tömöttségét nem az a 14 előadás jelentette, amelyet az ifjúság külön osztályokra oszolva, tetszés szerinti választásban, párhuzamosan hallgatott végig s amely mellé még további három, az összes jelenlevőkre kötelező előadás, s még ezenfelül is egy-egy egészségügyi előadás járult külön a fiuk s külön a lányok részére. Tömött volt a programm azért, mert a három táborozási napnak délelőttjét is, délutánját is lefoglalta. A délutáni órák már nem nagyon alkalmasak előadásokra, mert hiszen kétségtelen, hogy az összesereglett ifjúság figyelme egyfelől meglankad, másfelől pedig szórakozásra is vágyik. Igen nehéz feladat teljes figyelmet kívánni attól a hallgatóságtól, amelynek gondolatvilágát az egy óra múlva következő fürdés vagy sportok izgatják. (Folytatása a 9. oldalon)
