Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-07-09 / 28. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1932. juliuS 9. No. 28. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. AMERIKAI MAGYAR DCEADMÍTIlCAy I ADIA EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th ol KtruKMAlUűUK LAi JA Publication Office: Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. JEGYZETEK A ZSINATRÓL. (Első közlemény) ISMERŐS ARCOK. Három évenként szoktunk csak találkozni de fiz év óta már négyszer jöttünk össze az egyetemes zsinat gyűléseire. Eszünkbe jutnak a különféle élmények. Mindegyiknek volt valami “thrill”-je is, amit a vendéglátó egyház és város a tanácskozásokban kifáradt delegátusok felüditésére illesztett a programba. — Hickoryban (1923), a north carolinai hegyek között, néger disznótoron rontottuk el a gyomrunkat, de senki sem sajnálta ezt az árat sem azért a grandiózus látványért, amit maga a kihalt vulkánok vidéke nyújtott, ahol most a feketék hosszú árokban rakott tűz felett forgatták a nyársakon egészben sütött állatokat. — Philadelphiában (1926) az “Independence” másfélszázéves fordulóján jöttünk össze, amikor a világkiállítás óriási auditóriumában a mi zsinatunk megnyitására szólalt meg először annak kolosszális orgonája. — Indianapolisban (1929) a világhírű autó-versenypályához és a környék számos más érdekességéhez tettünk autó-kirándulást. — És most Akronban, a világ legnagyobb léghajójának szülővárosában, természetesen, egy légi utat illesztettek a gyülésnapok végére. Azonban nem kellett várni a gyűlés végére. Mindjárt az első napokban “up in the air” voltak a delegátusok. * * * NYUGTALANSÁG, idegesség, kemény viták, éles birálatok. Az amerikai református egyház kétszázéves története alatt soha nem állott olyan nehéz problémákkal szemben, mint most. Bár az egyháznak volna a hivatása, hogy a világot áthassa és átformálja, e rendkívüli idők társadalmi, gazdasági, iperi és nemzeti élete hatott erősebben az egyházra, amelynek állapota ezért éppen nem ragyogó. Veszteségek mutatkoznak úgyszólván minden téren. 18 gyülekezettel és nyolcezer taggal kevesebb van, mint három évvel ezelőtt. 17-el kevesebb papnövendék a szemináriumokban. Fogyott a vasárnapi iskolások száma is. Jótékonyságra három évvel ezelőtt másfél millió dollárt meghaladó összeget adtak a hívek, most 350,000 dollárral kevesebbet. Az egyházi birtokon levő adósságot az utolsó három év egy és egynegyed millióval nyolcadtól millióra emelte. Csupán 21 uj templom, 20 vasárnapi iskolai épület és 10 papiak épült és 23 uj orgona állíttatott fel az utolsó három év alatt. A váratlan bankbukások miatt szükségessé vált Emergency Fundra 156,000 helyett csupán 40,000 dollár jött össze. A Belmissziói Tanács százéves fennállása óta évről-évre több adományt kapott, különösen az utóbbi negyedszázad óta, de most az általános depresszió következtében egyenesen válságos helyzetbe jutott. Úgyszintén a Külmissziói Tanács is, amelynek Japánban 49, Chinában 7, Me- sopotámiában 2 gyülekezetben 239 misszionáriusról, illetőleg bennszülött egyházi munkásról kellett gondoskodnia. * * * MIKOR BAJ VAN, rendesen a vezetőket veszik elő. Ez már általános emberi gyarlóság. Munkanélküliség van? Hát persze, hogy Hoover elnök az oka. Nem kapják a missziói lelkészek a fizetésüket és nincs fedezet az adósságokra? Hát persze, hogy Dr. Schaeffer a hibás, akit pedig három évvel ezelőtt az egyetemes zsinat elnökévé emeltek In- dianapolisban, hosszú évtizedek alatt kifejtett páratlan működésének és sikereinek elismeréséül. Olyan hirtelen jött a világszerte uralkodóvá lett depresszió, hogy az azonnali alkalmazkodás, az egész egyházegyetem programjának megváltoztatása lehetetlen volt. A drasztikus fizetési levágások és munkabér megszükitések dacára egyik baj a másik után jelentkezett. 250 lelkész, akik a Bél- missziói Tanácstól mindig pontosan kapták részben vagy egészben a fizetésüket, családjukkal együtt egyszerre súlyos helyzetbe jutottak. Egyesektől kért és kapott részükre a Tanács főtitkára egyik hónapban 3000 dollárt, aztán más forrásokat igyekezett megnyitni. El se tudja képzelni a legtöbb delegátus, micsoda tüzes kemencébe juttatta a depresszió Dr. Schaeffert és a többi vezető állás-
