Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-07-02 / 27. szám

8

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

at the big C. E. conference in Lackawanna in August when you will spend an afternoon and evening there. Come and mingle with the thousands of spectators—mothers with all attention on their rascally children—honeymooners with all attention focused on each other—practical men to whom Niagara signifies only power — and the dreamer who shapes his airy castles there.

How will it affect you? It is worth a summer’s hard work saving up enough to view it. And that’s only one recreation the Christian Endeavor conference is offering to you entirely free. Read about the rest later.

In conclusion, here are the words of a widely traveled English author: “Niagara is worth traveling many hundreds of miles to see; its power, its strength and beauty teach a sermon far deeper and more lasting than the best of sermons, or the finest books of man.”

We’ll be seein’ you there! August 10, 11 and 12.

Virginia A. Esterhay.

MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK.

MILYEN MUNKÁT VÉGEZ A W. M. S.?

Mrs. S. B. Yockey, aki a Zenia, O., első református egyház lelkészének felesége volt, meg volt győződve arról, hogy a gyülekezetekben nagy szolgálatokat teljesíthetnek a nők, s legnagyobb vágya az volt, hogy Jézus utolsó parancsának teljesítésében ők is részt vegyenek. “Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden, teremtésnek.” Márk 16:15.

Mrs. Yockey tudta, hogy nem minden nő mehet “e széles világra,” de minden nő “távolról követheti jézust és szolgálhat neki.” Másokat elktild- hetnek az Ige hirdetésére, kiváltképen akkor, ha ezért a célért egy közös egyletben tömörülnek a nők. A tiszteletes asszony imádságos lélekkel elvetette a mustármagot. 1877 február 20-án megalakította az első Women’s Missionary Society-t (a nők missziói szövetségét). Sok ellenségeskedés és támadások dacára is növekedett az elhintett mag, mig 1883 augusztus 31-én már egyházmegyei gyűlést is tarthattak és 1887 tavaszán Akronban volt az első General Synod of W. M. S., mely hasonló az egyházak General Synod gyűléséhez és minden három évben megtartandó.

Ezeknek az úttörő nőknek méltó utódai Cleve- landon május 24-től 28-ig tartották meg a 16 ik konvenciót. Számot adtak sáfárságukról. Jelentették, hogy a kis mustármagból terebélyes fa lett. 751 női missziói kör van 22,332 taggal. Ezenfelül

van 431 leánycsoport 6,232 taggal és 297 gyermek- csoport 8,667 taggal, kik összesen $378,744.43-t gyűjtöttek az utolsó három év alatt Isten országa terjesztésére. Ezt a pénzt elosztották bel- és kül- missziói munkák fenntartására és $17,338.30-t utaltak ki a magyar munkára és magyar leányok diakonissza képzésére és fizetésekre. A nők a kitűzött célt elérték. Minden ajánlatot és kivetést befizettek. A munkájuk nem hanyatlott. Ezek a számok beszélnek. Megmondják nekünk, hogy imádsággal, akarattal és kitartással “mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

Ezek mellett a sokatmondó jelentések mellett más áldásos része is volt a konvenciónak. Amint a bel- és külföldi misszionáriusokkal és az igazi áldozásra képes nőkkel együtt társalogtam, úgy éreztem, hogy a szentek gyülekezetében voltam. Az első estén urvacsoraosztás volt, s ekkor Jézus^ nak egy másik parancsolatát teljesítették a nők. Mily dicső volt a szentek gyülekezetében Jézus lábainál ülve elfogadni szent testének jegyeit és lélekben Véle egyesülni. Az orgona halkan búgta az ismerős énekeket, s az én gondolatomban folyton ott járt a konvenció jelszava: “Evezz a mélyre!” (Lukács 5:4.) “Jól vagyon jó és hiv szolgám .. . Sokra igyekeztél, de .. . evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra.” El a védő parttól, beljebb a mélyre, hol vihar, háborgó tenger, veszedelem, de sok hal fogása vár. Ha Jézussal valóban egyesülni akarunk, akkor fel kell vennünk az Ő terhét, Hirdetni kell az ő igéjét, gyógyítani kell a betegeket, támogatni a lankadókat. Misszionáriusokat kell küldenünk és némelyikünknek pedig ki kell menni “e széles világba.”

Sorban jöttek a misszionáriusok beszédei. Mindegyik lelkesedett munkájáért. Látszott, hogy igaz szeretetet éreznek azok iránt, akik között munkálkodnak, legyen azoknak bőre fehér, sárga, réz, barna vagy fekete. Kérve-kérték a nőket, hogy e nehéz időkben se vonják meg a támogatásukat. “Kezünkbe adtátok Jézus zászlaját, hogy magasan tartsuk azt. Mi felemeltük a pogányok és a szegények között, most ne kérjétek azt vissza.”

Nem fog lehanyatlani Jézus zászlaja, mert ezek a nők ki mernek evezni a mélyre. Biznak Isten segedelmében, s a formálisan megalakult amerikai női missziói szövetség General Synodical 50 éves jubileumára, melyet 1935-ben fognak megünnepelni, azt az uj célt tűzték ki, hogy Bagdad, Mesopotámiában egy 40,000 dolláros épületet emelnek az ott levő fiuk iskolája számára. Az első adománynak egy daytoni magyar református asszony 5 dollárját jegyezték be.

A leányok is “követik elöljáróik hitét.” (Zsid. levél 13:7-8.) Imádságaikkal és adományaikkal segítik Isten országát elhozni e földre. Szombaton délben a Girl’s Missionary Guild által rendezett