Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-06-11 / 24. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN JUNIUS 12-ÉN? Józsefről sokáig nem tudtak testvérei semmit. Sok év múlva nagy éhség lett azon a vidéken. Csak messze Egyiptomban lehetett valami élelmet kapni. Álmodni sem merték volna, hogy Józsefből Egyiptomban nagy ur lett, mert ő volt az, aki felügyelt az élelemre és kiosztotta azoknak, akik kértek. Mikor odamentek, testvérei nem ismerték meg őt. Szeretettel érdeklődött József a családjuk felől és kérte őket, hogy hozzák el magukkal otthonmaradt apjukat és kis testvérüket, Benjámint. Hazamentek és el is vitték magukkal Benjámint. József igen örült, mikor őt meglátta, de még egy darabig nem mondta meg nekik, hogy kicsoda ő. De sokáig nem tudta titokban tartani, mert sírni kezdett örömében. Végre is megmondotta, hogy ő József. Mindnyájan igen boldogok voltak, hogy igy rátaláltak és József megbocsát nekik. Elmentek haza, elhozták magukkal öreg apjukat és vele éltek Egyiptomban boldogan. Olvasd el figyelmesen a Mózes I. könyvének 42, 43, 44 és 45. részét és a 46-ik részből az 1—7. verseket. (Mindennap egy keveset.) Aranyige: íme mily jó és mily gyönyörűséges, mikor együtt lakoznak az atyafiak. 133. zsoltár, 1. vers. A HÁROM MEDVE. Valamikor élt három medve. Egyik óriási nagy volt, a másik középnagyságú, a harmadik kicsi. Egy kis házban, egy erdő közepén lakott ez a három medve. A medvék konyhájában három tál volt. Egy óriási nagy az óriási nagy medvének, egy középnagyságú a középnagy medvének és egy kis tál a kis medvének. A lakószobájukban három különböző nagyságú szék állott. A hálószobájukban pedig három ágy. Kicsi, nagy, legnagyobb, a medvék növése szerint. Pompás leves főtt minden nap a medvék konyhájában. Egy napon, mikor leültek enni, megszólalt az óriási medve óriási nagy hangon: “Az én levesem nagyon forró!” A középső medve is kijelentette középerős hangján: “Az én levesem is nagyon forró!” A kis falat medve is megszólalt: “Az én levesem is forró bizony!” Aztán mind a hárman egyszerre mondták: “Menjünk el egy kicsit sétálni!” El is mentek s otthagyták a pompás levest hűlni. Mialatt a medvék távol voltak, egy aprócska öreg asszony érkezett az erdei ház elé. Kopogtatott az ajtón csendesen. Senki sem mondta: Gyere be! Megint kopogott, erősebben. Ismét nem szólt senki. :Igy a kis öreg asszony kinyitotta az ajtót és belépett. Mindjárt meglátta a konyhaasztalon a három levest. Felvette az egyik kanalat és megkóstolta az óriás nagy medve levesét. “Juj, de forró ez a leves!” kiáltotta. Aztán mgkóstolta a középső tál tartalmát. “Még ez is nagyon meleg.” Végre a kis tálba merítette kanalát. Ez már aztán finom, mondotta elégedetten és az utolsó cseppig elfogyasztotta a levest. Akkor aztán az öreg anyóka bement a mackók lakószobájába és ráült az óriási nagy medve székére. “De kemény ez a nagy szék,” mondotta és lemászott róla. Aztán a középső székre ült. “Ez meg nagyon puha!” szólt s a kicsi székre telepedett. “No, ezt pontosan nekem készítették,” motyogta és addig ült ott, mig a kicsi szék darabokra nem törött. Most aztán a hálószobába lépett a kis öregasszony. Sorra ráfeküdt az ágyakra. Az egyik kemény, a másik puha volt neki. Végre a kis medve ágyában megnyugodott és mély álomba merült. Ahogy a medvék visszatértek sétájukból, mindjárt észrevették, hogy valaki járt a házukban. “Kinek kellett belekóstolni az én levesembe?” kérdezte az óriási nagy medve. “Hát az enyémet ki kóstolta meg?” kérdezte a középső. “Az enyémet meg megette az utolsó cseppig valaki!” kiáltotta a kicsi. “Valaki járt itt bizony,” állapították meg mind a hárman. “Nézzük meg, ki lehet.” Lábujjhegyen beléptek a lakószobába. “Valaki ült a székemen!” mordult fel az óriási medve. “Az enyémen is ült!” tette hozzá a középső. “Nini, az én székecském meg darabokra törött. Ki tehette ezt?” mondta a legkisebb. Aztán benéztek a hálószobába. Az anyóka csendes horkolása hallatszott. “Valaki alszik itt!” szóltak mind a hárman s mindjárt észre is vették a kis medve kis ágyában az anyókát. “Gr—rr!” szólalt meg az óriási medve erős, mély hangon. “Gr—rr!” kezdte rá a kcsi is a maga kicsi hangján. Majd mind a hárman együtt morogtak, mig az alvó kis öregasszony fel nem riadt. Egy perc alatt lehömpölyödött az ágyról, aztán kiugrott a nyitott ablakon és eltűnt a medvék szeme elől. A három mackó meg csodálkozva nézett utána.
