Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-16 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S CSENDES ÓRÁK. írja: Ujlaky Ferencz lelkész. “MOST PEDIG...” ÉNEK: 112. dics. 1, 2 (óhazai uj énekes): “Uram a te igéd nekem ...” IÍMA: Édes Atyám! Az én lelkem általad cserépedénybe — testembe — ültetett virág. Harmatra, csendest esőre, nevelő napfényre van szüksége. Színed elé hozom azért, hogy a Te -beszéded hulljon rá, mint harmat, szálljon, mint csendes eső. Színed elé hozom, hogy a Te szeretetednek nevelő, gyógyító, felüditő napsugarában megfü- rödjön, uj életet nyerjen. Jézusért. Ámen. BIBLIAOLVASÁS: Jób 42:5, Jób 29:18 és 30:1. Kis szavaknak sokszor nagy jelentőségük van a bibliában. Fordulópontot jelentenek a lelki életben. Mint ez a két rövid szó is: “most pedig.” “Az én füleimnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged,” mondja Jób Megragadóan mutatja ez, hogy az ember istenismerete hogy változik át a másoktól vett megálla- pitásokból a saját tapasztalatává. Hallomásból látásba, ismeretből tapasztalatba. Jóbnak Istenbe vetett hite főként azon alapult, hogy mit mondtak mások. Hitt a mások bizonyságtételének. Ismételte, amit mások mondtak. De jött a változás, jött a személyes megtapasztalás. “Hallottam felőled, most pedig látlak téged.” Eddig a mások bizonyságtételének hittem, most már magam is megtapasztaltam. Bár mindnyájan eljuthatnánk erre az emelkedésre. Azokról, a miket szüléink mondottak, az iskolában tanítóink tanítottak, azokról a hatásokról, melyeket prédikátorok a templomban gyakoroltak reánk, felemelkedhetnénk arra, a mit mi magunk tapasztaltunk meg. Jóbot veszteségeken, fájdalmakon, könnyeken át vezette el ide Isten. Az élet megpróbáltatása ut lehet Isten meglátására, megtapasztalására. Lehet-e nemesebb cél, mint ez: meglátni Istent?! Mikor Tennysontól megkérdezték, mi a legforróbb vágya, azt felelte: Tisztább látomást nyerni Istenről! Vak voltam és most látok! “Most pedig ...” E két szó jelentheti a bizalom fundamentumának megváltoztatását. Jób a jólét napjaiban, mikor szép családja, gyönyörű otthona, gazdagon termő földje, sok jószága volt, boldogan igy sóhajtott: “Fészkemmel vesszek el!” Boldogító látomás. Kényelmessé, kívánatossá, boldogítóvá tettem fészkemet, velem vannak szeretteim, itt — fészkemben — haljak meg. De jött a vihar. Mikor azt hitte, mindene van, akkor mindent elveszített. Egyik java a másik után vétetett el tőle. Napsugárból dermesztő hidegbe, virágoskertből pusztaságba került. Mikor ott volt vagyona és reményei romjai között, eszébe jutott, amit régebben mondott: “Azt mondottam, fészkemmel vesszek el... most pedig...” A fészek összetört A nap sötétségbe borult De a mikor semmije .sem volt, amikor elveszítette élete nyugalmának, boldogságának eddigi fundamentumát, akkor találta meg a legnagyobb kincset, az igazi fundamentumot: ISTENT! Sokszor nagy árba kerül ez a felfedezés. Ösz- szetört fészek, összetört sziv. Veszteségek, álmok szétfoszlása. De Isten soha sem vesz el semmit anélkül, hogy valami értékesebbet ne adna helyette. Nem határoz, hogy milyen kedvest, féltve szeretett ajándék volt az, amit elvesz, annak helyébe mindig valami jobb várakozik a hűséges, a bizó szív szá mára. Ezekben a sok veszteségekkel telt időkben tandíjuk meg ezt. Lássuk be, hogy Isten jobban tudja, mint mi, hogy mi jó nekünk. Tanítsanak meg a veszteségek teljesen és egyedül Istenben bízni. Fészkemben, javaimban bíztam, most pedig Te vagy az én kőváram, kincsem, Istenem! Te vezess! A Te akaratod legyen meg. Ha megláttuk Istent és Ő reá bíztuk életünket, akkor más életet kell élnünk, másként kell beszélnünk. “Most pedig vessétek el...” Kolos. 3:8. Többé nem azok vagyunk, akik voltunk: Isten gyermekévé lettünk. Isten gyermekéhez méltónak kell lenni szokásainknak, beszédünknek, társaságunknak, gondolatainknak, életünknek. “Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, úgy gondolkodtam, úgy értettem, mint gyermek, mikor férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekes dolgokat.” I. Kor. 13:11. Azelőtt Krisztus nélkül, most Krisztusban. Az újévben vagyunk. Mit jelentett számodra az elmúlt esztendő ? Elmondhatod-e: eddig hallottam felőled, most pedig már szemeimmel látlak; eddig másban volt bizalmam, gyönyörűségem, most pedig egyedül Te benned? IMA: Istenem! Add meg nékem azt a kegyelmet, hogy lássalak. Saját magam érezzem, kóstoljam meg, hogy jó az Ur, boldog ember az, aki bízik Ő benne. Add, hogy benned bízzam, levetkezzem az ó-embert, elvessem az Isten gyermekéhez méltatlan beszédet és magaviseletét. Add, hogy elmondhassam: most pedig Tied vagyok, tied örökre! Ámen. MI ATYÁNK... ÉNEK: 94. dics. 4. “Segélj hát, Uram...”
