Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-16 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Borsos István utazó lelkész. Az A. M. R. L. képviselője. A TÉL KIRÁLYA. Északi szél paripája A pusztákon nyargal végig; Végészaktól indulván el, Meg sem is áll végső délig. Hólapályom visz az útja, Egyenes, de néha görbe És mindegyik fordulásnál Fagyos havat szór a körme. Földig ér le hosszú farka, Dombbá söpri lent a havat, Fent, repülő sörényébe Kánya, varjú belé akad. Fut és rajta ül nyerget len Hátán a tél zord királya, Csapzott jégcsap a szakálla Északi fény koronája. Hangos sípot tart markában, S mikor hegybe, házba útja Megakad, kél bősz haragra S mérgit a nagy sípba fújja! Mire ádáz paripája, Általszöki akadályát, És gyors lábbal fölkeresi A puszták vad szabadságát. A KIS KOSÁRKÖTŐ. Kis Eduskának nagyon gazdag szülei voltak. Eduska csak az ő gazdagságukban bízott, s nőm akart tanulni. A ga'zdag ur kastélya mögött pedig volt egy szalmafödeles kis kunyhó, abban lakott János édes anyjával, ki szegény napszámos asszony volt, János pedig nagyon szorgalmasan: tanulta a kosárfonást. Egy napon Eduska ott állt a tengerparton és horgászott. János pedig fűzfavesszőt metszett. Éppen haza akart menni egy nagy köt eg vesszővel, midőn egy csolnak közeledett a parthoz —- nehány imarczona férfi hirtelen kiugrott a partra, tengeri rablóik voltak — megragadták a két fiút és elvitték a hajójukra, hogy majd eladják mint rabszolgákat. De éjjel nagy vihar támadt, mely a hajót messzire elsodorta, s valami sziget szikla-partján törést szenvedett, a hajó legénysége mind oda veszett, csak a két fogoly fiú menekült meg, így jutottak a szigetre, melyet nagyon kegyetlen négerek laktak. Jánosnak eszébe jutott, hogy mestersége talán hasznára lehetne. Elővette kését, szép fűzfavesszőket metszett és csinos kis kosarat kezdett kötni. Több fekete férfi, asszony és gyermek kíváncsian nézte a munkáját. Miikor a kosár készen volt, János odaadta egy fekete embernek, kiről azt hitte, hogy az a főnök. De most mind valamennyien, kicsinyje- nagyja, szintén ilyan kosárkát akart bírni. Egy külön kunyhót építettek János számára, nagy kókuszpalimák árnyában, hol zavartalanul dolgozhatott, étellel-itallal is ellátták őt bőven. De most azt követelték, hogy Eduska is kössön kosarakat. De bizony az nem értett hozzá, erre a vad emberek megharagudtak és jól elpáholták, sőt tán meg is ölték volna, ha János nem könyörög érte. De azt parancsolták neki: vesse le szép bársonyzubbonyát s adja oda az ügyes Jánosnak, ő pedig vegye fel annak a rongyos kabátját, 'legyen az ő szolgája s készítsen neki fűzfavesszőt. Eleintén nagyon nehezére eset Eduskának a munka, hanem lassanként mégis csak beletörődött s idővel ő is megtanult kosarat kötni. Józan ész Ügyes kéz, Soha éhen nem vész. Alpha, N. J. A gyülekezet körében tartani szokott ó-évi szeretetvendégséget megtartotta a gyülekezet s arra minden- eddiginél számosabban jöttek el. A szeiretetvendégséghez szükséges dolgokat részben asszonyaink adták össze, s azt Varga Józsefné, Tóth Jánosné, Varga Béláné készítették el és szolgálták fel. Bücs Sándorné és Pócs Jánosné előadták a “Politika” c. dialogot. Varga János, Máté István, Máté József és Stro- bli Gyula kedves dalaikkal, a gyermekek pen dig kedvesebbnél kedvesebb szavalataikkal szórakoztatták az egybegyűlteket, mig a lelkész azokról az egyházalapitókról emlékezett meg, akik 25 évvel ezelőtt megvetették az egyház fundamentumát. — A gyülekezet körében mind jobban és jobban megnyilvánul az az óhaj, hogy templom- alap létesittessék, melyhez minden család járuljon hozzá ötvein dollárral, a magányosok tehetségük szerint, a vegyes házasok pedig huszonöt dollárral, mit mostantól kezdve tíz év alatt kellene befizetni. — Az egyház megalakulásának huszonötödik évfordulóját egy-hetes Istentisztelet keretében óhajtja megülni a gyülekezet, Május havában. Mindazon lelkészeket meg akarják hívni, akik valamikor lelkészkedtek Alphán.
