Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-06-04 / 23. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Az egy holdat meghaladó nagyszerű telek kifizetése után indult meg a gyűjtés az uj építkezésre. A hívek meghallották a hívogató és kérő szót. Az egyik ingatlan értékesítése és a Union Trust Co. előzékeny kölcsöne, a meglevő húszezer dollárral, lehetővé tette az építkezés megkezdését. Az elmúlt vasárnapon volt az ünnepélyes kapavágás. Mire ezek a sorok nyomdába kerülnek, már javában folyik az alapásás munkája. Isten segítségével az idén ezen nagyszabású építkezésnek csak egy része valósul meg, mintegy hatvanezer dollár költséggel. Ez a nevelési és egyháztársadalmi rész, amely Isten kegyelmével az év őszére fejeződik majd be. Az őszi avatási ünnepre már most szeretettel hívogatja az Első Egyház a testvéregyházakat és az amerikai magyarságot. Dr. Herczegh József. MAGYAR SORS. Talán egy nemzet történelmének hullámvonalai sem mutatnak oly kilengéseket, mint a magyar nemzeté. Ma dicsőségének, sőt a dicsőségnek és hatalomnak áll magas fokán, hogy holnap már porba zuhanjon, — de holnapután ismét fölemelkedjék. Jött Árpád és a hét nemzetiség s harci dicsőségükkel ejtik ámulatba a vén Európát, — hogy pár századév után majdnem teljesen megsemmisítse a tatárjárás. Hamvaiból újra éled és világhatalommá válik Nagy Lajos alatt, hogy jó csillaga újból alá- szálljon. Mátyás uralma alatt központjává válik a tudománynak és művészetnek, hogy nyomban utána sötét éjszakát borítson reá a Mohácsi vész. A reformáció idején legfényesebben ragyog egein az Evangelium fénye, hogy ennek ragyogására is borult árnyékot vessen majd az ellenreformáció. Hosszú éjszaka után diadalmas, szép hajnalra virrad 1848-ban, hogy ezt is fölváltsa a Bach- korszaknak gyászos ideje. A világháborúban győztesen, nyomul előre mindenütt, hogy aztán ő legyen legnagyobb vesztese a népek versenyének. Szelleme, lelke azonban nem pihen s amidőn halódni látszik a gyönge test: a Lélek akkor aratja legszebb diadalait a tudományban, művészetben. Szárnyat ölt a lélek gondolatja s Endresz György vezetésével diadalmasan szárnyal a “Justice for Hungary”, hogy Róma mezején lángba boruljon s romjai alá temesse a magyar dicsőségnek világhírre jutott mesterét. Föl és le, föl és le, — állandóan lebeg a hullámvonal, de éppen e hullámzásában, éppen itt hordja magában a vigasztalást és reményt. Amikor a legmélyebben érezzük magunkat: akkor van a legtöbb okunk a reménykedésre, mert a hullámvonal ezer évnek bizonysága szerint ismét emelkedik ! Endresz Györgyöt és a “Justice for Hungaryt” megemészthették a lángok, de a magyar dicsőség, a magyar igazság éppen e lángokból táplálkozik: Endresz György még a diadalmas óceánrepüléssel sem mozgatta meg úgy a népek érdeklődését, mint ahogy halálával még közelebb hozta legalább is a magyar és olasz nemzetet. A magyar igazság áldozatot kívánt s az oltáron ott van az égő áldozat: Endresz György, Bittay Gyula és a gépmadár. Mi hisszük, hogy hamvaikból phoenix-ma- dárként uj életet nyer a Magyar Haza. SÜRGETJÜK AZ EGYHÁZMEGYÉKET. Az idő halad s a meghozott határozatok, tervek és gondolatok még mindig ott vannak a jegyzőkönyvekben. Nyilvánvaló pedig, hogy azok a határozatok csak akkor jelentenek értéket, ha nem maradnak csupán határozatok. Különösen az egyházmegyék közös képviseletének összejövetele tűnik föl előttünk különösen fontosnak, amelynek nem volna szabad a szükségesnél egy perccel sem tovább késlekednie. Az előkészületre, az összehívásra elkerülhetetlenül szükséges idő pedig már régen lejárt s még mindig nem láttunk sehol, semmi megmozdulást sem. A Nyugati Egyházmegye elnöke szétküldte az erre vonatkozó fölkérést, az e. m. elnökök értekezlete s Dr. Schaeffer is örömmel fogadta ezt a tervet, — és mégis alszik minden. Közéletünk s egyházmegyéink komolysága egyszerűen megköveteli azt, hogy ügyeket indokolatlanul aludni ne engedjünk Ki fogja komolyan venni magát az egyházmegyét, ha csak eny- nyit gondolunk meghozott határozatok, fölmerült gondolatok végrehajtására? Egyházmegyéink nagy erősségét képezik nemcsak az egyházi életnek, hanem magának a magyarságnak is. Féltve kell őrizgetnünk ennek súlyát, komolyságát, mert ha e pontok bármelyikén is csorbulást szenved az egyházmegye: ezt a sebet egyházi életünk s egyetemes magyarságunk szenvedi meg. Sürgetjük tehát az őrállókat: cselekedjenek mennél gyorsabban, mert elég gyorsan úgysem cselekedhetnek.
